my sister's boyfriend || jikook ✓

18.

Jimin szombaton valóban értem jött, s míg Ő indulás előtt váltott pár szót anyáékkal, addig én teljes izgalomban toporogtam a szobám közepén. A körmeim majdnem tövig rágtam, annyira stresszeltem, s már az is megfordult a fejemben, hogy el sem indulok. Féltem, hogy esetleg nem leszek jó a táncban, hogy nem leszek megfelelő a célra, hogy valamit elcseszek vagy egyszerűen csak Jimin azt fogja mondani, hogy igazából nincs is tehetségem a tánchoz, s jobb lenne, ha nem is foglalkoznék ezzel a jövőben. Nagyon sok aggodalom volt bennem, s egyre rosszabb lett a közérzetem is ennek hatására, ám egyszer csak betoppant Nayeon. Aggódva, s ajkait össze préselve nézett rám, aztán egy sóhaj kíséretében vállamra fogott, s végül megölelt. Azonnal viszonoztam meleg ölelését, s be kellett vallanom magamnak; abban a pillanatban le is nyugodtam.

-Ne izgulj ennyire, Oppa! Olyan ügyesen táncolsz és olyan tehetséges vagy. Nem lesz semmi baj!-Mosolyodott el biztatóan, míg én is megengedtem magamnak egy halovány ajak görbületet, s aztán megköszöntem a biztatását.

-Majd mindenképpen beszámolok mindenről.-Simítottam feje búbjára, míg ő szigorúan pillantott fel rám.

-Hát el is várom!-Nevette el magát, ekkor pedig Jimin lépett a szobába ezzel is jelezve, hogy ideje indulni. Elköszöntem húgomtól, majd aztán Jimin után topogtam, aki csak úgy szedte hosszú lábait.

-Izgulsz?-Nézett rám már a kocsiban, s gyorsan bekötötte magát, én pedig válaszul bólintottam egyet.

-Igen! Eléggé, hogy őszinte legyek veled. De igyekszem lenyugodni, hogy minden rendben legyen mire oda érünk. Ha nagyon stresszelek, akkor biztos vagyok benne, hogy valamit elszúrok.-Sóhajtottam egy nagyot, míg Jimin szokásához híven a combomra simított, s egy lágy mosoly kíséretében meg is paskolta azt.

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj! El fogsz vegyülni a többi diák közt és hidd el nekem, hogy senki sem fog észre venni tánc közben! Mindenki magával lesz elfoglalva és a táncra fog összpontosítani.-Próbált meg lenyugtatni, míg én válaszul egy nagy adag levegőt kifújva bólintottam párat, s aztán megráztam két kezem.

Nem sok időbe telt, hogy a tánc stúdióhoz érjünk, talán egy negyedórába. Remegő lábakkal szálltam ki az autóból, s nagyon kevés kellett hozzá, hogy ne hányjam össze magam, ám igyekeztem tartani magam. Nem lett volna szerencsés kiadni a gyomromnak azt a kevéske kis tartalmát is.

Szintúgy és továbbra is remegő végtagokkal léptem be a tánc terembe, ahol nagyon sok szem szegeződött ránk, minek hatására még jobban félni kezdtem. Éreztem ahogy a gyomromban gyűlik az ideg és nagyon kevés kellett hozzá, hogy a padlóra engedjem a reggelim. Sosem izgultam ennyire, főleg nem ilyen szinten.

-Szép jó reggelt mindenkinek!-Villantotta meg széles és fogsoros vigyorát Jimin, a diákok pedig azonnal meghajoltak előtte és szinte kórusban köszöntek vissza neki. Célirányosan megindult a terem közepére és természetesen a tükör elé, míg én kissé vontatottan követtem Őt, csak én a sok diák közé próbáltam bepréselni magam. A szőke hajú férfi magabiztosan állt a csoport előtt, kihúzott háttal és nem is húzta sokáig az időt.-Nagyon örülök neki, hogy ennyire sok új embert látok, ugyanis ez azt jelenti, hogy sokatokat érdekel ez a gyönyörű sport, avagy foglalkozás, kinek hogy tetszik.-Nézett szét mosolyogva a csoport tagjain.-Remélem, hogy sokatoknak tetszeni fog ez a nyílt óra, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy élvezzétek. Ne aggódjatok amiatt, hogy izgultok, senki nem fog ítélkezni, ez most egyáltalán nem arról szól. Mindegyikőtök aggódik egy kicsit és ez természetes, tehát nem vagytok egyedül.-Nézett rám a végén, ezzel is jelezvén felém, hogy tényleg nincsen mitől tartanom, senki nem harapja le a fejem.-Akiket itt láttok oldalt..-Mutatott néhány fal mellett ülő -gondolom-, diákra, akik a jelzés hallatán felálltak és meghajoltak előttünk.-Néhány tanítványom, akik voltak olyan kedvesek, hogy be jöttek értetek és ha elakadtok, vagy pedig tőlem nem mertek segítséget kérni, akkor ők rendelkezésetekre állnak.-Magyarázta hevesen, majd azonnal folytatta is.-Nem szeretném olyan sokáig húzni az időt, szóval lassan kezdjünk neki az első lépéseknek és aztán szépen fokozatosan haladjunk előre! Van kérdése valakinek?-Nézett szét, mire egy bátor lány már nyújtotta is a kezét.