my sister's boyfriend || jikook ✓

54.

Jimin-nek sok gondot okozott az, hogy Jihye kigyújtotta a lakást, még ha csak véletlen is volt. De hát kinek ne okozott volna egy ilyen csapás gondot?

Viszont volt előnye is, ugyanis Jihye vissza vonta a feljelentést, így az ügy semmivé vált. Jimin még azért fizetett az ügyvédnek, viszont utána szét váltak útjaink.

Az állam biztosított nekünk ideiglenesen új lakást is, sőt, még valamennyit fizettek is nekünk, hiszen Jimin kötött lakás biztosítást még anno. A fekete hajú viszont nem sokáig szarozott, tetszett neki az új lakás, így véglegesen meg is vette azt, s aztán erre is kötött lakás biztosítást. Viszont ez nyilván nem ment egyről a kettőre, sok időbe telt mindent pótolni, a munkával kapcsolatosan például nagyon meg lett lőve a fekete hajú. A ruháinkat és tárgyakat még úgy ahogy tudtuk pótolni. Valamint nyilván maga a lakás vásárlás folyamata sem volt piskóta menet.

Jihye öt év szabadságvesztést kapott büntetésképp, s még fizetnie is kellett. Bár kissé sajnálta a család; nem fizettünk óvadékot. Eomma úgy gondolta, hogy jót fog neki tenni az a bent töltött idő. Mi pedig nem firtattuk tovább, nem a mi dolgunk volt.

Egy egész nyarat el kellett basznunk mindenre, de a végén úgy gondoltuk, hogy teljes mértékben megérte. Új lakásunk lett, Jihye nem árthatott nekünk többet, s úgy látszott, hogy minden rendben. Ez pedig örömmel töltött el. Főleg, hogy ezúttal nem volt bennem félsz, nem volt rossz előérzetem.

Ekkor már elmúltam tizennyolc, sőt! Augusztus előtt még tartottunk egy búcsú partit Inah-nak, rá következő nap pedig engem leptek meg. A lány úgy gondolta, hogy ha már az igazi születésnapomat nem tudja velünk, avagy velem ünnepelni, előre hozhatjuk azt, s tarhatunk egy előlegeset. Így is történt. Akkor már úgy látszott, hogy lassan minden elrendőzni látszik.

Viszont amikor azt mondhattuk, hogy "Tényleg vége mindennek!" az a karácsony volt. Az ünnepre már valóban minden elrendeződött, sikeresen, végérvényesen megvettük a lakást, mindent pótoltunk, Jimin újra munkába állt, én pedig neki kezdtem a plusz egy évnek. Ekkor már az anyagiakkal sem volt gond, s tényleg minden rendben volt.

Már javában ajándékozás után voltunk Jimin-nel, a lakásban kellemes meleg áradt szét, a vörös színek mindent uraltak, s a zöldek, valamint fahéj és narancs illat lengte körbe a kis lakást. Éjjel tíz is elmúlt, viszont a hangulat világítás miatt nem volt sötét, ráadásul Resszkessetek betörők! ment a TV-ben, így háttér zaj is volt. Fejem a fekete hajú combjain pihent, s el voltam terülve a kanapén, míg a férfi ujjai fejbőröm masszírozták.

–Tudod Hyung, nem gondoltam volna, hogy sikerül mindent helyre hozni.–Szólaltam meg váratlanul, míg a férfi kíváncsian kérdezte meg, hogy mégis mire gondolok ezalatt. Lassan felültem, majd lábaimat magam alá húztam, ám bábikóim kereszteztem, s úgy ültem.–Azt hittem, hogy a lakás leégése számodra az a pont lesz, amikor azt mondod, hogy elfáradtál és eleged volt. Mármint az egész helyzetből, ezzel egyidejűleg belőlem is és a sok problémából is amit magammal hoztam, s a nyakadba zúdítottam.–Motyogtam, közben pedig a hosszú ujjúm végét kezdtem babrálni.–Sajnálom, hogy Jihye ennyi gondot okozott nekünk, s azt is, hogy ez mind miattam volt. Szerettem volna neked többet segíteni, de teljesen magatehetetlen voltam, s ezt nagyon bántam. Féltem is, hogy elveszítelek..–Motyogtam bizonytalanul, ekkor viszont a TV már nem szólt, csak a minimális hangerőn, a férfi pedig teljes és minden figyelmét nekem szentelte.–Örömmel töltött el, hogy együtt akartad velem megoldani a problémát, hogy így is végig azon gondolkodtál és dolgoztál, hogy kettőnknek jó legyen és a kettőnk jövőjét hozd helyre. Hyung én nagyon szeretlek, remélem tudod!–Fejeztem be monológom, mert bár úgy éreztem, hogy tudnék még neki órákig is beszélni, igencsak közel álltam ahhoz, hogy elsírjam magam. Ez Jimin-nek is feltűnt, úgyhogy közelebb ült hozzám, mutató ujjával felemelte fejemet, majd pedig igyekezett felitatni könnyeim. Mosolyogva hajolt hozzám közelebb, s nyomta puha ajkait homlokomra, majd aztán arcomra simítva szólalt meg;