it's about us ⁽ʰˢ⁾ ✔

33: bűnhődés

Nem hittem volna, hogy Harry-nek tényleg sikerül elintéznie azt, hogy még ma átrepülhessünk Olaszországba, és most, hogy a gépünk landolt Firenzében, még mindig próbálom felfogni, hogy belementem ebbe az őrületbe. De itt vagyunk. Két perc és a lábunk újra a földet éri majd.

- Először a szállasra megyünk, aztán hétre van asztalfoglalásunk egy nagyon klassz kis helyre - tápászkodik fel az ülésből.

Harry magángépe szép. Vagy nem is tudom igazából, hogy az övé-e, vagy csak úgy megszerezte nekünk, de ez lényegtelen. Szép, talán szebb, mint az enyém. És iszonyú kényelmesek az ülések!

- Néha azt hiszem, hogy egy mágus vagy, Styles - kacagok fel, aztán követem a példáját, és én is összeszedem magamat, mert nagyon elpunnyadtam az út alatt.

- Ki tudja? - von vállat lazán. - Lehet, hogy vannak szuperképességeim, csak nem mutogatom őket - kacsint felém.

- Mindig is tudtam! - bökök felé amolyan, 'Háhh, na most lebuktál!' módon. - Jézusom, egy boszorkányra bíztam magam - képedek el, majd elindulok, hogy felnyaláboljam a táskámat.

- Becsábítottalak a bűvkörömbe, innen már abszolút nincs menekvés - hajol a fülemhez amikor elhaladok mellette. Hangjától kiráz a hideg, libabőrös lesz a karom, de csak megyek tovább, próbálva nem foglalkozni az ostoba kis játékával. Már elég éhes vagyok, úgyhogy jó lenne, ha minél előbb kajához juthatnék, de ha a gépen töltjük az időnket, akkor nemhogy előbb, de inkább később tudom csak megtölteni a hasamat.

Miután összekaparom a dolgaimat, követem Harry-t le a gépről, aztán elindulunk a szintén általa intézett Uber-hez, hogy a szállásunkhoz vigyen minket. Isteni szerencsének tartom, hogy nem lett beharangozva a fanok által az, hogy Firenzébe látogatunk, mert akkor most azt hiszem végtelen embertömeg keringőzne a reptéren, de így mázlinkra talán csak néhány fotót lőnek el rólunk, és még csak nem is rohamoznak meg a rajongók. Integetünk néhányuknak, de úgy döntünk, hogy mindkettőnknek jobb lesz úgy, ha nem állunk meg, mert nem akarjuk, hogy idecsődüljön mindenki. Akkor sosem szabadulnánk.

Plusz azt hiszem az is közrejátszik abban, hogy nem fotózkodunk, vagy osztunk aláírást, hogy nem akarunk kérdéseket. Legalábbis én biztosan nem. Kétlem, hogy ne merülne fel az ittlévőkben, hogy mégis mi a frászt keresünk mi februárban Olaszországban. Kettesben. A párjaink nélkül. Nos igen, ezekre nem szeretnék választ adni, mert úgyse hinné el senki azt ami valóban történt. Ígyis úgyis elkezdenek majd pletykálni arról, hogy miért vagyunk itt, mi a tervünk, és vajon Barry illetve Porsha tudnak-e róla, akkor meg nem mindegy? Hozzászoktam a kamu hírekhez, letudok nyelni még egyet, nem fog földhöz vágni.

- Jézusom Harry, királyi lakosztályt béreltél?? - pislogok nagyokat miközben körbetekintek a szobán. Amit nem is tudom, hogy nevezhetek-e igazából szobának.

- Az őszintét megvallva én sem erre számítottam - vakargatja a tarkóját. - Amikor azt mondtam a telefonba a menedzseremnek, hogy intézzen egy szobát valahol Firenzében, azt hittem valami kisebbet szerez, de ez... - tárja szét a karjait. - Egy egész házibulit lehetne itt csapni.

- Valóban beférne ide egy kisebb hadsereg - kacagok, aztán ledobom a táskámat a szófára, én pedig elindulok a fürdő felé. Óriási plusz pont azért, ha szép és rendezett a fürdőszoba. - Úristen, de gyönyörű, jesszus!! - Na igen. Jár a plusz pont. - Azt hiszem fel kell robbantanom otthon a saját fürdőmet és meg kell csináltatnom ilyenre - simítok végig a márványon amibe a mosdókagylót építették. - Látod ezt a csapot?? - kérdem amikor Harry is belép a helyiségbe. - Erre szokták mondani, hogy tökéletes - mutogatok felpörögve. - És ez az óriási tükör! Esküszöm ebben jobban nézek ki, mint abban ami otthon van - méregetem magam.