my sister's boyfriend || jikook ✓

59.

2 évvel később

Izgatottan keltem ki az ágyból, hisz' volt egy fontos tánc versenyem, melyre' rengeteget készültem. Teljes mértékben Jimin Hyung készített fel, s büszke voltam magamra, ugyanis úgy éreztem, hogy ügyesen megtanultam a koreot és a mozgásom is szép, könnyű és "laza" lett a végére. Valamint addigra már megtanultam uralni a testem, a mozgásom és a zenét, valamint annak ütemét, ritmusát és dallamát is egyaránt. Valamint Hyung nagyon gyönyörű táncot készített nekem erre az alkalomra, s számtalanszor megdicsértem azért, hogy milyen szép a tánc.

–Jó reggelt!–Battyogtam le Jimin-hez, aki egy széles mosollyal arcán fordult felém, s aztán hajolt kissé lejjebb, hogy ajkaimra egy puszit tudjon nyomni.

–Jó reggelt! Úgy látom jó kedved van, készen állsz a mai napra?–Kérdezte kíváncsian, majd letett egy tányér gofrit elém, s nyomott rájuk tejszínhabot, valamint tett melléjük pár gyümölcsöt is.

–Igen, készen! Nem is izgulok..Most még!–Emeltem fel mutató ujjam, míg az -ezúttal-, ezüst hajú férfi kuncogni kezdett, aztán Ő is leült, s együtt enni kezdtünk.

Reggeli után össze készültünk, majd aztán kocsiba szálltunk, s egy kis kitérőt téve felvettük Nayeon-t is és Minho-t, majd a vasútállomáson Inah-t, aki erre az alkalomra le jött Seoul-ba, hogy látni tudjon.

–Hányadik leszel a versenyen?–Kíváncsiskodott Inah, ám én csak vállat rántottam.

–Fogalmam sincs, majd ott kapjuk meg a sorszámokat. Még Jimin Hyung sem tudja, hogy mikor jövök én, pedig Ő volt a felkészítő tanárom.–Sóhajtottam egy nagyot, ugyanis erről tényleg nem kaptunk információt, csupán a helyszínről, a megjelenésünk kötelező időpontjáról, valamint arról, hogy hol kell a táncosoknak és a tanároknak gyülekezni a helyszínen belül. Ennél többet nem tudtunk mi sem.

–Ez de szar.–Horkantott Inah, míg én hevesen bólogatni kezdtem.

Az épülethez érkezvén sajnos nekünk szét kellett válnunk, ugyanis a nézők, avagy kísérők; nem mehettek a "backstage"-be. Egyedül Jimin tarthatott velem, úgyhogy elköszöntünk a barátaimtól. Persze előtte még sok sikert kívántak, jól megölelgettek, s csak aztán foglalták el a helyüket.

Egy staff-os lány nem sokkal később megjelent, majd aztán elmondta az alap információkat, s végül magunkra hagyott minket. Utolsónak lettem be írva, úgyhogy sajnos beszoptam. Szerettem volna minél hamarabb túl lenni rajta, de hát így már mindegy volt.

–Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Ügyes leszel nagyon!–Lépett az akkor már aggódó lényem elé Jimin, majd derekamra vezette két kezét, s egy lágy csókot kezdeményezett, amit készségesen viszonoztam is.–Menj és öltözz át, itt megvárlak, oké?–Döntötte oldalra fejét, míg én bólintottam egyet, majd már mentem is tenni amit kért tőlem.

Pár perccel később már újra Jimin mellett álltam, s ekkor már a verseny is megkezdődött, én pedig ámulattal néztem a versenyzőket. Mindegyik hihetetlenül ügyes volt, s nagyon tehetségesek, emiatt pedig még jobban izgulni kezdtem, mintha előtte nem lettem volna így is eléggé beparázva.

–Következő versenyző; Jeon Jeongkook!–Szólt valaki a mikrofonba, míg én nagy levegőt véve néztem Jimin-re, aki hátulról egy like jelet felmutatva vigyorgott szélesen, s aztán kezdett el hesegetni.

Amint az összes lélekjelenlétem vissza tért; kisétáltam a színpadra, a kezdő pozíciómba álltam, majd aztán a zene felcsendülésével egyidejűleg táncolni kezdtem.