A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔

23. A herceg nyomoz

- Mégis mire várjanak?! Meg akart ölni!!! – sikította a hercegnő, de Namjoon elengedte a füle mellett.

Leguggolt Jimin mellé, felemelte és megvizsgálta a véres kést a jobb kezében, majd eltöprengve beharapta az ajkát és megdörzsölte az állát. Egy aranyozott étkezőkés volt. Elsöpörte a fiú haját a homlokáról, hogy megnézze a sérülést, közben észrevette, hogy világos porszemcsék ülnek az ajkán. Szétnyitotta a száját, és meglátta, hogy kékesfehér sáv húzódik a nyelve közepén.

- Van egy tiszta üvegcséje és egy spatulája, doktor? – kérdezte az öreget, aki a hercegnő sebeit vizsgálta.

- Minek az?! Mit foglalkozol vele, csak vigyék el innen ezt a gyilkost! – kiabált a lány hisztérikusan – Hogy majdnem megölt, az téged nem érdekel??!

Namjoon rá se nézett, csak leintette a kezével. A hercegnő kérdőn nézett az anyjára, aki bosszúsan összevonta a szemöldökét, és odalépett Namjoonhoz, aki épp elvette az orvostól az üres üvegcsét és a spatulát.

- Nem gondolja Felséged, hogy a lányommal kellene foglalkoznia? Mégis mire véljük ezt?

A herceg a spatulával óvatosan lekaparta a kékesfehér lerakódást Jimin nyelvéről, és az üvegcsébe szórta, az ajkán lévő porszemcsékkel együtt. Lezárta a kis edényt, és az orvosnak adta, megkérve, hogy vizsgálja meg az anyagot minél előbb. Aztán felállt, és komor arcát a többiek felé fordítva mondta:

- Jimin balkezes.

- És...? – kérdezte a királyné.

- Miért a jobb kezében van a kés? – mutatott a földön fekvőre.

A királylány zavartan próbált válaszolni:

- Hol egyikbe, hol a másikba fogta, ide-oda dobálta a kezében!

Namjoon egy rövidet bólintott, aztán intett az őröknek, hogy vihetik Jimint. Ketten felnyalábolták az ájult fiút, és kivitték az ajtón. Namjoon egy harmadik őrhöz fordult, miután felvette a véres kést a földről. Az ő dolga volt a folyosón őrködni, ezért most remegett, mint a nyárfalevél, félt, hogy nagyon meg fogják büntetni.

- Nem láttál semmit? – kérdezte a herceg.

- Én csak azt láttam, hogy a rabszolga bemegy a hercegnő után a szobába, és becsukódik az ajtó.

- Indulatos volt?

- Nem, inkább megszeppent. Ezért nem is gondoltam semmi rosszra. Egy nagy könyvet vitt magával.

- Volt nála kés?

- Nem tudom, nem láttam. Aztán... pár perc múlva egy tompa puffanást hallottam, gondolom, ledobta a könyvet...

- És aztán?

- Aztán csönd volt olyan tíz percig, amíg a királyné be nem nyitott és fel nem sikoltott ijedtében.

- Nem hallottál sikoltozást, kiáltozást?

- Nem, Felség. Akkor azonnal jöttem volna!

- Hm... - Namjoon megint összevonta a szemöldökét, és elgondolkodott.

- Talán a rabszolga befogta a kisasszony száját! – mondta az őr, mire a herceg bólintott. „Miközben ide-oda dobálta a kést egyik kezéből a másikba..." – gondolta magában.

Megveregette az őr vállát, majd ott hagyta. A folyosón összefutott az apjával.

- Ezt a szörnyűséget! Hogy abban a kis angyalban micsoda ördög lakik! Gondoltad volna? – fogta meg a karját a császár.