it's about us ⁽ʰˢ⁾ ✔

21: régi sztorik

Ahogy végignézek a társaságon, úgy érzem magam, mint egy büszke anyuka, ami már csak azért is ironikus, mert én vagyok itt a legfiatalabb. Vagyis nem, elnézést. Itt a húgom. És Catalina vagy három perccel fiatalabb nálam!

Jó kis sztori az, ami a barátságunkat illeti. Az ő anyukája és az enyém egy kórházban szültek, és mint az kiderült, én csak néhány perccel korábban láttam napvilágot, mint ő. A vicc az, hogy ez a néhány perc elegendő volt ahhoz, hogy másik napra essen a születésnapunk, ugyanis én még június 30-án születtem meg, de amiatt a három perc csúszás miatt, ő már július 1-i gyereknek számít.

Az anyukáink nagyon jóban lettek még ott, a kórházban, és miután hazavittek minket, utána is tartották a kapcsolatot egymással. A családunk nagyon szoros barátságot ápol Catalina-éval, de amíg nekem van négy testvérem, addig neki egy sincs. Vagyis, ami azt illeti, van neki egy féltesója, de őt nem számoljuk. Az apja félredugása nem számít. Ő nem tartja testvérének, úgyhogy mi sem foglalkozunk vele.

Elég nagy parám volt még reggel is, hogy a társaság majd nem fog tudni összerázódni, de amennyire féltem ettől, annyira jól sült el az egész. Mindenkinek van valami olyan témája amivel beszélgetést tud kezdeményezni valaki mással, és ami mégjobb - vagy igazából nem is tudom, hogy jobb-e -, hogy mindenki tud egyetlen témáról, csoportosan beszélgetni. A téma én volnék.

Most is egy körben ülnek, fekszenek, vagy éppen elég fura pózokban terpeszkednek - húgom -, és különböző sztorikat osztanak meg rólam. Egyébként nem bánom, hogy rólam van szó, mert eddig még semmi kínos nem került szóba. Addig nevethetnek rajtam, amíg én is velük nevetek.

- Emlékszem arra, amikor először rúgott be - ül fel hirtelen Cat, aztán iszonyatos röhögőgörcsben tör ki.

- Arra én is - emeli meg a mutatóujját a bátyám.

A homlokomra csapok. Ez fájdalmas történet, de nem azért, mert valami olyan történt volna, sokkal inkább azért, mert olyan iszonyú másnapos voltam utána, hogy azt hittem megpusztulok.

- Hallani akarom - támasztja a felhúzott térdére az állát Perrie, aztán minden figyelmét a barátnőmre és a tesómra irányítja.

- Mindketten éppencsak betöltöttük a tizennyolcat, szóval úgy gondoltuk, hogy ünneplésképpen elmegyünk egy buliba, és kihasználjuk, hogy legálisan ihatunk - kezd bele Catalina, én pedig úgy döntök, hogy letelepszem hozzájuk. A szemét megvár, majd kidobom őket később. - Ha jól emlékszem nem mentünk túlzottan messzire az otthonainktól. Valahol félúton találkoztunk az egyik bárnál - emlékszik vissza. - Én mondtam Vicky-nek, hogy menjünk Kit-hez, hátha kapunk kedvezményt, de ő azt mondta, hogy úgy be akar rúgni, ahogy azt a nagybátyjánál nem tehetné meg - kuncog fel. - A csaj, már akkor eldöntötte, hogy kirúg a hámból, mikor még el sem indult otthonról.

- Ez azért nem egészen így volt - nézek rá, de ő megcsóválja a fejét.

- Ó, dehogynem. Egészen pontosan így volt - vigyorog, én pedig megadva magam, hátammal Barry mellkasának dőlök, és hagyom, hogy összekulcsolja a kezeit a hasamnál. - Valamikor fél tíz tájékán értünk oda, és Vicky éjfélre már totál offos volt. Emlékszem, hogy leánybúcsú volt a helyen, és felmentél hozzájuk karaokezni, aztán annyira lenyűgözted a menyasszonyt a hangoddal, hogy meghívott vagy öt felesre. Ami aztán elég hamar beütött - kacsint felém.

- A gondolattól is felfordult a gyomrom - fintorgok, mert arra még emlékszem, hogy utána nem sokon múlott, hogy a mosdó helyett Catalina-ra hányjak.

- A felesek halálosak tudnak lenni - szólal fel Harry, én pedig felé fordítom a fejemet. Frankie és Leigh-Anne között ül egy pokrócon, egyik bokáját átveti a másikon, míg hátul megtámaszkodik a kezein. Látom rajta, ahogy próbálja elnyomni a mosolyát, de amikor észreveszi, hogy őt nézem, a szája sarka felfelé szalad.