A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔

8. Gyógyulás (részben +18+)

A következő napokban Namjoon nem mozdult ki a szobájából, alig evett, és nem beszélt senkivel, főleg nem az anyjával. Nem hívatott magához rabszolgákat sem. Munkával és olvasással próbálta elterelni gondolatait a bűntudatáról, nem sok sikerrel.

Jimin sebei szépen gyógyultak, hála az öreg orvos csodás kenőcsének. Pár nap elteltével már nem fájt minden mozdulat, és már néhány falat is le tudott menni a torkán, de a lelke nem tudott lépést tartani a testével. A lelke, úgy tűnt, valahol mélyen bezárkózott egy szűk, sötét barlangba, és eldobta a kulcsot.

Taehyung egyik délután leült az ágya szélére egy tányér levessel, gyengéden megsimogatta az arcát, és fürkészően a szemébe nézett. Jimin tekintete továbbra is üres volt, mintha egy porcelánbaba nézett volna vissza rá. Taehyung a szájához emelte a kanalat, és türelmesen várta, hogy elfogadja az ételt.

- Mielőtt megérkeztél - mondta - a herceg adott nekem abból a bogyóból, és kihasználta a hatását. Nem volt nehéz, könyörögtem neki, hogy tegye meg - lesütötte a szemét, még mindig szégyellve a történteket - Nincs olyan perc, hogy ne gondolnék arra, hogy én is lehetnék most a helyedben.

Jimin felpillantott rá. Most mintha megjelent volna némi érzelem a szemében. Hunyorított, és kicsit összevonta a szemöldökét. Aztán ez a kis szikra újra eltűnt, és megint kifejezéstelenül meredt a távolba.

- Mondj valamit! - kérlelte lágyan Taehyung - Segít, ha beszélsz róla. Beszélj bármiről!

De Jimin nem akart beszélni.

Az ajtó ekkor kinyílt, és belépett rajta az eunuch. Ő is az ágyhoz lépett.

- A császárhoz kell vigyelek - mondta tőle szokatlan, halk hangon - Ma téged akar.

- De hát még nincs jól! - csattant fel Taehyung - Majd én megyek helyette!

Az eunuch válaszra sem méltatta az ötletet, csak megütögette a vállát, és intett, hogy menjen az útjából.

Taehyung felállt, és a helyére engedte a szolgát. Az eunuch felhúzta a fiú bal karjára az arany karpántot, aztán egy hosszú, bő fehér inget és nadrágot adott rá, ami nem szorít és nem vág sehol. Segített neki kikelni az ágyból, és lassan elindultak a császári lakosztály felé.

- Az orvos szerint szépen gyógyulnak a sebeid. Fájnak még? - kérdezte útközben, de nem érkezett válasz.

A császár a hatalmas ágyán ülve fogadta őket. Kinyújtotta két kezét a fiú felé, aki közelebb lépett hozzá. Az eunuch meghajolt és kihátrált az ajtón.

A császár megfogta Jimin kezeit, és még közelebb húzta magához. Felhúzta a bő inget, áthúzta a fején és a karjain, majd az ágyra terítette. Ujjaival végigsimított a kötéseken, és elkezdte letekerni őket róla. Lassan feltárultak a gyógyuló, rózsaszín és barnásvörös hosszú csíkok, amelyek beborították a tökéletes formájú testét. A császár szomorúan és bosszankodva nézegette őket, mintha egy értékes műtárgyon keletkezett repedéseket szemlélné. Kioldozta a fiú nadrágját is, és engedte, hogy lecsússzon a bokájához. Jimin teljesen meztelenül állt most előtte. Tekintete a távolba meredt, aprókat és nyugodtakat lélegzett, és rezzenéstelenül tűrt mindent, amit a császár csinált vele.

A férfi ujjbegyeit a fiú ajkához érintette.

- Amióta láttam a mosolyodat, azóta hiányzik. És most mintha eltűnt volna örökre - sóhajtotta.

Felállt, megfogta Jimin vállait, megfordította, hogy háttal legyen az ágynak, és nagyon óvatosan lefektette rá. Fölétámaszkodott, gyengéden megsimogatta az arcát, a szemét, a haját, majd közelebb hajolt, és száját a telt ajkaihoz érintette. Puhán megcsókolta, miközben kezével a hajába túrt.