my sister's boyfriend || jikook ✓

32.

A héten már nem találkoztam Jimin Hyung-al, ugyanis neki megszaporodtak a munkái. Sajnos a hétvégén is csak egy-egy gyors reggelire tudtunk össze ülni a közelben lévő pékségben, utána viszont Ő eltűnt a nap további részére. Persze ez nem jelentette azt, hogy egyáltalán nem is beszéltünk, hiszen amikor szünetet tartott; azonnal rám írt és érdeklődött, hogy hogy vagyok és mit csinálok éppen. Persze nekem sem volt túlzsúfolt a hétvégém, egész végig tanultam. Picit elhanyagoltam ezt a tevékenységet az utóbbi időben, ami nem volt szerencsés tekintve, hogy az év végi vizsgák a nyakamat taposták. Nem sok idő kellett hozzá, hogy el jöjjenek a kijelölt időpontok. Viszont szerencsére tényleg eléggé ügyesen megjegyeztem mindent hallás után, úgyhogy a tanulással már nem volt nehéz dolgom, ám ennek ellenére úgy döntöttem, hogy attól függetlenül még neki kell üljek. Úgyhogy míg a páromnak munkával telt a hétvégéje, nekem tanulással.

Hétfőn iskola után viszont a férfi értem jött -ahogy az mindig is ment-, s kezdetét vehette az első rendes tánc oktatásom is ezzel egyidejűleg. Anyám megengedte, hogy beiratkozzak hozzá, s nagyon is támogatta az ötletet, hogy táncolni járjak. Állítása szerint amúgy sem árt egy kis mozgás. Mondjuk amúgy sem ellenezte túlzottan, semmi rossz nincs abban, hogy táncolni járok.

–Izgulsz? Ez lesz az első rendes oktatás.–Csatolta ki magát a férfi már a stúdió előtt, míg én egy nagy levegőt véve néztem az épületre, aztán halványan elmosolyodtam, s rá pillantottam.

–Kicsit. De örülök, hogy itt vagyok.–Vallottam be őszintén, míg a fekete hajú úgyszintén elmosolyodott, majd közelebb hajolt, s egy lágy csókot nyomott puháimra.

–Na gyere! Loona már volt itt a múlt héten és érdeklődött felőled, de mondtam, hogy te ezen a héten kezdesz. Szoktatok beszélni?–Döntötte oldalra fejét kíváncsian, közben kivette a hátsó ülésről az Ő és az én edző táskámat is.

–Nagyon elfoglalt sajnos és sűrű napjai vannak, úgyhogy ritkán tudunk beszélni, de egyébként szoktunk, ha ráér.–Bólintottam egy aprót, míg Jimin mosolyogva biccentett egyet, hogy érti és elmondta, hogy örül annak, hogy nyitok az itteniek felé. Muszáj, ha nem akarok egyedül lenni minden egyes próbán, bár tény és való, hogy igazából nem is én mentem oda a lányhoz.

A terembe lépve Loona azonnal elém állt, s egy szoros ölelésben részesített, én pedig -bár meglepődtem először-, viszonoztam gesztusát, s a hátára simítva fogadtam őt. Ezek után Jimin és én még gyorsan elmentünk átöltözni, majd aztán vissza slattyogtunk a terembe. Volt még tíz perc kezdésig, úgyhogy addig mindenki elvolt a kis világában. Persze a fekete hajú férfit azonnal megkörnyékezte pár diák és előszeretettel kezdtek el vele beszélgetni, én pedig ez alatt az idő alatt Loona-t vettem célba, s aztán nyújtani kezdtem.

–Na mesélj, milyen hétvégéd volt?–Csinálgattam a Jimin által mutatott nyújtási technikákat, a lány pedig török ülésben helyet foglalt mellettem, közben két kezével hátul megtámaszkodott. Gondolom ő már be melegített, így hát nem kezdett neki ismét.

–Végre sikerült egy picit kiszakadnom az iskolai teendők és egyebek alól, úgyhogy szombaton a családdal mentünk Daegu-ba.–Mosolygott szélesen, míg nekem is egy halvány mosoly jelent meg arcomon.–Először a nagyszülőket látogattuk meg, utána pedig várost néztünk és beültünk egy vacsorára is. Vasárnap pedig barátokkal voltam, és délután kicsit tanultam. Neked milyen volt?–Döntötte oldalra fejét kíváncsian, míg én sóhajtva ráztam meg fejemet.

–Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy cseréltünk, ugyanis amíg te azt csináltad amit általában én szoktam, addig én azt amit te. Tanultam.–Nevettem el magam, ami végett a lány is hasonló képpen cselekedett, ám nem sokáig tudtunk ezek után már cseverészni, hiszen minden diák befutott és aztán az óra is kezdetét vette.