A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔

21. Nincs kímélet (Tae+Yoongi+Jimin +18+)

Miután lecsillapodott a köhögés, Jimin felült az ágyon. Nehezen vette a levegőt, és a feje is megfájdult. Felkelt, és elkezdte felvenni az ingét.

- Mit csinálsz? - kérdezte a kimerültségtől rekedt hangon a herceg.

- Visszamegyek a szobánkba. Késő van - felelte a fiú.

- Elfelejtetted, hogy már az enyém vagy? Maradj csak itt szépen! - Namjoon a könyökére támaszkodva feküdt az ágyban, megpaskolta maga mellett a matracot.

Jimin hezitált. Nem olyan könnyű kitörölni annak a büntetésnek az emlékét, amit azért kapott, mert reggelig ott maradt abban az ágyban. Inkább a nadrágja felé nyúlt, hogy azt is felvegye.

- Tudod, hogy feltétlen engedelmességgel tartozol! - mondta Namjoon szigorú, szinte erélyes hangon.

Jimin kereste a szemében vagy a szája sarkában a huncut játékosságot, de nem találta. Ezt tényleg egészen komolyan gondolta.

Visszatette hát a nadrágot a székre, ahonnan elvette, még mindig tétován lefeküdt a herceg mellé, és hagyta, hogy átölelje. Nagyon gyengének érezte magát. Újra köhögnie kellett.

- Forró vagy - mondta a herceg halk, aggodalmas hangon, ahogy megsimogatta a nyakát.

- Tudom - mosolygott Jimin csukott szemmel.

- Nem úgy értem, te! Felment a lázad.

Felkelt, hozott neki egy pohár vizet, rávette, hogy megigya, majd jól betakarta, átölelte, és figyelte, ahogy lassuló légzéssel mély álomba zuhan. Csak ezután adta át magát is az öntudatlanságnak.

----------------------

A következő napokban Namjoon nem igazán törődött a menyasszonyával. Az utazást elhalasztották, egyrészt az ő kívánságára (hogy Jimin megerősödve indulhasson útnak), másrészt az atlantiniai királyi család is szeretett volna még egy kis időt a palotában tölteni, és felfedezni az 1-es tartomány látnivalóit.

A herceg amikor csak ideje engedte, Jiminnel töltötte az időt, de kizárólag kímélő, nyugalmas tevékenységeket végeztek, és mindig gondoskodott róla, hogy a fiú megfelelő orvosi ellátást kapjon. Kivitte a kedvenc dombjára, beszélgettek, olvastak, sétáltak a palota parkjában, a tónál kacsákat és halakat etettek, és valahányszor Jimin elragadtatta magát, és mondjuk fára akart mászni, vagy futkosni a kertben, lefogta és megakadályozta benne. Olyankor Jimin játékosan ütni kezdte, hogy engedje el, de tudta, hogy hiába minden küzdelem - a herceg a karjánál fogva magához húzta, szorosan átölelte, és ellentmondást nem tűrően addig csókolta, amíg le nem nyugodott.

A király lánya a vendégszobája ablakból figyelte őket. Hátrafordult az anyjához, és neki is megmutatta a jelenetet:

- Teljesen elfogadhatatlan, hogy egy rabszolgával, fényes nappal, bárki szeme láttára a kertben enyelegjen! Ki hallott még ilyet?! - háborgott - A rabszolga a hálószobába való, éjszakára!

Az anyja összevont szemöldökkel hümmögött.

- Nagyobb baj, hogy téged szinte levegőnek néz - mondta.

A lány összefont karral, duzzogva huppant le a selyemkárpittal bevont kanapéra.

- El kell valahogy szakítani attól a rabszolgától! Nincs valami ötleted?

- Mivel már bevetetted minden csáberődet, és ez önmagában nem használt, drasztikusabb eszközökhöz kell folyamodnunk.

- Mondjuk... megöljük a fiút? Szívesen kitekerném a nyakát! - sziszegte a lány, kezeivel imitálva a gyilkos mozdulatot.