A kereső csapat, azok a lovas katonák, akik a rabszolgákat is felkutatják, a császárné parancsára elindultak előkeríteni a herceget és Jimint. A vezér tudta, merre kellene indulniuk, de odabent egy hang azt súgta neki: hagyja békén őket, Jimin ott van a legjobb helyen, ahol Namjoon van. Márpedig neki egyedül ez volt a fontos: hogy az aranyhajú fiú, akiért az életét adná, biztonságban és neki tetsző helyen legyen. Kilovagoltak a palotakertből, és ő nem a hegy felé, hanem az ellenkező irányba vezette a katonáit.
Fél óra volt hátra a királylány érkezéséig. Az ég már sötétedett, Namjoon látta Jiminen, hogy fárad, gyengül, és hűvösre is fordult az idő. Felnyalábolta a gyenge kis testét, felültette a lóra, felült mögé, és hazafelé vette az irányt. Jimin oldalra fordult, átölelte a herceget és hozzábújt, mint egy álmos kisgyerek az apjához.
Mire a palota kapujához értek, a teljes személyzet, az apja és az anyja is ott álltak a legszebb ruhájukban, hogy díszsorfallal fogadják a királynét és a lányát, ha majd megérkeznek.
- Fiam!!! – kiáltott fel a császár, amikor meglátta közeledni őket – Nem tudom, hol jártál, de azonnal eredj befelé, vidd vissza azt a rabszolgát a helyére, öltözz át, és rögtön gyere vissza! Erről meg majd elbeszélgetünk!
Úgy kiabált vele, mint egy gyerekkel. Namjoon megállította a lovat, és nem mozdult.
- Apám, adja őt nekem. Nászajándékba, ha úgy tetszik. Ha nekem adja, engedelmesen oltár elé vezetem a király lányát, és olyan jó fia leszek, amilyet mindig szeretett volna.
- Most fenyegetsz engem, te pimasz kölyök?! – lépett közelebb az apja.
- Ez inkább egy ígéret volt.
- Ez a kötelességed!!
- Tudja, hogy állok a kötelességekkel. Itt és most megfordítom a lovat, ha ahhoz van kedvem, és elvágtatok vele az erdőn keresztül, oda, ahol soha nem találnak rám. A katonái sincsenek itt, ahogy látom – nézett körbe.
- Namjoon, fiam, az isten szerelmére...
- Nekem adja?
A császár hezitált, majd még közelebb lépett.
- Tudod, mit mondott az orvos, ugye?
- Tudom.
- Minek neked egy haldokló rabszolga? Talán már holnapig se húzza ki.
- Kell és kész.
- Fiam, ez nagyon perverz... - súgta az apja, hogy más ne hallja. Namjoon a szemét forgatta.
- Adja nekem, és mindenben engedelmeskedem. Én leszek a legjobb fiú a világon. Kérem – mondta most már könyörgő hangon.
A császár felfogta, hogy nincs más választása. A menyasszony perceken belül megérkezik, a fia itt van előtte lóháton, koszosan, egy beteg fiúval a karjában, akivel kész világgá vágtatni. Mekkora botrány lenne, az egész birodalom ezen csámcsogna már holnap reggel. Nem ér ennyit egy félholt, használhatatlan rabszolga.
- Mit bánom én, legyen a tiéd! – legyintett bosszúsan – De most sipirc be a palotába, és tíz perc múlva itt legyél!
-------------------------
- Jimin! Az enyém vagy!! Hivatalosan nekem adott az apám! Hallod? Vihetlek magammal! – lelkendezett, miközben az eunuch legnagyobb örömére óvatosan az ágyra fektette a fiút.
- Felség, menjen, majd én gondját viselem! Siessen átöltözni, a szolgái már várják! – sürgette az eunuch.
A herceg az ajtóból még visszanézett:
YOU ARE READING
A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔
FanfictionA császár öt szép fiút tart rabszolgaként, akiknek nappal zenével és tánccal kell szórakoztatniuk őt, éjjel pedig másképpen... A császár rabjait senki más nem érintheti, még a fia sem, de a jóképű Namjoon herceget nem igazán érdekli ez a szabály. A...
