25. Győzzön az igazság

441 50 6
                                    

Namjoon a palota padlásszobájában berendezett apró laboratóriumban állt az öreg orvos mellett, aki egy kémcsövet tartott az ablak felé. A felkelő nap fénye átvilágította a kis, keskeny üvegedényt, és benne az áttetsző, halványkék folyadékot.

- Nagy része cukor, de nyomokban találtam benne egy olyan erős altatószert, amely egy-két percen belül hat, és hosszú órákra kiüti az embert - magyarázta a doktor.

- Valóban? - csillant fel a herceg szeme - Legyen szíves, írja ezt le nekem egy hivatalos szakvélemény formájában. Írja alá, és nyomjon rá orvosi pecsétet is.

Az orvos ott helyben papírt, tollat és tintát vett elő, leült az asztalához, és elkezdte megírni a dokumentumot.

- Hogy van a menyasszonyom? Súlyosak a sérülései? - kérdezte hosszabb csönd után a herceg.

- Szerencsére egyik sem súlyos. Nem mélyek a sebek, a kés nem talált el semmilyen fontosabb eret vagy szervet.

Namjoon bólintott. Megvárta, amíg az öregúr viaszt csöpögtet az összehajtott dokumentumra, és rányomja a pecsétjét.

- Köszönöm, doktor - vette át tőle a herceg egy rövid meghajlással - Most nagyon boldoggá tett.

-------------------------

A vezér arra ébredt, hogy Jimin neki háttal, az oldalán fekve alszik, ő pedig szorosan öleli a meleg kis testét, arcát a hajába fúrva, miközben ágyéktájon megvolt a reggeli zászlófelvonás.

Mikor tudatosult benne a helyzet, gyorsan elengedte a fiút, felkelt az ágyból, és kiment a kunyhó elé, ahol a patakból mert jéghideg vízzel megmosakodott. Déja vu érzés fogta el: hányszor kelt hasonlóan, mikor Jiminnel és a csapatával hazafelé tartottak a hatos tartományból! Kezdte úgy érezni, hogy az élete egy nagy kihívás, ami az önuralmát teszi folyamatosan próbára.

Visszament a kunyhóba, és miután felöltözött, megsimogatta Jimin haját, aki erre nyitogatni kezdte a szemét.

- Vissza kell mennem, keresni fognak. Főleg, hogy én irányítom a csapatot, amelyik téged keres - mondta - Jövök, amint tudok.

- Vidd a szarvast és az íjat, mondd, hogy vadászni voltál! - nyöszörögte Jimin álmosan.

A katona bólintott, és így is tett. Feltette a vadat a nyeregbe, vállára vette a fegyvert, és így lovagolt vissza a palotához, ahol a bajtársak nagy örömmel fogadták, főleg amikor meglátták, hogy nem jött üres kézzel. Már mind a felszerszámozott lovuk mellett állva várták az indulást.

- Már hét óra is elmúlt, mikor akarjátok végre elkezdeni a keresést?! - kiáltott rájuk Namjoon dühösen - Minden perccel távolabb kerülhet, ráadásul ló nélkül, fegyver nélkül és talán ruha nélkül a vadállatoknak is ki van téve!

A vezér odalépett hozzá, mélyen meghajolt, és halkan megkérdezte:

- Felség, bocsásson meg, de ha visszahozzuk a fiút, halálbüntetés vár rá, igaz?

- Hidd el, én szeretném a legkevésbé, hogy kivégezzék.

- Akkor miért olyan sürgős, hogy megtaláljuk? - kérdezte a katona most már suttogva.

Namjoon körülnézett, majd ő is suttogva folytatta:

- Azért, mert talán meg tudom menteni. Bizonyítékaim vannak rá, hogy ártatlan. Odakint viszont nagy eséllyel nem húzza sokáig.

A katona idegesen toporgott, beharapta az ajkait, végül megszólalt:

- Felség... ha tényleg van elég bizonyítéka... én megtalálom. De ha nincs... - itt megállt, mélyen a herceg szemébe nézve.

A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin