- Őrség! – hasított a császárné hangja a hálószoba csendjébe. Reggel hat óra volt. Jimin rémülten ült fel a herceg karjai közül, és ösztönösen a derekához kapott, hogy egy kést rántson elő, de se öv, se kés nem volt nála. Namjoon félálomban közelebb húzta magához. Aztán ő is felocsúdott, mikor felismerte az anyja hangját.
- Vigyétek el! Huszonötöt neki! – kiáltotta az asszony, mire másodperceken belül két katona kirángatta Jimint az ágyból, és kivonszolta a szobából. Amint elhaladtak a császárné mellett, az asszony belemarkolt a fiú hajába, és maga felé fordította az arcát.
- Az első éjszakádon...! – ingatta a fejét, mélységes megvetéssel a szemében.
Elengedte Jimin haját, intett az őröknek, hogy vigyék, majd a fiához fordult, aki már felpattant az ágyból, hogy tiltakozzon. Az anyja elhallgattatta.
- Te pedig lejössz, és végignézed!
Megragadta Namjoon karját, és az őrök után vonszolta.
- Anyám, nem történt semmi, esküszöm! Kérlek! Csak beszélgettünk és együtt aludtunk, kérlek, higgy nekem!
Az asszony keserűen felkacagott.
- Ennyire ostobának nézel?! Még soha életedben nem beszélgettél egy rabszolgával!
- De anyám, igazat mondok!
- Hallgass!!! – az anyja megállt, szembefordult vele, és jókora pofont kevert le neki. A dühtől könnyek gyűltek a szemébe, és remegő hangon folytatta:
- Csak és kizárólag azért nem öletem meg, mert apád annyira odavan érte! Milyen uralkodó lesz így belőled, ha a legegyszerűbb szabályokat sem vagy képes betartani, ha a saját apádtól lopsz, és utána még az anyád szemébe mersz hazudni?! Ha még egy szót szólsz, szégyenszemre téged is megkorbácsoltatlak, esküszöm! – sziszegte a fogai között.
Leértek a pincesorra, a börtöncellákhoz. Jimint egy nagyobb terembe vitték, amelynek a végében két masszív faoszlop állt egymástól úgy másfél méterre, láncokkal és bőrszíjakkal felszerelve. A katonák letépték róla az inget, és a két csuklóját a két oszlop felső részéhez láncolták. Egyikük a kezébe vett egy jókora korbácsot, és a császárné felé fordult. Az asszony egy intéssel jelezte, hogy kezdhetik.
- Anyám, kérlek! – súgta Namjoon, de az anyja csak egy gyilkos pillantást vetett rá válaszul.
Éles csattanás hallatszott, és Jimin fojtott nyögése. Addig makulátlan hátán most néhány hosszú, vörös csík jelent meg.
- EGY! – számolt az egyik őr hangosan.
Csatt!
- KETTŐ!
Csatt!
Jimin teste belerázkódott a korbácsütésbe, hátán szaporodtak a vörös csíkok. Összeszorította a fogát, amin keresztülszűrődtek visszafojtott, fájdalmas nyögései. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Nem is a fizikai csapások fájtak igazán, hanem az igazságtalanság és a kegyetlenség.
- HÁROM!
Mikor tizenöthöz érkezett a katona, Jimin bőréből már több helyen szivárgott a vér, amit az újabb csapások szétkentek rajta. A csíkok már sűrűn behálózták a hátát. Remegett a fájdalomtól. Tizenötnél felkiáltott a császárné:
- Állj!
Namjoon felsóhajtott, és már majdnem megköszönte az anyja könyörületességét, hogy tíz ütéssel megrövidítette a tervezett büntetést, amikor az asszony újra megszólalt:
YOU ARE READING
A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔
FanfictionA császár öt szép fiút tart rabszolgaként, akiknek nappal zenével és tánccal kell szórakoztatniuk őt, éjjel pedig másképpen... A császár rabjait senki más nem érintheti, még a fia sem, de a jóképű Namjoon herceget nem igazán érdekli ez a szabály. A...
