my sister's boyfriend || jikook ✓

48.

Jimin-nek még össze kellett ülnie jó párszor az ügyvéddel, bár Jihye egyelőre nem lépett tovább az ügyben. Jó párszor velem is elbeszélgettek, a fontosabb dolgokat nekem is elmagyarázták, s bevontak a lényegbe. Minden információt igyekeztem feldolgozni, megérteni, s elraktározni az agyamban, mindamellett pedig folyamatosan tanultam. Mivel már csak egy hetem volt a vizsgákig, így nem kellett be menjek, ezt pedig bőszen ki is használtam. Otthon mindent átnéztem többször is és amit tudtam még azt is alaposan átnyálaztam. Persze egyáltalán nem eommáéknál voltam, hanem Jimin-nél. Bár a férfi nap közben nem volt otthon a munkája miatt; én nála tengettem "szabad időm". Nem szerettem volna Jihye közelében lenni, s anyám sem igazán preferálta ezt, úgyhogy ideiglenesen átcuccoltam a fekete hajúhoz. Legalábbis a hétre mindenképp. Persze ettől függetlenül hétfőn, szerdán és pénteken ugyan úgy mentem táncolni, a másik két napon pedig edzeni. Sőt, csütörtökön a férfivel tartottam a munkahelyére, s ott tanultam.

Az az egy hét viszont rettenetesen gyorsan telt el, s hiába tanultam minden erőmmel, s jegyeztem meg mindent; úgy éreztem semmit nem tudok. Izgultam, s egész lényem szabályosan remegni kezdett, ahogy már a vizsgáim előtt álltam.

Első napon természetesen a Koreai-val kellett megküzdenem, ami nem mondanám, hogy annyira nehéz volt. Azért mégiscsak az anyanyelvemről volt szó, szégyen is lett volna, ha bukom az egészet. Második nap volt a matek vizsgám, amin már kicsit jobban stresszeltem, s úgy éreztem, hogy nem is teljesítettem olyan jól, mint ahogy a Koreai-n. Viszont ettől függetlenül is úgy éreztem, hogy annyira nem lett vészes. Legalábbis nagyon reménykedtem benne. A következő vizsgám történelemből volt, amin szerencsére szintén jól teljesítettem -legalábbis úgy éreztem, avagy gondoltam-, aztán pedig a választott idegennyelv jött, amit nem éreztem teljesen stabilnak, sőt. Viszont igyekeztem a legjobb tudásom szerint teljesíteni. Ezután már csak a saját szakom vizsgája volt hátra, amin őszintén szólva nagyon megerőltettem magam, s szívem lelkem beletettem, úgyhogy nagyon reméltem, hogy minden jól fog elsülni, mert nem szerettem volna, ha bármi miatt is pótvizsgáznom kellett volna.

Egyébként Jimin egész idő alatt mellettem volt, s végig mellettem állt, sőt, amelyik vizsgákra tudott, azokra be is jött velem, s megvárta míg végzem. Ez örömmel töltött el, s úgy éreztem, hogy a férfi valóban szeret, törődik velem és odafigyel rám. Persze ezt tudtam előtte is, s tisztában voltam vele, de ahogy láttam, hogy izgul értem, s valóságosan aggódik amiatt, hogy menjenek a vizsgáim; mellkasomban szét áradt az a bizonyos kellemes melegség és valóban biztos lehettem abban, hogy a férfi teljes szívéből szeret engem.

-Na? Hogy ment?-Állt elém abban a minutumban Jimin ahogy az utolsó vizsgámról is kijöttem, míg én egy halovány mosollyal öleltem Őt át, s bújtam mellkasába.

-Minden tőlem telhetőt megtettem. Azt hiszem sikerült.-Mosolyodtam el elválva tőle, míg Ő egy megkönnyebbült sóhajt hallatott, s aztán egy gyors puszit nyomott puháimra.

-Gyere! Induljunk!-Fogta meg mancsomat, s nem is törődve a sok kíváncsi tekintettel indult meg az iskolából kifelé. Nem kellett tovább bent legyek, csupán már csak az eredményeimet kellett megvárjam, amik kissé később érkeztek meg. Addig pedig izgulhattam tovább. Viszont ezzel egyidejűleg szerencsére már az iskolába sem kellett bemenjek többet az évben, az én tanévem itt véget is ért. Szerencsére..

Jimin egy cukrászdába vitt, ahol rendeltünk két-két süteményt, s mellé egy-egy kávét is, majd egy kellemes beszélgetés kíséretében elfogyasztottuk azokat. A fekete hajú nem faggattott a vizsgákról, inkább elterelni szerette volna róla a figyelmem, ami őszintén szólva jól is esett, s igazán hálás voltam neki érte. Bár egy része már elmúlt a stresszemnek, ettől függetlenül még tartottam az eredményektől.

-Hétvégére van terved, Baby?-Fordult felém már a kocsiban Jimin, persze csak egy pillanatra, míg én agyalni kezdtem.

-Szombaton össze ülünk Inah-val, Minho-val, Nayeon-al és Hari-val. Nagyon régen ültünk már össze így, úgyhogy különösen örülök neki, hogy végre össze jön ez is.-Mosolyodtam el egy pillanatra, majd aztán kíváncsivá vált a tekintetem.-Miért?

-Gondoltam csinálhatnánk valamit vasárnap.-Simított combomra, míg én felvidulva egyeztem bele, s dobtam be pár ötletet, hogy mégis hova mehetnénk. Vele is nagyon régen voltam már úgy igazán kettesben, s őszintén szólva hiányzott is, úgyhogy különösen örültem annak, hogy eszébe jutott ez a kis terv.

A házunk elé érve Jimin leparkolt, majd miután mindketten kiszálltunk a kocsiból; lezárta azt, s aztán a bejárat felé vettük az irányt. Be is nyitottunk, majd én elkiáltottam magam, hogy megjöttünk, s közben már cseréltük is a cipőinket. Eomma szokásához híven előttünk termett, s jól megölelgetett minket, aztán beljebb is terelt. Egyből az ebédlő asztalhoz kellett üljünk, mi pedig nem is ellenkeztünk ez ellen.

-Na mesélj kicsim, milyenek voltak a vizsgák?-Kérdezte eomma azonnal egy szelíd mosollyal, míg abeoji lepisszegte.

-Édesem, most érkeztek meg. Hagyd már kicsit levegőhöz jutni!-Simított édesanyám a vállra, míg a nő nevetve kért elnézést.

-Semmi baj!-Mosolyodtam el.-Egyébként a Koreai nem volt nehéz, a matekot közepesnek mondanám, az angol nehezen ment, a történelem pedig szintén könnyű volt.-Soroltam fel.-A szakon a szívem lelkem kidolgoztam, úgyhogy nagyon remélem, hogy jó lesz.-Zártam le ennyivel.

-Akkor már csak az eredményekre vársz, ugye?-Kíváncsiskodott Nayeon.

-Igen, már csak azok vannak hátra.

-És akkor neked már nem is kell bemenned iskolába?

-Nem.-Mosolyogtam rá büszkén, míg a lány arcát felfújva nyújtotta ki a nyelvét, aztán nevette el magát.

-Haza jössz? Vagy maradsz Jimin-él?-Kérdezte anyám teljesen váratlanul, míg értetlenül néztem az előttem ülő nőre, aztán Jimin-re, ám Ő látszólag nem lepődött meg a kérdésen. Egyedül abeoji bökte kissé oldalba a nőt, aki elnyílt ajkakkal nézett rám, mintha valamiről éppen elszólta volna magát. Nayeon is csak beharapta alsó ajkát, s az előbbi jó kedve elszállni látszott.

-Hogy érted ezt?-Tettem le pálcikáimat a tányér mellé, míg a törékeny nő segítség kérőn nézett páromra, aki torkát köszörülve tett le kezéből mindent, s fordult kissé felém. Felé eső kezemet mancsai közé fogta, s egy mély levegő után beszélni kezdett.

-Édesanyáddal és édesapáddal arra gondoltunk, hogy mivel Jihye nem bírja elviselni a jelenlegi helyzetet, talán hozzám költözhetnél.-Mondta ki kerek-perec, s aztán várakozón vizslatta arcomat, hogy vajon mit felelek.

Hogy mit felelek? Magam sem tudom...

2022.10.18.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!😔

Sziasztok!
Nem témába vágó, avagy nem a részhez kapcsolódó dolog miatt írok ide, de kíváncsi vagyok, hogy ti mit éreztek ezzel az egész katonai dologgal kapcsolatban? Én kissé nehezen viselem.😅 mármint ne értsetek félre, tudom, hogy kötelező, tudom, hogy ők akarták így és nagyon büszke vagyok rájuk, csak kicsit fáj belegondolnom, hogy már 3 éve velem vannak, a legszarabb napjaimon/időszakaimban voltak velem, most viszont nem lesznek ott mikor érettségizem, mikor 18 leszek, mikor leteszem a szakom, s szinte felnőtt leszek. Mindenesetre nagyon remélem, hogy jól lesznek, nem esik bajuk és szeretettel fogom őket várni 25'-ben😔💜