my sister's boyfriend || jikook ✓

22.

Jihye másnap reggel csapkodva indult meg a munkahelyére, ami végett Jimin is és én is felriadtunk. Gúnyosan megjegyezte, hogy nagyon örült annak, hogy ott voltunk náluk és annak is, hogy Jiminnel aludtam, valamint nagyon reméli, hogy jó éjszakánk volt. A férfi persze rávágta, hogy csodálatos volt, a nővérem pedig szemét forgatva kilépett a bejárati ajtón.

A szőke hajú halántékát masszírozva ült fel a kanapén, közben egy sóhaj kíséretében dörzsölte meg egész arcát a másik kezével. Rettentően gondterheltnek tűnt, én nekem pedig bűntudatom volt.

-Sajnálom, hogy miattunk össze vesztél noona-val.-Néztem fel rá, míg Ő felém fordulva legyintett egyet, s rázta meg fejét.

-Nem a ti hibátok. Amúgy is ilyen hisztis az utóbbi időben. Tiszta ideg beteg.-Horkantott, majd pedig kimászott mögülem, s a konyhába igyekezett.-Kávét?-Kérdezte kíváncsi hangon, én pedig vállat rántva bólintottam egyet.

-Miért ne?-Másztam ki a takaró alól, s siettem utána. Helyet foglaltam a pultnál elhelyezkedő székek egyikén, s ott vártam, hogy a kávé lefőjjön, aztán pedig bekeverje a fekete nedűt.

-Nem fáj a fejed?-Döntötte oldalra sajátját, s a fiókból kivett egy levél gyógyszert, majd ki is pattintott egy darab fájdalomcsillapítót, valamint öntött mellé egy pohár vizet is.

-Nem. Jól vagyok.-Bólintottam egy nagyot, míg Ő válaszul biccentett egyet, aztán elém tette a kis bogyót és a pohár vizet. Meg sem kellett szólaljon, már kezembe is fogtam őket, s meg is indultam a vendég szoba felé, hogy húgomat felkeltsem.

-Nayeon-ah! Jó reggelt!-Guggoltam az ágy mellé, s miután a kezemből mindent letettem az éjjeli szekrényre; finoman a buksijára simítottam.-Hahó..!-Piszkáltam meg orrát egy picit, mire a lány lassan ébredezni kezdett, viszont hamar le esett neki, hogy nem otthon vagyunk.

-Miért vagyunk Jimin oppánál?-Ráncolta szemöldökét, közben megkísérelte a felülést, ám fájt a buksija, így hát kénytelen volt oda kapni a kezét. Azonnal oda adtam neki a gyógyszert és a vizet, ő pedig kérdés nélkül be is vette a bogyót.

-Emlékszel bármire is a tegnapi napból?-Döntöttem oldalra fejemet, a lány pedig egy pillanatra elgondolkodott, aztán csalódottan fejet rázott, de persze csak óvatosan, hiszen így is majd szét szakadt a buksija.-Szét csaptuk magunkat, úgyhogy hívtam Jimin Hyung-ot. Te annyira kész voltál, hogy Jimin nem engedett minket haza. Beszélt eommával, a tanárral is beszélt, hogy késni fogunk. Most lassan ébredezz, mert ezután haza megyünk és utána iskolába!-Mosolyodtam el halványan, ő pedig bólintott párat. Ezek után magára hagytam, hogy kényelmesen össze tudja magát szedni, s ismételten a konyhába igyekeztem.

-Felkelt?-Vette el tőlem a poharat Jimin, míg én válaszul bólintottam egyet.

-Fel.

Jimin készített nekünk egy gyors és könnyű reggelit, amit gyorsan el is fogyasztottunk, aztán pedig megindultunk haza. Eomma és abeoji már nem voltak otthon -szerencsére-, úgyhogy kényelmesen és minden faggatás nélkül el tudtunk készülni. Szerencsére még annyira késésben sem voltunk, második óra felére simán beérünk. Legalábbis ahogy számoltam..

-Nayeon-ah, ügyelj magadra és ha a tanár kérdezi; családi okok miatt késtél! Itt egy igazolás szerűség.-Adott át egy papírt a lánynak Jimin már az iskola előtt, Nayeon pedig megköszönte neki, hogy kihúzta őt a bajból és segített neki. A férfi csak legyintett egyet és letudta annyival, hogy semmiség és egyáltalán nem gond neki, de mostmár siessen befelé az iskolába, hogy ne késsen még többet a kelleténél.

-Tényleg köszönjük Jimin Hyung, hogy kihúztál minket a bajból. Mivel tudnám meghálálni?-Fordultam felé kíváncsian, míg neki szinte felvillant egy villanykörte a feje felett.

-Erről nem kéne tudnod, de most hétvégén Jihye családi kirándulást akar szervezni. Semmi kedvem menni.-Rázta fejét fáradtan, míg én elnevettem magam.-Ne érts félre, nincs bajom a családoddal, de..Na szóval érted!-Sóhajtott egy nagyot, míg én bólintottam egyet.-Kérlek..Hétvégére játszd el, hogy beteg vagy! Én pedig felajánlom, hogy veled maradok.-Nézett rám könyörgőn, míg én kérdés nélkül bólogatni kezdtem.

-Rendben Hyung!-Mosolyodtam el.

Az út további részében nem sokat beszélgettünk, csak pár felszínes dologról, viszont -sajnos-, utána megérkeztünk az én iskolám elé is. Én is kaptam egy igazolás szerűséget, utána pedig utamra lettem engedve. Persze nyilván szólt, hogy délután a szokásos időben találkozunk, aztán Ő meg is indult dolgozni, én pedig az iskola bejárata felé vettem az irányt. Az első utam az osztályfőnökhöz vezetett, aki megnyugtatott, hogy megkapta Jimin üzenetét, valamint -mivel van "igazolásom"-, nem lesz igazolatlan hiányzásom. Kérdezte, hogy nagy volt-e a baj amiért késtem, viszont én megnyugtattam, hogy nem, csupán a húgommal volt egy kis egészségügyi probléma, de már minden rendben. Ezután viszont becsatlakoztam a második órám utolsó tíz percére.

Szünetben Inah és Minho kíváncsian fordultak felém, én pedig természetesen daloltam is mint egy madár, hogy mégis mi történt az előző nap délután, avagy este és az aznap reggel.

-Akkor..Jimin neked nyomta magát? Jól értem?-Húzta fel szemöldökét legjobb barátnőm, én pedig vörös fejjel bólintottam egy nagyot.

-Tényleg ez az egyetlen dolog ami megragadta a figyelmeteket?-Hajtottam le fejemet a padra, ugyanis már túlontúl vörös volt a fejem, kezdtem zavarba jönni és nem igen mertem a két barátomra rá nézni.

-Hát elnézést, de ez eléggé..Érdekes és fontos dolog a kapcsolatotokat nézve.-Felelt Minho teljesen komoly hangon, míg én rá emeltem tekintetem.-Azért..Egy foglalt ember nem csinál csak úgy ilyet.-Rántott vállat lazán, nekem pedig el kellett egy pillanatra gondolkodnom. Bár a szívem mélyén igazat akartam adni neki, azért nem mertem túlságosan bele élni magam ebbe a témába. Talán csak véletlen volt. Helyezkedett, ezért ért neki az ékessége az alfelemnek.

-Véletlen volt, Minho!-Sóhajtottam egy nagyot, erre pedig Inah horkantva szemet forgatott, s fejét kezdte rázni.

-Ki gondolta volna, hogy ez lesz a válaszod?-Sóhajtott unottan, majd hanyagul legyintett egyet.-Mindegy!

-Sajnálom srácok, hogy ilyen negatív vagyok ezzel szemben, de..Egyszerűen nem merem jobban bele élni magam a témába, mert nem akarok csalódni a végén.-Haraptam be alsó ajkam, míg Inah és Minho búsan néztek egymásra, majd öleltek meg egyszerre.

-Én akkor is azt mondom, hogy van esélyed Jungkookie.-Mosolygott rám biztatóan a lány, míg én egy halovány ajak görbületet erőltettem magamra.

-Talán..-Rántottam vállat hanyagul.

2022.09.17.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺