A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔

24. Vadászat

- Remélem, megbocsájtod ezt majd nekem - súgta a katona az ájult fiú fülébe, miközben megfogta az inge szélét, felhúzta, és átbújtatta a fején és a karjain.

Majd sietősen kioldozta és lerángatta róla a nadrágot is. Egy pár másodpercig gyönyörködve nézte Jimin fedetlen testét, majd észbe kapott, hogy nem sok ideje van. A folyosóról gyorsan behozott egy nagy szalmazsákot, kibontotta, és a benne lévő szalmával gondosan kitömte a ruháit. Elrendezte őket úgy, mintha egy alvó ember lenne, betakarta egy pokróccal, a fejénél is kitömte a takarót szalmával, majd ráhúzta a fiúra a majdnem kiürült zsákot, és összekötötte. Felnyalábolta, a vállára vette, kiment vele a cellából, és bezárta maga mögött az ajtót. Kifelé menet visszaadta a kulcsot az őrnek.

- Na? - vonta fel a szemöldökét az őr.

- Jól megtömtem a srácot - kacsintott rá a vezér, amire a másik széles vigyorral felelt - Ha eljár a szád, akár csak arról is, hogy itt jártam, szó szerint letépem a fejed, megértetted?!

- Hallgatok, mint a sír!

- Viszek egy zsák szalmát a lovamnak - tette hozzá a vezér a zsákra mutatva.

- Rendben, uram!

Ezután a katonai istálló felé vette az irányt, felszerszámozta a lovát, és felfektette Jimint a nyeregbe. Maga is felült mögé, és elvágtatott vele az erdő felé.

----------------------

Mikor Jimin kinyitotta a szemét, kissé homályosan látott, szédült és fejfájás is kínozta. Egy idegen, kissé szegényes és kopott ágyban találta magát, gondosan betakarva durva szövésű takarókkal. Körülnézve egy teljesen ismeretlen, szűk kis szobát látott, ami egy fából épült kunyhó belsejének tűnt. Felemelte a takarót, és lüktető fejjel felült az ágyban. A homlokához kapott, pihent egy pár másodpercet, mielőtt felkelt, és bizonytalan lépésekkel elindult az ajtó irányába. Egy hatalmas, az ő méreténél kétszer nagyobb lenvászon ing volt rajta, ami a térde alá ért, és a kezeit is eltakarta. Kinyitotta az ajtót, és kissé megtorpant, mikor meglátta a magas, nagydarab férfit a kunyhó apró konyhájában tevékenykedni, de aztán felismerte benne a lovasok vezérét.

- Hol vagyok? És miért vagyok itt? - kérdezte rekedt hangon.

A férfi elmosolyodott, amikor meglátta. Egy bádogbögrében forró teát vitt neki, és leültette egy vaddisznóbőrrel borított karosszékbe. Leült vele szemben egy másik székre, a térdére tette hatalmas kezét, és a szemébe nézve válaszolt:

- Megmentettelek az akasztófától.

Jimin értetlenkedve nézett rá. Megpróbálta felidézni az utolsó emlékét, ami az volt, hogy belépett a hercegnő szobájába a csillagászati könyvvel. Innentől semmire nem emlékezett.

- Nem értem... miféle akasztófától?

- Hát nem emlékszel? Rátámadtál a hercegnőre egy késsel. Meg akartad ölni, többször meg is szúrtad, csakhogy ő leütött, amitől elájultál. Börtönbe zártak, én pedig kihoztalak onnan.

- Micsoda??? - Jimin nem akarta elhinni, amit hall, viszont ez megmagyarázta az éles fájdalmat a homlokán. Újra megtapogatva érezte, hogy megdagadt, és alvadt vér száradt rá.

- Nézd, én nem tudom, mi bajod volt a hercegnővel, de nem is érdekel, biztos igazad volt. Viszont egy ideig meg kell bújnod itt. Ez a nagyapám vadászháza, nem tud róla senki más, kívül esik a császár vadászterületén. Olyan sűrű bokrok és fák veszik körbe, hogy csak az láthatja meg, aki előtte áll. Itt egy darabig biztonságban leszel. Majd szerzek neked ruhákat.