A császár rabjai - BTSxBTS (+18+)✔

3. Tanulás

Közben a palota nagytermében a vacsora folytatódott. Éppen a desszerteket szolgálták fel a fehér karszalagos szolgák, hozzájuk illő édes borokkal és likőrökkel. A hangulat a táncelőadás után egyre oldottabbá vált.

- A herceg úrfi gyakran gyengélkedik? - kérdezte egy idős hölgy aggodalmas képpel, aprókat szürcsölve a poharából.

Namjoon ugyanis azzal a kifogással állt fel az asztaltól, hogy nem érzi jól magát, le kell pihennie. Az anyja pontosan tudta, hogy ez nem igaz. Nyilván elege lett az unalmas társaságból, és inkább valamelyik rabszolgájával tölti az időt. Elhatározta, hogy másnap erről elbeszélget kicsit vele.

- Érzékeny a gyomra mostanában - mentette ki a fiát, kedvesen mosolyogva a hölgyre.

- Az új fiú is nagyon aranyos, az ember legszívesebben felfalná, de az a négy táncos...! Honnan szerez felséged ilyen kincseket? - kérdezte egy testes nemes úr, nagyot harapva egy szaftos csirkecombba.

A mellette ülő, szintén telt alkatú, és nagyon díszes ruhába öltözött felesége lelkesen bólogatott. A császár büszke mosollyal csak annyit felelt:

- Hihetetlen, ugye? Milyen csiszolatlan gyémántokra lehet találni a legeldugottabb kis koszfészkekben! Kiváló csapatom van erre, hogy felkutassák ezeket a drágaköveket. Aztán itt a palotában... megcsiszoljuk őket.

- Nekem főleg lány rabszolgáim vannak, csak a feleségem kedvéért tartok néhány fiút is - mondta egy fiatal nemes, a hitvesére kacsintva, aki zavarában elpirult, a keze mögé rejtve a mosolyát - De pár napja hallottam egy történetet egy fiúról, aki a hatos tartományban él, és annyira ellenállhatatlan, hogy a családja már szó szerint rejtegeti. Azt beszélik, hogy varázsereje van. Arany hajjal született, olyan a hangja, mint az ezüstcsengő, és amikor elmosolyodik, még a nap is kisüt. Annyian szerettek már belé, hogy teljesen felforgatta a közösség életét. Nem akarnak több bonyodalmat és viszályt. Na azt a fiút én is szívesen megnézném magamnak!

- Hatos tartomány? A legvadabb, leghidegebb erdős vidék, oda nem is nagyon merészkednek a katonáim. Azt gondolnám, nincsenek is ott emberek, csak sziklák, fenyőfák, meg vadállatok - mondta a császár - Ez biztos csak valami legenda.

- Én jártam a hatos tartományban - emelte fel ujját egy idősebb, vékony, szikár nemes úr - Fiatal koromban sok felfedezőutat tettem a birodalomban. És bizony élnek ott emberek, méghozzá nem is akármilyenek! Csak nagyon rejtőzködőek.

- Ha valóban létezik ez a rejtélyes arany hajú fiú, akkor természetesen meg kell szereznem magamnak - nevetett a császár, és aranypoharát a szájához emelte.

- Bizony, akkor itt a helye a palotádban, felség! Nem valami hegyi kunyhóban, elrejtve a világ szeme elől - helyeseltek a többiek.

------------------

Taehyung közelebb úszott Jungkookhoz, egészen közel, és mélyen a szemébe nézett. A fiú elpirult. A társa arca annyira tökéletes volt, és olyan mély a tekintete, hogy elakadt a lélegzete.

- Csókoltak már meg? - kérdezte az újoncot.

Jungkook megrázta a fejét. Taehyung egyik tenyerét gyengéden a fiú arcára tette, majd hátracsúsztatta a tarkójára.

- Ne szorítsd össze a szádat. Lazítsd el - suttogta.

Jungkook engedelmeskedett. Az ajkai lassan szétnyíltak, miközben Taehyung közeledő száját nézte.

- Nagyon jó - súgta az idősebb, és még közelebb hajolt.

A fiú érezte a leheletét a bőrén. A szíve olyan hevesen kalapált, hogy szinte a többiek is hallották. Engedte lecsukódni a szemét. Kicsit összerezzent, mikor Taehyung ajkai hozzáértek az övéhez. A kéz a tarkóján gyengéden a hajába markolt, a másik keze pedig lassan felkúszott a mellkasán át a nyakához, a hüvelykujja az állkapcsát simogatta. Közben puha szája szorosabban rátapadt az övére, és finoman szívogatni kezdte. Aztán elváltak egymástól.