my sister's boyfriend || jikook ✓

41.

Bár az én szüleim jól fogadták, hogy Jimin és én egy párt alkotunk, a férfi szülei még hátra voltak. Úgy véltem, hogy ez egy keményebb dió lesz, hiszen ők mindig is szerették Jihye-t, s ha jól tudom, akkor sosem voltak a fiú és fiú párkapcsolatok hívei. Úgyhogy nem is volt kérdéses, hogy mennyire izgultam amiatt, hogy valamikor beszélnem kell majd velük. Ez pedig úgy nézett ki, hogy nem is olyan soká' lesz.

-Gguk, tudnánk beszélni?-Húzott félre egy szerda esti vacsora után Jimin a többiektől, s úgy látszott, hogy eomma-ék tudták, hogy miről lehet szó, ugyanis minden kérdés nélkül eltűntek a konyhából, s kettesben hagytak bennünket. Szerencsére Jihye nem tartózkodott lent, ugyanis Jimin jelenléte alatt mindig a szobájába zárkózott, vagy pedig elment valahova.

-Baj van?-Ültem fel a konyha pultra, s hatalmas szemekkel néztem rá, szinte már félve, míg a férfi egy kedves mosollyal arcán simított az én arcomra.

-Nem, dehogy!-Rázta meg fejét finoman, majd két kezét combjaimra helyezte, s úgy nézett rám.-A hétvégén jó lenne, ha el jönnél velem Busan-ba. Szeretnék beszélni anyáéknak kettőnkről.

-Nem lenne túl korai? Mármint..Először Jihye, eomma és abeoji, most pedig a szüleid? Jihye így sem örül nekünk.-Húztam számat kelletlenül, de persze véletlenül sem azért, mert haragudtam volna a lányra emiatt, sőt, pont ellenkezőleg. Tudtam nagyon jól, hogy ebben a helyzetben én voltam hibás, s emiatt nem is lehetett volna okom orrolni a lányra.

-Lehet, hogy korai lenne, de jobb ha tőlünk tudják meg, mintsem Jihye beköpje a "kicsi fiúkat".-Macskakörmözött a levegőbe, míg én kuncogva hajtottam le fejemet, aztán egy mély levegőt véve ismét rá vezettem tekintetem, s bólintottam párat.

-Rendben!-S ezzel le is tudtuk ezt a témát. Feleslegesnek tartottam, hogy "harcoljak" a férfivel, ha nem egyeztem volna bele is elmondta volna a szüleinek. Legalábbis van egy ilyen sejtésem. De egyébként különben sem tartottam fontosnak, hogy erről le álljak vitatkozni vele, tényleg nem volt értelme, hogy tovább húzzuk ezt a dolgot. Jobb, ha minden hamar tisztázódik.

A hétvége a szokásosnál is hamarabb elkövetkezett -szerencsétlenségemre-, s már csak azon kaptam magam, hogy a cuccaimmal a kezemben állok az ajtóban, s Jimin-re várok, aki éppen a lelkére kötötte a szüleimnek, hogy mindenképpen vigyázni fog rám. Persze tudta ezt anyám jól, s a végén jó szorosan meg is ölelgette a férfit, végül pedig hagyta, hogy elinduljunk.

Szokásosan a vasútállomáshoz indultunk el az autóval, ahol aztán ott hagytuk a járművet, s végül vonatra szálltunk. Az úton én természetesen megint csak aludtam, s legközelebb már csak akkor keltem fel, mikor megérkeztünk. Ott már várt ránk egy taxi, s Jimin szüleihez vettük az irányt.

Remegő lábakkal szálltam ki a kocsiból, gyomrom liftezett, s éreztem amint az összes lélekjelenlétem elszáll. Az arcomból ki futott a vér, s olyan száraz lett a torkom pillanatok alatt, hogy csoda volt, hogy még éltem egyáltalán. Ezt hívják úgy, hogy rossz előérzet.

A férfi azt ajtó előtt még nyomott egy puszit ajkaimra, majd egy biztató mosoly kíséretében nyitott be a házba.

-Eomma! Meg jöttünk!-Kiáltotta el magát Jimin, míg az édesanyja már meg is jelent az előtérben, s mosolyogva zárt karjai közé bennünket. Fiát még jól meg is puszilgatta mellé, aztán hagyta, hogy levegyük a cipőket, húzzunk egy-egy pár papucsot a lábunkra, s utána beljebb lépjünk. A következő pillanatban lábdobogások sűrű hangjai hallatszottak, s aztán oldalról Haneul csapódott nekem, aki jó szorosan zárt karjaiba. Nevetve viszonoztam meleg ölelését, s még egy puszit is nyomtam hajzuhatagába, míg Jimin nagyot sóhajtott mellettem.-A saját kis húgom lecserél..-Rázta fejét, ám a mosoly ott bujkált szája sarkában.