my sister's boyfriend || jikook ✓

40.

Jihye távozása után egyikünk sem tudott megszólalni, mindenkit sokkolt az amit a lány mondott. Bele gondolni, hogy Jimin azért szerette a lányt az elején, de ő csak pénze miatt volt vele..Egyszerűen borzasztó. Anyámon látszott, hogy kissé még csalódott is benne, ám inkább nem mondott egy árva szót sem. Egy kedves ámde fáradt mosollyal arcán simított végig almácskámon, majd indult meg abeoji után, s tűnt el a hálóban. Tanácstalanul néztem Jiminre, aki maga elé bámulva állt továbbra is az ajtóban, végül egy sóhaj kíséretében öleltem át.

-Jól vagy, Hyung?-Motyogtam mellkasába, míg a férfi vállat rántott, aztán karjait körém fonta.

-Nem is tudom. Kissé elkeserítő, hogy a nővéred csak a pénzt látta bennem..-Vallotta be őszintén, ám aztán eltolt magától, s mosolyogva nézett szemeimbe.-De nem érdekel, mert végül én megtaláltam azt, akivel igazán boldog lehetek és akinek nem az számít, hogy milyen az anyagi hátterem.-Utalt rám, míg én pironkodva pipiskedtem fel hozzá, s nyomtam egy csókot ajkaira.

-Persze, hogy nem az számít. Annyit szenvedtem azért, hogy szeress, ha csak a pénzed kellett volna, akkor kerestem volna mást.-Rántottam vállat, míg Ő bólintott párat, hogy tudja.

Jimin vasárnap este már nem ment haza, hanem velem töltötte az éjszakát, aminek őszintén örültem is. Megnyugtatott, hogy nem hagyott magamra és maga a közelsége is jó hatással volt rám. Egész éjszaka ölelt, s szorosan tartott karjaiban. Eomma-nak és abeoji-nak sem volt problémája azzal, hogy a férfi nálunk töltötte az éjszakát, viszont ahogy éjjel kimentem inni egy pohár vizet, azért anyám még közölte velem, hogy azért jó lenne, ha majd ezt át beszélnénk részletesebben is. Persze nem ellenkeztem, sőt. Én is örültem volna neki.

A fekete hajú reggel még elvitt iskolába is, ahol Minho és Inah meglepetten fogadták, hogy a férfi nyíltan megcsókolt, s csak utána engedett utamra, viszont nagyon örültek annak, hogy ilyen jól alakulnak köztünk a dolgok. Annak viszont már kevésbé örültek, hogy Jihye mindenre rá jött és sajnos még jelenetet is rendezett.

-Én értem, hogy most a feje tetején áll minden és nagyon sajnálom is, de lenne egy irtó fontos kérdésem.-Tette össze két kezét a beszámolóm után Inah, míg én kíváncsian pillantottam rá.-Valóban lefeküdtetek?-Hajolt közelebb hozzám, hiszen nem akarta, hogy mások is meghallják amit kérdez, viszont én azonnal talpig vörösödtem, ezt pedig ő egy széles vigyorral arcán fogadta.

-Mesélj!-Lett izgatott Minho is, míg én elnyílt ajkakkal néztem rájuk.

-Srácok, én..-Akartam ki bújni a mese alól, ám ők egyáltalán nem tágítottak, s mindenképpen hallani akartak minden egyes apró részletet. Úgyhogy nem volt más hátra, mint előre. Mély levegőt vettem, s halálian vörösen ugyan, de mesélni kezdtem.-Hát, szóval..Reggel történt, eredetileg csak egy csóknak indult, viszont Ő tovább lépett és nekem dörgölte magát..-Vakargattam tarkómat szégyenlősen, míg két barátom izgatottan hallgattak. Egyszer sem szakítottak félbe, csupán csak türelmesen és mindemellett figyelmesen itták minden egyes szavam egészen addig, míg a végére nem értem.

-Istenem ez..-Akadt el egy pillanatra Inah, s tágra nyílt szemekkel kereste a megfelelő szavakat, mígnem sikeresen megtalálta azokat.-Irtó dögös volt.

-Egyet értek! Meleg lettem attól, hogy ezt végig hallgattam.-Legyezte magát kezével Minho is, míg én nevetve ráztam meg fejemet.-De tényleg, ez a férfi maga a dominancia és az az érzés amit elmondtál..Wow!-Áradozott Minho.

-Valóban elképesztő volt. Szerintetek később is ilyenek lesznek az aktusok? Ilyen erőteljesek és szenvedélyesek?-Néztem rájuk kíváncsi szemekkel, s bár lehet, hogy érzékeny, avagy intim témának hatott már ez, engem ez egyáltalán nem izgatott. Nem izgatott, mert tudtam nagyon jól, hogy a két barátom egyáltalán nem prűd, de ha azok lettek volna sem hagytak volna kételyek között. Velük mindent meg tudtam beszélni határok nélkül. Ezt szerettem bennük a legjobban és e végett is voltam olyan hálás nekik és persze értük.

Nekik sem volt kellemetlen a kérdés, sőt, Inah egy biztató mosollyal fogta meg egyik kezem, s nézett szemeimbe, míg Minho bátorítóan karolt át.

-Persze! Azért volt ennyire intenzív és szenvedélyes, mert szeretitek egymást. És biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is ilyen szép szeretkezéseitek lesznek, hiszen látszik a férfin, hogy imád téged, rólad pedig ne is beszéljünk.-Mosolygott kedvesen, s mintha még egy-egy könnycsepp is megcsillant volna szemeiben.

-Ezt az is alá támasztja, hogy szeretett volna végig látni téged.-Folytatta Minho, míg Inah megtörölgette szemeit.-Persze, benne volt az is, hogy izgató volt mindaz amit látott, de szerintem csak örömet okozott neki az, hogy miatta élvezted. Tetszett neki, hogy élvezed, hogy ő vált ki belőled olyan reakciókat és hangokat. Szerette, hogy szeret téged ilyen téren is. Érted?-Döntötte oldalra fejét, míg én mosolyogva bólintottam egy nagyot, s megköszöntem, hogy válaszoltak, valamint megnyugtattak.

Iskola után Jimin értem jött, s haza is vitt, ám ezúttal nem kísért be, hiszen sok volt a munkája. A kocsiban még beszélt velem pár percet, a lelkemre kötötte, hogy tanulás után írjak neki, vagy hívjam fel, aztán pedig szokásához híven megcsókolt, s aztán utamra engedett.

A házba érve nem várt meglepetés fogadott, ugyanis Jihye teljes lelki nyugalommal ült a kanapén, s telefonozott, míg mellette Nayeon ült, s a TV-t nézte. Nem szóltak egymáshoz, sőt, húgom eléggé duzzogó fejet vágott. Ám mikor meglátott egy széles mosolyt villantott, s hevesen integetni kezdett. Erre természetesen már Jihye is felfigyelt, majd miután észre vette, hogy nekem köszön; szó nélkül felállt, s a szobájába vette az irányt.

-Idióta picsa..-Forgatta szemeit Nayeon, majd hagyta, hogy helyet foglaljak mellette.-Nincs hova mennie, úgyhogy itt héderezik egy ideig.-Sóhajtott gondterhelten a lány, majd aztán ismét nekem szentelte minden figyelmét.-Milyen napod volt?

-Elment egynek. Jimin reggel eldobott suliba, beszéltem végre Minho-val és Inah-val, írtam két dolgozatot, majd Jimin haza hozott.-Válaszoltam.-Minho-val egyébként mi újság, próbáltam ma érdeklődni felőled ő általa, de olyan vörös lett, hogy inkább nem zaklattam tovább.

-Holnap találkozunk iskola után, viszont remélem, hogy mostmár lép valamit. A napokban minden egyes nap beszéltünk és nagyon aranyos, reménykedem, hogy tesz valamit.-Mesélte egy édes mosoly kíséretében a lány, míg én nevetve össze borzoltam haját, aztán eomma után kezdtem érdeklődni.-A konyhában van.-Mutatott az ajtó felé, míg én megköszöntem válaszát, s aztán megindultam a helyiség felé. Kivételesen csukva volt az ajtó, úgyhogy nem láttam mit csinál, de végül nem kellett meglepődjek, hiszen szokásához híven valami süteményen ügyködött.

-Szia Kicsim!-Mosolyodott el eomma ahogy mellé toppantam, s nyomott is egy puszit homlokomra, ezután pedig helyet foglaltam az asztalnál.-Mi újság?

-Szerettél volna beszélni velem.-Néztem rá hatalmas szemekkel, míg ő bólintott egyet, s aztán letette ami a kezében volt. Megtörölgette tenyerét a kötényébe, s egy halovány mosoly kíséretében helyet foglalt velem szemben.

-Nézd, Jungkook!-Fogta meg egyik kezemet bátorítóan, majd bele kezdett.-Apád és én át beszéltük a dolgokat és ne aggódj, nem haragszunk. Viszont nem örülünk neki, hogy Jimin ilyen dolgokhoz folyamodott és annak sem, hogy ezt tetted a nővéreddel. Nayeon-al is beszéltünk már erről, gondolom tudod miért és Jihye-vel is.-Magyarázta nyugodt hangon, míg én folyamatosan bólogattam.-Csak annyit kérek tőled, hogy légy türelmes a nővéreddel szemben és egy kicsit értsd meg őt is! Hiába elviselhetetlen személyiség, valahol biztos neki is rosszul esett. Nem védem meg, mert amit tegnap mondott az szörnyű volt, mind veled szemben, mind pedig Jimin-el szemben, de..Úgy gondolom, hogy valahol mélyen mégis szerette a férfit, legalább egy kicsit.-Rántott vállat bizonytalanul, majd arcomra simítva folytatta.-Mindenesetre szeretném ha tudnád, hogy apád és én mellettetek állunk és egyáltalán nem ellenzük a kapcsolatotokat. Ha bármi baj van, akkor nyugodtan fordulj hozzánk, rendben?

-Rendben eomma! És nagyon köszönöm!-Öleltem magamhoz könnyezve a nőt, míg ő kuncogva fogadta meleg ölelésem, s kezdte hátamat simogatni.

Mire is mentem volna akkor anyám nélkül, főleg a későbbiekben?

2022.10.10.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔