A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔

6. Amiről a hegyek énekelnek

A/n: Nálatok látható a gif? Nálam hol látszik, hol nem, pedig ez a kedvencem :(

Hét nap múlva a lovasok megérkeztek a palotába a fiúval. Már estére járt az idő. Miután bekötötték a lovakat az istállóba, és beléptek a hatalmas épületbe, a vezér elküldte a bajtársait a szállásukra, aztán Jiminhez fordult.

- Őfelségének már szóltak, a trónteremben vár téged. De mielőtt odaviszlek... le kell vetkőznöd.

- Máris? - vonta fel a szemöldökét Jimin - Nem sokat teketóriázik a császár!

- Most még csak megnéz magának.

Jimin megvonta a vállát.

- Úgyis melegem van - mondta, majd kioldozta az övét, levette az ingét és a nadrágját, csak az alsó maradt rajta - Ezt is levegyem? - mutatott rá.

A katona nyelt egyet. A tekintete megakadt a fiú szépen kidolgozott, arányos testén, a sziklamászásban, ugrásban, vadászatban, favágásban megedzett izmokon, a fehér, makulátlan bőrén...

- Hm? Levegyem ezt is? - ismételte meg a kérdést Jimin.

- Nem, az maradhat - tért észhez a másik.

Közelebb lépett a fiúhoz. Napokig sülve-főve együtt utaztak, Jimin nekidőlt, amikor elaludt a nyeregben, mellette aludt éjszakánként, átvészeltek együtt rossz időt, nehéz terepet, kényelmetlen, erdei szállást. Voltak pillanatok, hogy a fiút meg kellett védenie az embereitől, akik időnként kísértésbe estek. Együtt nézték a tüzet, amit raktak, a csillagokat a fák fölött, mosakodtak hideg erdei patakban. Legendákat és kalandos történeteket meséltek egymásnak. Az út végére úgy érezte, minden gondolkodás nélkül meghalna érte. Most pedig át készül adni a császárnak, és nem lesz köze hozzá soha többé.

Megfogta a vállát, a szemébe nézett.

- Hiányozni fogsz - mondta lágy hangon.

- Igen... jó kis út volt - mosolygott Jimin, majd gondolt egyet, és átölelte a férfit, arcát a mellkasához szorítva.

Vagy egy fejjel kisebb volt nála. A katona teljesen elgyengült. Óvatosan a meztelen háta köré fonta a karját, hogy Jimin szinte elveszett az ölelésében. Nagy kezei végigsimítottak selymes bőrén, aztán arcát a hajába temetve szorosan magához ölelte a fiút. Nagyot sóhajtott, beszívta a haja illatát, kicsit még jobban megszorította, éppen csak nem roppantotta össze. Azután érezte, hogy ha most nem engedi el, akkor soha nem fogja. Akkor felkapja, és elszökik vele akár a világ végére is, ahol soha nem találják meg őket.

A vállainál fogva eltolta magától.

- Ne várassuk meg a császárt. Gyere.

--------------------------

- A hatos tartomány legendás aranyhajú fiúja! Hát megérkezett! - csapta össze a kezét a császár, azzal felállt a trónról.

Jimin térdre ereszkedett és fejet hajtott előtte. Az uralkodó lesétált a lépcsőn, és mindkét kezével beletúrt a szőke hajába.

- Nézzétek! Hát valóban arany haja van! Állj fel, hadd nézzelek!

Ott állt mellette a felesége, a fia és az eunuch is. Jimin engedelmesen felállt, és hagyta, hogy mindenki körbejárja, megnézze, megérintse a haját, a kezét, az arcát. Zavarában lesütötte a szemét, és próbálta visszafojtani a kuncogást.

- Mit szóltok? Hát nem édes? - kérdezte ragyogó arccal a császár.

- Imádnivaló! - szakadt ki az eunuchból az őszinte vélemény.