my sister's boyfriend || jikook ✓

7.

tegnap kaptam egy kommentet, hogy tetszett az illetőnek az első rész, csak hát Jimin top. kérlek vegyétek figyelembe, hogy ebben a könyvben Jungkook egy alig 18 éves fiú, míg Jimin már egy felnőtt férfi, aki dolgozik (stb.) :(( valamint a 16+ / 18+ részeket bármikor át tudjátok lapozni, ha nem érdekel 💗 és most pedig a rész ::

》《

Nayeon minden apró részletre kíváncsi volt a hétvégémről, én pedig nem győztem neki mindent töviről hegyére elmesélni. Olyan volt mint Haneul; jobban be volt zsongva, mint én magam. Aranyosnak tartottam a két lányt, hogy ilyen kitartóan szurkoltak nekem és azért, hogy legyen köztem és Jimin között bármiféle kapcsolat is, emellett pedig nyilván jól is esett. Hiába tudtuk mindnyájan, hogy egy bizonyos ponton nem helyes, mégis mind akartuk. Akartuk, hogy Jimin az enyém legyen, nem csak én, de az összes barátom is. Még anyám sem kedvelte Jihye-t és Jimint együtt, akkor hogy is ne jelent volna meg egy apró remény sugár nálam is? Reménykedni mindig szabad, nem igaz?

Persze sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy mégis komolyan gondolom-e, hogy hogyha úgy alakulnának a dolgok, akkor képes lennék-e Jihye helyébe lépni?! Akármennyiszer is végig gondoltam ezt a válaszom sosem volt egyenes és magabiztos. Akárhányszor rávágtam volna, hogy "Nem lennék rá képes." vagy "Nem lenne szívem hozzá." mindig egy kissé elbizonytalanodtam. Az igazság az volt, hogy minden bűntudat nélkül a lány helyébe tudtam volna lépni, hisz' akkor már be bizonyosodott volna, hogy Jimin mellettem boldogabb ember és tulajdonképpen akkor már úgy is "édes mindegy". Aztán persze ilyenkor bevillant a kép, hogy Jihye-vel mégis mi lenne? Ő biztosan nagyon szereti a szőke hajú férfit, elvégre nem véletlenül a párja. Én pedig miért tennék vele ilyen undorító dolgot, hogy elveszem tőle a barátját? Egyáltalán ki csinál ilyet, ráadásul a saját nővérével?

Sosem tudtam magam teljes mértékben megérteni, nem tudtam saját magammal és a gondolataimmal dűlőre jutni. Egyedül annyit tudtam biztosra, hogy halálosan szerelmes voltam Park Jiminbe, s ez volt az egyetlen, ami nekem igazán fontos volt és ami tényleg számított. Annyiszor helyeztem már előtérbe mások érzéseit az enyémek helyett -bele értve Jihye érzéseit is-, hogy a végére már bele fáradtam, s igenis egyszer az életben magamat is előtérbe akartam helyezni. Egyszer az életben azt szerettem volna, ha nem másoktól függnek a döntéseim, hanem saját magamtól, attól, hogy én mit érzek, hogy én mit gondolok. Szabad akaratot akartam. Ennyi..

A kérdés csupán annyi volt, hogy mégis mikor kaphattam meg azt, amit mindennél jobban akartam?

Miután Nayeon kellő képpen ki faggatott elmentem egy kicsit tanulni másnapra, majd aztán a zuhany alá vetettem magam, s végül az ágyba. Bár be kellett valljam, hiányzott mellőlem Jimin az éjszaka folyamán, nem is tudtam olyan jól aludni, mint ahogy azt a hétvégén is tettem. De bele kellett törődnöm és el kellett fogadnom, hogy nem is számíthattam arra, hogy a férfi mellettem lesz. Legalábbis egy ideig még biztos nem, aztán talán szerencsém is lehet.

Másnap Inah és Minho is kellő képpen kifaggatak a hétvégéről, úgyhogy nekik is mindent el kellett magyarázzak és meséljek. Teljesen olyan reakciót produkáltak le, mint a két lány, bár ezen nem is lepődtem meg annyira. Várható volt, hogy be lesznek zsongva, s úgy fognak viselkedni, mint akiknek zsizsik vannak a seggükben. Nem is vártam mást..

-Egyébként én már csak azt várom, hogy mikor jön végre el az az idő, amikor azt fogod mesélni nekünk, hogy mégis hogyan vallottál neki szerelmet.-Piszkálta műkörmét Inah rám sem nézve, míg én sóhajtva rántottam vállat. Arra én is felettébb kíváncsi voltam, sőt. Bár ismerve magamat arra gondoltam, hogy; talán soha nem lesz annyi vér a pucámban, hogy ténylegesen kitárjam előtte a szívemet. Úgy éreztem, hogy ennek soha nem fog el jönni az ideje.

-Én már nagyon szeretnélek titeket együtt látni, annyit szenvedtél már amiatt a férfi miatt, Jungkook!-Biggyesztette le ajkait Minho, míg a lány is vállamra simított, s aztán nyomott egy puszit a fejem búbjára.

-Megérdemled, hogy boldog légy és azt is, hogy mellette legyél az. Bárhogy is alakuljon a jövőd, vagy a jövőtök azt remélem tudod, hogy mi itt vagyunk neked és támogatunk!-Mosolyodott el lágyan, míg én is követtem példáját, s aztán szorosan megöleltem a két legjobb barátom, akikre tényleg bármikor és bármilyen helyzetben számíthattam, kérdések és feltételek nélkül.

-Köszönöm, hogy vagytok!

Iskola után Jimin szokásához híven eljött értem -persze vele tartott Jihye is-, én pedig izgatottan szálltam be a kocsiba. Persze nem a jó fajta izgalom lett úrrá rajtam, hanem a szorongásos féle, ugyanis kissé tartottam attól, hogy mégis Jimin mindezek után hogyan viszonyul majd hozzám.

-Szia, Gguk! Milyen napod volt? Minden rendben ment?-Kanyarodott ki, majd fél kézzel intett egyet Minhoéknak, akikkel már egyszer-kétszer találkozott, s akikről nyilván sokat meséltem már neki.

-Igen Hyung, minden rendben volt!-Mosolyodtam el megkönnyebbülten, majd a visszapillantó tükörbe néztem, ahova Jimin is felvezette tekintetét. Egy halvány mosoly jelent meg arcán, én pedig pironkodva köhintettem egy aprót.-Neked milyen napod volt?-Tettem fel a szokásos és mindennapi kérdésem, míg Ő ciccegett egyet, aztán mesélni kezdett.

-Emlékszel az új diákra, akiről nem is olyan rég meséltem neked?-Kérdezte kíváncsi hangon, én pedig azonnal rá vágtam, hogy "persze".-Végre sikerült kissé puhítanom rajta, úgy érzem, hogy sikerült áttörést elérnem vele kapcsolatban.-Mondta büszkén, míg Jihye hirtelen közbe szólt az anyós ülésről.

-Szerintem nem feltétlenül muszáj ekkora figyelmet fordítanod arra az egy szem diákra.-Rántott vállat hanyagul, míg Jimin egy pillanat alatt el is hallgatott.-Ha nem képes haladni veled, akkor el kell engedni és különben is, ha ennyi esze van, akkor még azt is megérdemli, hogy meg büntesd amiért rossz és neveletlen.

-Szerintem pedig igenis van értelme és szükség arra, hogy foglalkozzon vele!-Szóltam közbe, míg ő felhúzott szemöldökökkel nézett rám hátra, s kérdezte meg, hogy mégis miért lenne az?!-Mert nem biztos, hogy neveletlen, vagy egyszerűen csak rossz. Talán lelki problémái vannak, talán küzd valamivel, lehet, hogy rossz dolgok történtek vele, amik befolyásolták azt, hogy most milyen ember.-Rántottam meg a vállam.-Az, ha Jimin egyáltalán nem mutat empátiát felé, sőt, még rá is tesz egy lapáttal, nem fog segíteni semmiben sem. A diák és a saját munkáját is megnehezíti. Jiminnek el kell érnie, hogy az illető megbízzon benne és lássa azt, hogy Ő nem akar neki rosszat.-Ráztam meg a fejem, majd úgy döntöttem, hogy még azért oda szúrok neki, ugyanis láttam, hogy már készült volna nyitni a száját.-Nem mindenre a flegmázás a megoldás.-Utaltam arra, hogy neki szokása ezt megtenni, s láss csodát! El is hallgatott. Jimin egy visszafojtott mosollyal nézett a visszapillantó tükrön keresztül egyenesen rám, míg én somolyogva tartottam fogva ragyogó tekintetét. Büszke voltam magamra, talán most először álltam ki Jihye ellen. Igaz nem az én érdekemben, de az én véleményem volt. És úgy éreztem, hogy nyertem is.

2022.08.24.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺