my sister's boyfriend || jikook ✓

19.

-Egy pe..Egy piercinget?-Pillantott rám elképedve a férfi, majd a zöld lámpa láttán gyorsan elindította a kocsit, hogy ne tartsa fenn a sort, avagy a forgalmat. Én nem válaszoltam neki, csak bólintottam egy aprót, de tudtam nagyon jól, hogy látja a szeme sarkából "válaszom".-Együnk egyet és közben megbeszéljük, rendben?

-Oké Hyung!-Dőltem hátra teljesen nyugodtan, s innentől kezdve az elsuhanó tájat kezdtem vizslatni.

Jimin nem választott semmi extra helyet, egy könnyű kis Mc Donald's-ot célzott meg. Leparkolt, majd pedig velem együtt megindult a gyorsétterembe. A gépen kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk enni, majd a számot beütve Jimin fizetett a kártyájával, s aztán leültünk egy üres asztalhoz. Szerencsére nem voltak eget rengetegően sokan, úgyhogy eléggé hamar ki hozták az ételt is.

-Szóval szeretnél egy piercinget?!-Harapott szendvicsébe, míg én bólintottam egyet, s közben én is egy nagyot haraptam a kajámból.-Hová?

-Ide.-Mutattam a választott területet, amit jól szemügyre vett, majd' bólintott egy aprót, hogy rendben, érti Ő.

-És mióta gondolkodsz ezen?

-Nem is tudom. Lassan egy éve?!-Gondolkodtam el, majd aztán bólintottam egy nagyot.-Igen, körülbelül.

-Ha hamarabb szóltál volna, akkor lehet, hogy elvittelek volna már akkor. Együk meg, és aztán menjünk, csinálunk neked egyet!-Biccentett egyet, míg én majd' félre nyelve pislogtam rá nagyokat, s aztán török köszörülve szólaltam meg újra.

-Hyung, nincs is nálam pénz! És eomma totál ki lenne akadva.-Húztam el számat, míg a szőke hajú csak legyintett egyet.

-Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor a pénzt vissza tudod adni bármikor. Anyukád pedig ne aggasszon, azt majd én lerendezem!-Mosolyodott el kedvesen, én pedig megadóan sóhajtottam egy nagyot, s aztán tovább ettem a kért menümet.

Kezdtem kissé rosszul érezni magam, hogy Jimin ennyi dolgot áll nekem, hiába volt a fodrászat ingyenes. Az eddigi kirándulások is biztosan sokba fájtak neki, most a mekis kaja és még egy piercinget is akarna fizetni nekem. Meg persze ott vannak a többi kisebb-nagyobb rám elszórt összegek is, amiket az elmúlt hónapokban ejtett meg. Úgy döntöttem, hogy valamikor muszáj leszek én is a kedvére tenni, s elhívni Őt valahova, vagy meghívni valamire, hiszen nem mehetett tovább az, hogy folyton Ő állt mindent. Néha nekem is kellett tenni, nem csak neki.

-Tudok egy nagyon jó helyet és ráadásul közel is van, úgyhogy körülbelül öt perc és ott is vagyunk.-Kötötte be magát Jimin már a kocsiban, míg én követtem példáját, s aztán kényelmesen hátra dőltem.

Tudtam nagyon jól, hogy milyen ékszert szeretnék és hova, valamint annak elkészítési menetével is tisztában voltam, úgyhogy nem féltem, avagy izgultam egyáltalán. Sőt! Inkább izgatott voltam, mintsem féltem volna. Bár való igaz, hogy a fülemben voltak már plusz ékszerek, azért azok mégsem olyanok voltak, mint amilyet én újonnan akartam. Ettől függetlenül mégsem éreztem úgy, hogy nekem bármitől is tartanom kéne.

-A tánc előtt is ilyen nyugodtnak kellett volna lenned.-Jegyezte meg egy kis idő múlva a mellettem ülő férfi, míg én kuncogva néztem rá, s aztán bólintottam egyet.

-Első alkalmam volt, jó hogy ennyire féltem.-Rántottam vállat, de továbbra is mosolyogtam, hisz' teljes mértékben igaza volt. Olyan feleslegesen paráztam egész idő alatt, hogy az már szinte nevetséges volt. Tényleg képes lettem volna emiatt hányni is.

-Semmi baj! Az első alkalommal én is izgultam.-Mondta teljesen nyugodtan, majd befordult egy kis utcába, s aztán nem sokkal később egy szalon előtt le is parkolt.