37.

1.2K 82 44
                                    

Jihye továbbra is sokkolva állt a bejárati ajtó küszöbén, arcának színe olyan volt mint a frissen hullot hónak. Egyikünk sem tudott megszólalni, csupán csak néztünk egymásra mint három hal a szatyorban. Rettentően kínos volt a helyzet, főleg, hogy kellemetlen csend telepedett a helyiségre, s csak a szuszogásunkat lehetett hallani, valamint néhány apróbb háttér zajt. Meg sem tudtam szólalni, de nem csak én, mindegyikünk megkukult egy pár percre.

Ezer meg egy érzelem futott át rajtam abban a pillanatban. Egyrészt rettentően kínosnak véltem, hogy egy olyan pillanat közben látott meg a nővérem, másrészt pedig azt is, hogy pont Jiminnel. S persze itt már képbe jött a bűntudat és az önutálat kevert érzése is, amely keserű szájízt hagyott maga után. Rettentően szégyelltem magam abban a pillanatban és azt kívántam, hogy bárcsak megnyílt volna alattam a talaj és elnyelt volna jó mélyre. Megérdemeltem volna.

-Öltözz már fel, baszki!-Csattant fel hirtelen Jihye, míg a fekete hajú óvatosan leengedett a szilárd talajra, aztán elém állva felvette a pólóját, míg én eközben felhúztam a sliccem, begomboltam a nadrágom, s aztán becsatoltam az övem is.-Ez mégis mi a franc volt, hah?-Kérdezte dühösen, felváltva méregetve minket, közben becsukta maga mögött az ajtót, hiszen félő volt, hogy a lakás többi lakosa is fültanúja lehet a vitánknak.

-Először talán üljünk le és aztán nyugodt körülmények között beszéljük meg az imént történteket!-Javasolta a férfi, s Ő meg is indult a nappaliba, míg én sietve igyekeztem utána, majd aztán Jihye is követett minket.

-Nyugodt körülmények között?-Nevetett fel hisztérikusan nővérem, miközben csípőre vágta kezeit, s nyelvével szája belső felét kezdte böködni, ezáltal teljesen úgy nézett ki, mint ahogy általában ilyenkor én szoktam.-Hogy lehetnék nyugodt mikor a szemem előtt akartad megdugni a saját kisöcsém?-Kezdett el ordítani, közben halántékán és nyakán kidagadtak az ütőerek.

-Nem így akartuk, hogy megtudd a kapcsolatunk, de..-Kezdett bele a férfi, ám a lány hitetlenkedve szakította Őt félbe.

-A..Micsodát?-Kerekedtek ki szemei, míg én paradicsom vörössé vált arcomat igyekeztem eltakarani, hiszen egyre és egyre kínosabb lett a helyzet.-Kapcso..Kapcsolat? Szóval ti együtt is vagytok? Mint egy pár?-Annyi kérdést tett fel, hogy tudtam; nem bírja és nem is akarja felfogni a hallottakat, neki túl sok információ volt egyszerre, s kezdett ténylegesen dühbe gurulni.

Vérben forgó szemekkel nézett rám a lány, míg az én ereimben éreztem, hogy meghűlt a vér. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne tegyek, nem tudtam, hogy mégis mit kéne mondjak neki. Talán egy bocsánat lett volna a legésszerűbb, de annyira le voltam blokkolva, hogy csak arra voltam képes, hogy álljak a kanapé kartámaszán ülő Jimin mellett. Szégyelltem magam, ez nem is volt kérdéses, s minden bizonnyal ezt ő is látta, vagy legalábbis érezte.

-Ezt nem hiszem el..-Nevetett fel a lány miután percek múltán sem szólaltam meg, nekem pedig ekkor hirtelen lefolyt egy sós csepp orcámon.-Persze, még te kezdj neki sírni. Ne is törődj vele, hogy jelenleg egyáltalán nem te vagy a sérült bárányka! Egyáltalán van róla fogalmad, hogy ez nekem mégis mennyire fáj?-Kezdett el velem ordítani nővérem, mire össze rezzentem, s inkább összébb húztam magam. A fekete hajú kezét derekamra helyezvén húzott kissé közelebb magához, s rá is szorított csípőmre, hogy jelezze; itt van.-Oh, Istenem, hogy én mennyire hülye vagyok.-Vetette hátra fejét nővérem.-Észre vehettem volna, hogy az utóbbi időben neked ez a taknyos kell.

-Jihye!-Szólt rá indulatosan Jimin a lányra, aki fújtatva indult meg felénk, s emelte fel mutató ujját fenyegetően.

-Undorítóak vagytok mindketten!-Jelentette ki mérgesen fújtatva, míg én egy mély levegőt véve haraptam alsó ajkamba, aztán igyekeztem össze szedni magam, hogy ne csak álljak ott kukán.

my sister's boyfriend || jikook ✓Where stories live. Discover now