28. Az út vége

701 52 18
                                    

Jimin megpaskolta a lova nyakát, és leszállt a nyeregből. Átadta a kantárt a két lovas egyikének, akik majd visszamennek a császári palotába. Ő a vezér kíséretében hajóval megy innen tovább. Egy hetet utaztak lóháton, még pár napot a tengeren fognak tölteni, az út végén pedig ott várja Namjoon... Jimin olyan izgatott volt, hogy se a fáradtságot, se a sok lovaglástól elgyötört alsó fele fájdalmát nem érezte, mindent elnyomott a várakozás és a boldogság, hogy napokon belül találkozhat a szerelmével.

Ámulva nézett körül, csodálta a hatalmas hajókat a dokkok körül, amelyek körül nagy volt a sürgés-forgás. Nedves, sós illatú szél csapott az arcukba. Erős dokkmunkások rakodták a ládákat, matrózok kiáltoztak az induló három- négyárbócos hajókról, visszhangozva a kapitányuk parancsait.

- Melyik a miénk? - kérdezte izgatottan a vezért, aki válaszul egy háromárbócos vitorlásra bökött.

Jimin úgy szökdécselt a hajó felé, mint egy kisgyerek. A vezér lomhán és szűkszavúan lépdelt mögötte, elcsigázottan a fárasztó úttól, és attól a gondolattól, hogy néhány nap múlva örökre búcsút kell vennie ettől az ugrándozó kis szőkeségtől.

A hajó feljárójára lépve megmutatta az ott álló tisztnek a császári pecséttel ellátott levelet, amivel felengedték őket. A hajó mindenféle árut szállított Atlantiniába, rajtuk kívül nem volt utasa, csak a legénység. Ládák és vastag kötelek között lavírozva kísérte őket egy matróz a hajó belseje felé. Kaptak egy közös, szűk kis kabint, amibe csak két ágy és egy pici asztal fért be, egy kis hokedlivel meg egy nagyobb ládával, amibe bezárhatták a csomagjaikat.

A vezér térült-fordult, és már nem találta Jimint maga mellett. Aggódva elkezdte keresni, végül a hajó orrában találta meg a korlátnak támaszkodva és a tengert bámulva. Látta, hogy egy matróz lép hozzá, és beszédbe elegyedik vele. Gyorsan odafutott hozzájuk, és közéjük állt. Hatalmas kezével megragadta Jimin vállát, és szigorúan nézett rá.

- Ne csatangolj el mellőlem! Rám vagy bízva, de hogy vigyázzak rád, ha észrevétlenül eltűnsz? Maradj mindig mellettem, megértetted?

Jimin lesütött szemmel bólintott, intett a matróznak, és elment a vezérrel a kabinjuk felé.

Beléptek a szűk, sötét kis helyiségbe, és leültek a két ágyra egymással szemben.

- Te egy nagyon értékes szállítmány vagy, Jimin - mondta komolyan a vezér - A leendő király tulajdona. Vannak, akiknek érdekükben állhat ártani neked.

- Bocsáss meg. De még sosem utaztam hajón, és...

- Ezek durva emberek, nem olyanok, mint amilyenekhez a palotában voltál szokva. Jobb, ha nem beszélgetsz velük.

A férfi lerúgta a csizmáját, hanyatt feküdt, karjait a feje alá tette, és feldobta a lábait az ágyra. Jimin a kabin apró, kerek ablakába hajolt, hogy lássa a tengert.

A hajó hamarosan kifutott a nyílt vízre, felvonták a vitorlákat, és ő ámulva nézte, ahogy a végtelen kékség elsiklik mellettük. Hamarosan halk horkolásra lett figyelmes: őrzőjét elnyomta az álom. A nap lemenőben volt, gyönyörű narancsos, vöröses lángokba borítva a felhőket, amelyek tükröződtek a nyugodt víz felszínén. Nem bírt magával, óvatosan, hogy fel ne ébressze a testőrét, kiosont a kabinból, és a ládákon átugrálva az oldalsó korláthoz szaladt, hogy teljes pompájában láthassa az égi eseményt.

Nemsokára két matróz lépett mellé, az egyik az egyik oldalára, a másik a másikra, amitől kicsit szaporábban kezdett verni a szíve. Az egyik magasabb volt és vékonyabb, a másik valamivel alacsonyabb, erős alkat, de nála mindkettő nagyobb volt.

A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔Where stories live. Discover now