my sister's boyfriend || jikook ✓

28.

A film felénél járhattunk mikor is a család dudálni kezdett nekünk jelezvén, hogy haza értek, mi pedig egy sóhaj kíséretében kapcsoltuk ki a TV-t. A szőke hajú férfi még egy óvatos csókot lopott tőlem, majd aztán mindketten kifelé vettük az irányt, hiszen nem akartuk a szülőket és a két testvért megváratni. Viszont meglepetten vettük tudomásul, hogy egyikük sem repesett az örömtől, sőt, Jihye és Nayeon egyenesen vörösek voltak a dühtől.

-Húha! Mi történt?-Nézett szét Jimin a kis társaságon, míg barátnője puffogva megjegyezte, hogy majd a drágalátos kis húga elmondja mi a probléma. Várakozva néztünk Nayeon-ra, viszont ő egy szót sem szólt, csupán fogta magát és beviharzott a házba. Eomma és abeoji nem lepődtek meg a reakcióján, sőt, nem is nagyon törődtek vele, viszont Jihye-nek megjegyezték, hogy lehetne kissé finomabb is a lánnyal, valamint azt is elmondták neki, hogy azért mégiscsak ő az idősebb, viselkedjen is annak megfelelően. Jihye nem válaszolt, csak szemét forgatta, s keresztbe font karokkal állt a kocsi mellett, míg én oldalra döntött fejjel néztem a ház felé, s aztán indultam meg befelé. Még hallottam ahogyan Jihye utánam szól, hogy menjek csak nyugodtan és pátyolgassam a kedvenc testvéremet, de igyekeztem ki zárni a bunkó megjegyzését. Nem akartam én is veszekedni vele.

-Nayeon! Én vagyok az, Jungkook!-Kopogtam kettőt az ajtón, míg a lány azonnal nyitotta is nekem az ajtót, majd ahogy beléptem a szobába; ismét bezárta azt. Türelmesen leültem az ágyra, míg a szőke hajú helyet foglalt az íróasztala székében, s kérni sem kellett, ő már neki is kezdett a mesélésnek.

-Eonni egy utálatos picsa.-Jelentette ki határozottan, majd aztán keresztbe font karokkal folytatta.-Már induláskor probléma volt neki az, hogy én mégis hogyan ülök a kocsiban és az is, hogy mit és miért csinálok az ülésen. Nem szóltam semmit, úgy voltam vele, hogy hadd mondja, majd meg unja egyszer..-Sóhajtott egy nagyot, innen tudtam, hogy itt bizony még közel sincsen vége a sztorinak.-Megérkezvén a szállásra baj volt neki, hogy én mégis az ágy melyik részét akarom elfoglalni, majd ezt megunva közöltem vele, hogy akkor aludjon eommával, én meg aludtam inkább apával. Másnap egész nap a nyomomban loholt, mindenbe amibe csak lehetett bele kötött, folyamatosan éreztette velem, hogy béna vagyok és még azt is elmondta, hogy soha nem lesz belőlem semmi, sőt! Egész nap ezt hallgattam Oppa, még túra közben is!-Forgatta meg szemeit, de ekkor már láttam az első lecsorduló könnycseppét piros orcáján, úgyhogy adtam neki egy zsebkendőt.-Ma pedig már addig fajult az egész, hogy kitört belőlem minden és beszóltam neki.-Rántott vállat hanyagul, míg én oldalra döntöttem a fejem, hiszen vártam, hogy elmondja mit mondott neki, ám nem így történt.

-Mit mondtál neki, Nayeon-ah?

-Azt mondtam neki, hogy elegem van abból, hogy azt hiszi, hogy ő felsőbbrendű tőlem csak azért, mert ő már dolgozik valamint idősebb mint én. Hozzá vágtam, hogy egy utálatos picsa volt mindig is, de mostanában egyre rosszabb és...Én azt mondtam neki, hogy nem is csodálom, hogy Jimin mostanában több időt tölt el veled, mivel te sokkal jobb vagy a saját barátjához, mint ő valaha lesz..-Halkult el a végére, míg én elnyílt ajkakkal néztem rá.-Valamint azt mondtam neki, hogy nem lepne meg az, ha hamarosan szakítana vele Oppa.-Biggyesztette le ajkait, s ekkor már többi könnye is lefolyt pufók kis arcán, amit én ujjaimmal igyekeztem felitatni.

-Semmi baj Nayeon-ah, én is ezt mondtam volna neki a helyedben. Nem adtál neki semmi konkrét jelet rólunk, úgyhogy nincsen baj, ne aggódj!-Próbáltam megnyugtatni Őt, ám ő ezek ellenére is sűrű bocsánatot kért, s tovább itatta az egereket. Mérhetetlenül nagy bűntudata volt, et látszott rajta, viszont úgy gondoltam, hogy feleslegesen, hiszen jogosan mondta amit és én abszolút nem haragudtam rá. Persze ezt neki hiába mondtam, nem volt hajlandó hinni nekem.

Percekig csak nyugtattam őt, s csitítgattam, míg végül nagy nehezen sikerült megnyugodnia, s aztán egy nagy adag levegőt kifújva indított tiszta lappal. Kíváncsi szemekkel, s oldalra döntött fejjel pillantott rám, majd aztán halványan elmosolyodva vette kezemet az övéi közé.

-Mesélj, mi történt míg mi távol voltunk?! Mondd, hogy nem volt hiába mindez!-Nézett rám könyörgőn, míg én aprót kuncogva hajtottam le fejemet, s ráztam meg azt.

-Úgy néz ki, hogy úgy ahogy, de együtt vagyunk.-Jelentettem ki ajkamba harapva, s egy szégyenlős mosoly kíséretében, míg Nayeon elképedve nézett vissza rám, majd kirobbanó örömmel tárta szét karjait, s aztán ölelt szorosan magához.

-Istenem, Jungkook Oppa!-Sóhajtott egy nagyot boldogan, majd aztán vigyorogva húzódott el, hogy szemeimbe tudjon nézni, s két keze közé tudja venni arcomat.-Annyira örülök neki!-Lett izgatott, majd aztán komoly tekintetét enyémbe fúrta.-Mindent hallani akarok!-Jelentette ki határozottan, míg én pironkodva hajtottam le a fejemet, s kezdtem bele a mesélésbe.

Töviről hegyére mindent elmeséltem a lánynak, azt is, hogy én kezdeményeztem, azt, hogy miket beszéltünk át, hogy milyen volt a hétvége és még azt is, hogy mit csináltunk nem sokkal azelőtt, hogy ők haza értek. Meglepetten hallgatta a történteket, s láttam rajta, hogy kissé nehezen is fogja fel mindezt, de aztán egy sunyi mosoly kíséretében csípett karomba.

-Nem húzom az agyad, szóval csak annyit mondok, hogy tényleg nagyon örülök neked. De ha már Jimin így bele vágott a közepébe, akkor remélem azt is elmeséled majd, hogy milyen volt az első alkalmatok!-Nézett rám halálosan komolyan, míg az én fejem újfent felvette a vörös színt, s olyan mértékű zavarba jöttem, hogy kénytelen voltam eltakarni az arcomat.

-Nayeon-ah!-Szóltam rá nyafogva, ám a következő pillanatban kopogás hallatszott, s aztán Jimin hangja csendült fel. A szőke hajú lány egy széles vigyor kíséretében nyitotta ki az ajtót, s engedte be a férfit, aztán azonnal vissza is zárta azt, nehogy valaki más is be jöjjön.

-Mindent sikerült megbeszélni?-Ült le mellém az ágyra Jimin, s kezét combomra vezette.

-Mindent.-Bólintott Nayeon egy nagyot, míg Jimin szemöldökét ráncolva pillantott ránk felváltva, s Nayeon értve a célzást: ismét bólintott egyet. Ennek örömére Jimin azonnal felém fordult, majd egy lágy csókot nyomott puháimra, s aztán egy cuppanással vált el tőlem, amit a szőke hajú lány egy hatalmas vigyorral nézett végig, s aztán visítva toporzékolni kezdett.-Istenem! Olyan édesek vagytok, annyira örülök nektek!-Ölelt át bennünket meghatódva, s még a könnye is kifolyt örömében, amit én ugyan csak meghatódva néztem.

-Egyelőre titokban tartjuk, de ne aggódj Nayeon-ah, vigyázni fogok a bátyádra.-Törölte le a lány könnyeit Jimin, s nyomott egy puszit homlokára, majd aztán mosolyogva nézett vissza rám, s hajolt ismét ajkaimra.-Nekem most mennem kell, de holnap érted megyek iskolába, rendben?-Suttogta ajkaimra, s miután bólintottam egyet; kaptam egy puszit puháimra, majd elköszönt tőlünk, s végül kilépett az ajtón. Nayeon boldog mosollyal arcán mért végig, majd aztán egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében ölelt át szorosan, s gratulált nekem, amiért végre mertem lépni a férfi felé.

Tagadni sem tudtam volna, hogy mégis mennyire boldog voltam abban a pillanatban.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺