my sister's boyfriend || jikook ✓

42.

Este nyolc is elmúlt már mikor a Park szülők a nappaliba érkeztek, míg én feszülten ültem kissé arrébb, hogy Jimin közelében legyek. A férfi azonnal térdemre simított, s bátorítóan meg is szorította azt, eközben Haneul az ajtó keretének támaszkodva figyelte az eseményeket. Gyomor görcsöm fokozódott, s egész testemben remegni kezdtem, ráadásul az sem segített a helyzetemen, hogy a két felnőtt egy ideig meg sem szólalt, csak nézték egymást.

-Oké! Szóval..-Köszörülte meg a torkát végül az anyuka, míg én azonnal rá kaptam tekintetem, ám kissé félre vert a szívem mikor tekintetünk találkozott.-Egyáltalán nem támogatjuk ezt a kapcsolatot, sőt! Nem örülünk neki, hogy fiú létetekre ennyi eszetek van, hogy egymással..Hát tudjátok!-Legyintett egyet a nő, míg én nyeltem egy nagyot, hisz' egyértelmű volt, hogy a szemükben Jimin miattam lett egy "szemét", avagy egy "selejt", ráadásul én is elástam magam. Szörnyű érzés volt, egyszerre több érzelem is átfutott rajtam, mégis talán a bűntudat és a csalódottság vegyes érzése volt a legerősebb.-Viszont..Haneul elgondolkodtatott és hiába egyáltalán nem örülünk ennek, attól függetlenül nem fogunk titeket kitagadni. Bármikor el jöhettek, látogassatok meg, mi is hívni fogunk, csak egyet kérünk tőletek! Ha lehet, akkor előttünk ne enyelegjetek!-Kérte a nő, míg az én szívemről egy egész szikla gurult le, s megkönnyebbülten fújtam ki egy nagy adag levegőt.

-Köszönjük eomma és abeoji!-Hajolt meg Jimin egy halvány mosollyal arcán, én pedig mellette hevesen bólogatni kezdtem, s felállva én is meghajoltam előttük.

-Köszönöm, hogy lehetek a fiúkkal! Nagyon sajnálom, hogy ennyi bonyodalmat okoztam a családnak és azt is, hogy a fiúk miattam okozott csalódást önöknek. Ígérem, hogy nem fogok a továbbiakban gondot okozni és igyekszem magam meghúzni!-Jelentettem ki teljesen határozottan, s ezzel nem csak magamat, de még a szülőket is megleptem. Tágra nyílt szemekkel néztek össze, aztán vissza rám, végül a nő makogva szólalt meg.

-Ss-se aa...Semmi baj!-Mosolyodott el kínosan, gondolom nem számított arra, hogy szó szerint bocsánatot fogok kérni azért, hogy Jimin-el vagyok.

-Reggel korán indulunk haza, nem zavarunk sok vizet. Hagyjuk ülepedni a dolgokat!-Állt fel Jimin, majd biccentett felém, míg én egy utolsó meghajlás után a férfi után igyekeztem, utánunk pedig Haneul sietett. Mindhárman a férfi régi szobájába zárkóztunk, s a lánnyal az ágyon foglaltunk helyet, míg Jimin az íróasztala előtti székében.

-Sajnálom, hogy anyáék ilyen maradiak, azért remélem tudjátok, hogy rám bármikor számíthattok és nagyon szeretlek titeket!-Nézett ránk Haneul ajkát lebiggyesztve, míg Jimin egy őszinte mosoly kíséretében hajolt előre, hogy a lány haját össze tudja borzolni.

-Mi is szeretünk téged és köszönjük, Pici!-Mosolygott rá a fekete hajú, majd aztán nyújtózkodva ásított egyet, s karórájára nézve állapította meg, hogy késő van, úgyhogy Haneul-t elküldte fürdeni, majd szedett elő nekünk egy-egy pizsamát, hogy a lány után mi is el tudjunk menni pancsolni.-Jól vagy?-Húzott fel az ágyról a lány távozása után, s aztán derekamnál fogva húzott közel magához, így nézett végig szemeimbe.

-Kissé rosszul érzem magam, hogy miattam haragszanak rád a szüleid, de megkönnyebbültem avégett, hogy nem vagyunk teljesen elutasítva.-Vallottam be őszintén, míg Jimin arcomra simítva nézett rám szomorúan, s kezdte fejét rázni.

-Jungkook, semmi baj! Nem miattad van. Ők ilyenek és kész!-Rántott vállat hanyagul, majd nyomott egy puszit homlokomra, s aztán döntötte sajátját az enyémnek.-Ha Haneul vissza jött menjünk el fürdeni, aztán pihenjünk, jó?-Kérdezte halkan, válaszul pedig bólintottam egy párat.

A lány gyorsan tusolt, úgyhogy mi is sietve megindultunk, végül valóban nyugovóra tértünk. Őszintén szólva rettenetesen éreztem magam, hiszen úgy gondoltam, hogy Jimin szülei miattam haragszanak a férfira. Tulajdonképpen miattam jött össze egy fiúval, s bár tudom, hogy az érzéseinek nem tud parancsolni az ember, mégis úgy gondolom, hogy talán ha nem engedtem volna közelebb magamhoz Őt, avagy nem is lettem volna egyáltalán képben; akkor most nem lenne semmi probléma. Rettenetes bűntudatom volt, s az önutálat ismét felerősödött bennem, viszont ezek mellett megjelent a hála és a megkönnyebbültség is. Hálás voltam Haneul-nak, hogy ki állt értünk és azért is, hogy a Park szülők nem tiltottak el egymástól. S nyilván ezért is könnyebbültem meg. Egy szóval kissé nehézkesen birkóztam meg mindezzel, de igyekeztem tartani magam. Muszáj voltam, hisz' ki tudta volna előre, hogy nem-e lett volna a későbbiekben még ennél is rosszabb fordulat. Bár nem akartam erre gondolni, mégis bennem motoszkált a gondolat, hogy talán történhetnek ennél rosszabb dolgok is. S ez nem hagyott nyugodni..

Másnap valóban korán keltünk, össze pakoltunk, s míg Haneul-tól hosszadalmasan elbúcsúztunk, addig a két szülőtől csak egy-egy intéssel köszöntünk el. Taxiba ülve közelítettelük meg az állomást, onnan vonatra szálltunk, s aztán Szöulba érve Jimin autójához indultunk. Nem hozzá vettük az irányt, hanem természetesen hozzánk, ami miatt újabb félsz volt bennem, hiszen tudtam, hogy Jihye otthon tartózkodik. Legalábbis minden bizonnyal, hisz' hol máshol lett volna?

Anyáék szokásukhoz híven kirobbanó örömmel fogadtak minket, jól megölelgettek bennünket, majd befelé kezdtek terelni. Nayeon is mosolyogva zárt karjai közé minket, ám Jihye szinte undorodva pillantott ránk.

-Na hogy fogadták a hírt?-Ült le édesanyám a kanapéra, s mi is követtük példáját, majd végül Jimin szólalt meg először.

-Nem túl jól, de hát ez van!-Rántotta meg vállát hanyagul, s úgy látszott, hogy Ő nyugodt, ám ezt nem tudtam volna biztosra állítani. Kívül mindig magabiztosnak és nyugodtnak látszott, de hogy valójában mit érzett, vagy gondolt..Nem tudhattam.

-Milyen meglepő..-Forgatta szemét gúnyosan Jihye, ám nem nézett ránk, csupán telefonját nyomkodta.-Hiányzom nekik, igaz?-Pillantott egy negédes mosollyal a férfire, aki csupán bólintott egyet.

-Igen, úgyhogy akár oda is költözhetsz, mivel gondolom nem kell említenem, hogy tőlem el kell menj legalább egy hónapon belül.-Mosolygott párom fölényesen, míg Jihye arcáról lehervadt a mosoly, s inkább fogta magát és eltávozott.

-Sajnálom, hogy nem fogadták jól a hírt, de ránk számíthattok bármikor, tudod édesem!-Simított egy mosoly kíséretében Jimin vállára anyám, aki magához ölelte a nőt, s megköszönte, hogy ilyen aranyos vele, valamint apámmal is megcsinálta ugyan ezt.-Ugyan kedveseim! Jungkook a fiam, te pedig annyit segítettél már nekünk és annyira jó voltál hozzánk mindig is, nincs okom arra, hogy tiltsalak titeket egymástól. Az a legfontosabb, hogy szeressétek egymást és kész!

Anyám szavai mélyen a szívembe martak, s nem azért mert rosszul esett volna, hanem mert annyira jól esett. Olyan kedves volt és olyan jó hozzánk, hogy megkönnyeztem szép szavait. Szeretetem mérhetetlen volt felé, s mikor már könnyeim is patakokban folytak; könnyezve ölelt magához a törékeny nő és fülembe suttogta, hogy nagyon szeret.

Én is nagyon szeretlek eomma!

2022.10.12.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔