A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔

13. Mielőtt végleg itt hagysz

- Három nap múlva megérkezik a királyné és a menyasszonyod, akkor megtartjuk az eljegyzési bált - mondta a császárné a reggelinél - Utána elutaztok Atlantiniába, és az esküvőt már ott tartjuk.

Namjoon bólintott, miközben ivott egy kortyot a teáscsészéjéből.

- Biztos nagyon kíváncsi vagy már a leendő feleségedre - mosolygott a király - Én persze az apja vagyok, és nyilván elfogult, de mondhatom, hogy nemcsak szerintem páratlan szépség!

- Bizonyára az.

A herceg remélte, hogy nem kell egy csúfságot feleségül vennie, de igazából ezen túlmenően nem nagyon érdekelte a menyasszony. Megvolt a maga elképzelése a „páratlan szépség" fogalmáról. Az ő fejében ez nemcsak külső tulajdonságokat jelentett, hanem elbűvölő személyiséget, izgalmas beszélgetéseket; valakit, akire - mindegy honnan jött, és hol áll a ranglétrán - fel tud nézni, akit csodál, és aki inspirálja arra, hogy jobb ember és jobb uralkodó legyen.

Most pedig ezt a valakit végleg el kell engednie, és ez sokkal jelentősebb feladat lesz, mint feleségül venni valami hercegnőt.

---------------------------

- Nagyon magas láza van - mondta az orvos - Le kell hűteni.

Vizes lepedőket hozatott a fiúkkal, majd kitakarta és felültette a meztelen Jimint az ágyban, aki továbbra sem volt eszméleténél. Fejét az idős doktor vállára ejtette, szeme félig lecsukódott, kiszáradt ajkai reszkettek, aprókat lélegzett, teste pedig tüzelt, mint egy vaskályha. Az orvos a nyakára tett ujjaival figyelte szapora pulzusát. Egy pohár vizet emelt a fiú szájához, és cseppenként megitatta. Hobi lassan, óvatosan betakarta a vizes lepedővel, hogy ne érje hirtelen a hideg, de így is összerázkódott a kis teste, mikor hozzáért, és vacogni kezdett. A többiek aggódva nézték, ahogy az orvos visszafekteti az ágyra. Jin segített elrendezni a feje mögött a párnát.

- Cseréljék rajta a lepedőt, ha felforrósodott, és itassák minél gyakrabban. Ha egy kicsit lehűlt a teste, adjanak rá ruhát, és ebből az orvosságból adjanak neki tíz cseppet. Ha változik az állapota, szóljanak nekem.

Egy üvegcsét és egy cseppentőt tett az éjjeliszekrényre, majd felállt, és az ajtó mellett kezeit tördelő eunuchhoz fordult. Mondott neki valamit, amit a rabszolgák nem hallottak. Az eunuch lehajtott fejjel bólintott. Megköszönte az orvos segítségét, meghajolt, és becsukta mögötte az ajtót. Egy puha, fehér pamutköntöst vett elő egy ládából, és a betegágyhoz vitte, hogy majd ráadja, ha Jiminnek lejjebb megy a láza, majd elment, hogy értesítse az uralkodót.

A család végzett a reggelivel, és épp álltak fel az asztaltól, amikor az eunuch bebocsátást kért, majd a császárhoz lépett, és a fülébe súgta a rossz hírt, mire Namjoon felkapta a fejét. Látta, hogy az apjának elkomorul az arca.

- Mi történt? - kérdezte aggodalmasan, mire az anyja és a király is odafigyeltek.

- Semmi különös, minden rendben van! - a császár mosolyt erőltetett magára, majd elterelte a témát. Nem akarta a rabszolgái gondjaival terhelni a társaságot.

Namjoon pár perc múlva odalépett hozzá, hogy még egyszer rákérdezzen, de az apja elhárította. Úgy gondolta, a fiának semmi köze az ő ágyasaihoz, főleg nem ahhoz, akivel az ágyban kapták rajta, koncentráljon inkább az esküvőjére.

Tettek egy nagy sétát a palotakertben, majd egy idő után a császár elnézést kért, magára hagyta a feleségét és a fiát a királlyal, és felment a rabszolgák szobájába.

- Hogy van a kis beteg? - kérdezte, miközben kikerülte az előtte mélyen meghajló fiúkat.

- Rosszul, Felség. Most cseréltük ki a borogatását, nem múlik a láza - mondta Taehyung a könnyeit törölgetve, mire a császár gyengéden megpaskolta az arcát, mielőtt leült az ágyra.