my sister's boyfriend || jikook ✓

9.

Az a két hét nagyon gyorsan eltelt, szinte pislogni sem volt időm, de már el is érkezett a túra indulási napja, azaz péntek délután. Mire fel tudtam volna eszmélni már csak azon kaptam magam, hogy Jimin csengetett, majd' anya ajtót is nyitott neki. Vele volt Jihye is, amin őszintén szólva először meglepődtem, s láttam, hogy a mellettem álló Nayeon is.

-Nem úgy volt, hogy ketten lesztek?-Suttogta nekem egyetlen kérdését a lány, míg én kimérten bólintottam egyet, majd Jihye cuccaira pillantottam, ami abban az esetben két nagy táskát jelentett.

-Édeseim, gyertek gyorsan be!-Mosolygott anya kedvesen, s míg a szőke hajú férfi megölelgette a nőt, addig nővérem egy pillanatnyi ajakgörbülettel üdvözölte az anyját, de persze látszott a fején, hogy semmi kedve a házban tartózkodni. Bár láttam, hogy anyának rosszul esett az üdvözlési módja a lánynak, azért igyekezett nem nagy feneket kerekíteni neki, s próbálta azt mutatni, hogy semmi baja.

-Oppa, nem úgy volt, hogy Jungkookal mész?-Nayeon minden féle kertelés nélkül tette fel a kérdését, míg én halál vörös fejjel néztem magam elé, s inkább nővéremhez igyekeztem, akinek a cuccait elvettem, hogy ne ő cipelje. Elmormogott egy köszönöm szerűséget, majd gyorsan helyet is foglalt a kanapén.

-Ketten mennek, én meg itt alszok addig, mert rohadtul nincs semmi kedvem egyedül lenni a lakásban két napig.-Forgatta szemeit a nővérem, s úgy látszott, hogy igencsak haragszik rám, amiért elviszem Jimint. Pedig valójában nem én voltam a hibás, arról nem én tehettem, hogy Jimin inkább engem hívott el magával, mintsem Jihye-t.

-Akkor ezeket felviszem a szobádba.-Motyogtam halkan, majd meg is iramodtam, még mielőtt nővérem teljesen leszedi a fejem, s aztán nem Ilsanba megyek, hanem a Seouli temetőbe.

-Komolyan mondom, ha tudom, hogy ez a hárpia egész hétvégén itt lesz, akkor inkább beszervezek magamnak egy ottalvós bulit Harival.-Caplatott utánam idegesen Nayeon, míg én kuncogva pillantottam rá, aztán letettem Jihye táskáit a régi ágyára.

-Kérdezd meg Minho-t, hogy nem-e megy el veled valahová! Úgy tudom ma úgy is ráér.-Rántottam vállat, közben megindultam kifelé, hisz' nem akartam a nővérem szobájában több időt eltölteni a kelleténél. A szőke hajú vörös orcákkal pillantott fel rám, aztán zavartan kezdte a papucsa orrát vizslatni, mintha az olyan érdekes lenne.

-Gondolod, hogy el jönne velem?-Kérdezte halkan, míg én haját össze borzolva nevettem el magam.

-Biztos vagyok benne.-Vágtam rá kertelés nélkül, hiszen tudtam nagyon jól, hogy Minho-nak sem közömbös a lány, csak nem igazán mert kezdeményezni. Gondoltam már rá, hogy segítek nekik egy cseppet és elárulom legalább az egyik félnek, hogy mi a helyzet, de nem akartam közbe avatkozni. Lehet, hogy rosszabbul járt volna mindenki. Inkább hagyom, hogy maguktól találjanak egymásra, úgy is a sors dönt.

-Mehetünk?-Kérdezte Jimin ahogy leértem a földszintre, én pedig bólintottam egy nagyot. A táskáim már lent voltak a nappaliban, úgyhogy szerencsére nem kellett értük vissza menjek, csak egyenesen bepakoltuk őket a kocsiba. Apával lepacsiztam és megöleltem, ám tovább nem zavartam, hiszen meccset nézett a TV-ben. Jihye-től zavartan köszöntem el, ám ő amúgy sem fordított felém nagyobb figyelmet, úgyhogy egy intéssel letudta az egészet. Anya és Nayeon egészen a kocsiig ki kísértek minket, úgyhogy tőlük már kint búcsúztam. Jimin addig vissza ment elköszönni apától és a nővéremtől.

-Légy jó, fogadj szót Jiminnek, érezd jól magad és küldj képeket!-Ölelt meg anya mosolyogva, majd fülembe sutyorgott, hogy csak én halljam amit mondd.-Ne okozz csalódást, Jungkook!-Majd elválva tőlem kacsintott egyet. Értetlenül néztem utána, de már nem tudtam meg kérdezni tőle, hogy mégis mire érti az egészet, hiszen nagyon gyorsan berohant a házba.

-Szedd fel végre ezt a szőke herceget, hadd legyek rád büszke! Legalább egy csókig jussatok el, könyörgöm!-Tette össze két kezét siránkozva, s komolyan úgy nézett ki mint aki menten bőgni kezd, de aztán gyorsan szökött egy sunyi mosoly az arcára. Szememet forgatva mosolyodtam el én is, majd jó szorosan megöleltem a drága húgomat, s nyomtam egy puszit feje tetejére. Jimin is ebben a pillanatban jött ki a házból, s míg én beültem az anyós ülésre, addig Ő elköszönt Nayeon-tól.

-Nagyon fasza kis helyet néztem ki szállás szempontból, szerintem neked is tetszeni fog. Bár azt nem tudom, hogy a mi szobánk hogyan néz ki, de amiket láttam neten, azok egyáltalán nem voltak rosszak.-Kezdett csacsogni szinte azonnal ahogy beült, míg én mosolyogva bólintottam egy párat.

-Biztos jó lesz, általában jól választasz mindenben még úgy is, hogy sokszor nem is látod a dolgokat, mint például most is.-Rántottam vállat, míg Ő combomra simítva köszönte meg bókomat. Kezdtem megszokni, hogy Jimin állandóan a combomra simít vezetés közben, úgyhogy szerencsére nem lett az egész fejem vörös, egyedül az orcám lett enyhén pirosas. Persze ez neki szemet szúrt, s szólt, hogy nyugodtan lehúzhatom az ablakot ha melegem van, de megnyugtattam, hogy nincsen semmi baj, jól vagyok. Nyilván már ezt is megszoktam, azért nem egyszer-kétszer fordult már elő, hogy azt hitte rohadtul melegem van és ettől még rosszul is vagyok. De hát nem tudtam vele mit csinálni, a testem sosem volt képes normálisan reagálni Jimin egyetlen cselekedetére sem. Egyszerűen attól zavarba tudtam volna jönni, ha csak levegőt vesz. Vagy a hajába túr..Na olyankor mondjuk nagyon dögös tud lenni, tapasztalatból beszélek.

Ilsanba busszal kellett menjünk, ami körülbelül egy órát és sacc per kábé tizenöt percet jelentett. A busz állomástól nem messze leparkoltunk, majd a kijelölt buszhoz vettük az irányt, amire Jimin már előre vett jegyet, hogy ne kelljen azzal is menet közben baszakodni. Nagyjából középtájt foglaltunk helyet, a csomagokat Jimin feltette a fejünk fölött lévő tárolókba, engem pedig engedett belülre ülni.

-Aludj nyugodtan amíg oda nem érünk, biztos leszívott az iskola.-Mosolygott aranyosan.-A foglalás után terveztem egy esti sétát a városba, úgyhogy gyűjts egy kis erőt addig, van rá egy órád!-Javasolta, majd felém nyújtotta az egyik fülesét, amit én készségesen el is fogadtam, s be is tettem a fülembe. Éppen az egyik kedvenc zeném szólt, ami miatt egy hatalmas mosoly szökött a képemre, ám persze Jimin meg is kérdezte egyből, hogy mi a kirobbanó örömöm oka.

-Csak a kedvenc zeném..-Rántottam vállat lazán, s míg Ő hevesen bólogatott, addig én kényelmesen elhelyezkedtem, hogy valóban aludjak egy kicsikét. Bár nem hazudok, ha azt mondom, hogy a gyomromban lévő ideg miatt eléggé nehezen ment..

2022.08.28.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Mindenkinek köszönöm az 1000+ olvasót és az eddigi összes szavazatot, valamint kommentet!!!
🤲🏼💗

valahogy ilyen kis soft-nak tessék elképzelni a könyv béli Jungkookie-t ! :((