A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔

1. Az újonc

- Szép kis példány, igaz? - a császár hátradőlt a trónján, és elégedetten nézett az előtte álló, félmeztelen fiúra.

Az imént hozták elé a katonái, akik aztán hátraléptek, és a falhoz álltak. A császár fia apja mellett ült egy szerényebb trónon. Állát a kezébe támasztva ráncolta a homlokát, miközben a jövevényt méregette.

- Szép. Hány éves?

- Tizenhét - felelte az apja.

A herceg még jobban összehúzta a szemöldökét.

- Fiatalabbnak néz ki. 13-14-nek mondanám - mondta az állát dörzsölve.

- A szülei mondták, hogy annyi.

- Lehet, hogy hazudtak, csak hogy elvigyék a katonáid. A pénz, amit kaptak érte, megért ennyi hazugságot.

- Lehet. Igazából... nem érdekel, hány éves. Nem számít.

A császár megragadta a trón karfáit, felemelte köpcös testét, majd minden lépésnél döccenve egyet, lesétált azon a pár lépcsőfokon, ami elválasztotta a fiútól. Kerek, fekete szemek bámultak rá riadtan. Kócos, fekete haja, gyermeki arca és vékony, szép ívű szája láttán a császár elmosolyodott.

- Mi a neved? - kérdezte, miközben lassan körbejárta, és tekintetét végigfuttatta a testén, amit egy rövid vászonnadrágon kívül nem takart semmi. A nyakában bőrszíjakra kötött, durván megfaragott kis kövek lógtak, a csuklóján agyaggyöngyökből fűzött karkötők. Vékony, fiús, de arányos, tónusos izomzata és makulátlan bőre volt, bár itt-ott por és megszáradt sár tapadt rá.

- Jungkook 20901... felség.

- Ah, szóval kettes tartomány. Gondoltam - mondta a császár, ujjai közé véve a primitív nyakláncot. Az érintéstől a fiú megrezzent, amitől a császárnak félmosolyra húzódott a szája.

- Ezeket majd lecseréjük nemesfémekre. Örülsz, ugye?

A fiú nyelt egyet, a nyakláncot az anyja készítette neki. Nem akarta lecserélni. De némán bólintott. Érezte, ahogy a császár keze végigfut a gerince mentén. Akaratlanul visszafojtotta a lélegzetét és a hercegre nézett, aki kiegyenesedett odafent a székében, és szúrós tekintettel nézte őket.

- Mit gondolsz, passzol a többi négyhez, Joonie? - kérdezte a császár.

A herceg nem válaszolt.

- Még sokat kell tanulnia, de jók lesznek együtt, ebben biztos vagyok - válaszolt helyette magának az apja. Intett a katonáknak, akik körbevették Jungkookot, az egyikük megragadta a karját, majd kivezették a teremből.

- Apám, hadd próbáljam ki őket én is - szólalt meg Namjoon, amikor kettesben maradtak.

- Neked ott vannak a saját rabszolgáid. Gyönyörű fiúk és lányok. Ha nem tetszenek, cseréld le őket újakra.

- Apám, kérlek! Nekem ők kellenek.

- Neked mindig az kellett, ami nem lehet a tiéd. Pedig nagyon kevés ilyen dolog van a világon.

- Legalább hadd próbáljam ki őket. Csak egyszer!

- Ismered a szabályt, fiam.

- A szabályokat te hozod.

- Ez egy többszáz éves tradíció. A császár rabszolgáit nem érintheti más, és én egyetértek vele. Nézheted őket táncolni, zenélni, énekelni, használhatod őket szolgáknak, de a hálószobában egyedül az enyémek. És ne kérd ezt többször. Ha majd meghalok, úgyis mind a tiéd lesz.