it's about us ⁽ʰˢ⁾ ✔

40: égető fájdalom

Végignézem, ahogy Barry egyre több és több dolgát pakolja össze, és bár tisztában vagyok azzal, hogy nem fogja tudni elvinni egyszerre az összeset, azt is tudom, hogy akkor fog visszajönni a maradék holmijáért, amikor én nem leszek itthon. Nem szólunk egy szót sem, mert megkért arra, hogy ezt hadd intézze el csendben, majd utána beszélünk, ezért talán csak még kellemetlenebbül érzem magam. Nem készültem fel erre az egészre, és még most sem érzem azt, hogy sírás vagy bármilyen másfajta kiborulás nélkül képes lennék végigcsinálni, de nincs más választásom.

Amikor a komódból is kikerül az utolsó ruhadarabja, és összecsukja az utazótáskáját, már éppen ellépne a bútortól, amikor hirtelen megtorpan előtte, és visszaejti a földre a cuccait. Fél kezével megtámaszkodik a komód tetején, míg a másikkal lassan elnyúl az egyik képért, ami egy egyszerű keretben díszeleg. Egy ideig azt nézegeti, de szinte háttal áll nekem, így nem láthatom az arcát, és nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e ennek, vagy inkább sírjak. Kiborít, hogy nem látom az érzelmeit az arcán, de ugyanakkor valószínűleg az is kiborítana, ha látnám. Jelen pillanatban igazából mindentől kiborulok.

Barry végigsimít a fotón, aztán visszateszi azt a helyére, és újból felkapja a táskáját a földről. Mostmár látom, hogy az egyik legelső képünket nézegette, ami akkor készült, amikor még nem voltunk együtt. Rengeteg fotót lőttünk az évek során, de ez mégis különleges. Itt még nem volt köztünk semmi, csak ismerkedtünk, és bár mostmár tudom, hogy Barry ekkor már táplált irántam érzéseket, bennem még nem volt kialakulóban sem a dolog.

Csendben követem őt, át a folyosón, le a lépcsőn, aztán végig a garázsig, és azt is némán figyelem, ahogy bepakolja a bőröndjét, valamint táskáit, a csomagtartóba. A torkomon a gombóc már azóta ott van, hogy kijelentette "Ria, most összepakolom a dolgaimat, és utána beszélünk. Tudod, hogy ez a helyes".

A csomagtartó hatalmas zajjal csapódik le, a szemem sarkából pedig tisztán látom, ahogy Barry egy gyors mozdulattal megtörli a szemét. Ez az a pillanat amikor eltörik a mécses, és olyan kétségbeesetten sírok fel, mint még soha. Muszáj belekapaszkodnom az ajtókeretbe mielőtt a lábaim felmondanák a szolgálatot és összerogynának alattam, aztán mikor kicsivel több erőt érzek a végtagjaimban, elbukdácsolok a kanapéig. Fogalmam sincs meddig zokogok ott gubbasztva, vagy hogy Barry mit csinál addig, de legközelebb csak akkor emelem fel a fejemet, amikor ő elém guggol, és a térdeimre simítja a kezeit, hogy ezzel felhívja magára a figyelmemet.

- Minden rendben lesz, Ria. - A hangja nyugtató, ám én ennek ellenére, ha lehet mégjobban sírni kezdek. - Hagyd ezt abba. Megfulladsz - törli le az arcomról a könnyeimet. - Addig nem megyek sehova amíg le nem nyugszol.

'Elmegy'. Fájdalmas szó ez, főleg akkor, ha valaki olyanra vonatkozik, akire nem kellene, mert cseppet sem akarod, hogy elmenjen. Hogy így sétáljon ki az életedből, még akkor is, ha nincs más választása.

- Tudom, hogy Harry-vel köztetek van valami olyan, amit én valószínűleg sosem fogok megérteni, és nem is fogok felérni hozzá, ezt pedig tiszteletben tartom - simogatja az arcomat, és tudom, hogy még mindig azon van, hogy a lehető legjobban lenyugtasson, de félek, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint azt képzeli. - Úgy érzem, hogy nekem itt már nincs helyem, és szerintem ezzel te is tisztában vagy - simítja végig a szemöldököm vonalát. - Én nem leszek semmi jó elrontója, és azt akarom, hogy ezt elfogadd. Hogy elfogadd azt, hogy nekem ma el kell mennem. Nehéz ez, megértem. Nekem sem könnyebb semmivel, elhiheted, de én csak azt akarom ami a legjobb. Úgy érzem, hogy így lesz a legjobb. Így, hogy én ma elmegyek, te pedig megbeszéled a dolgaidat Harry-vel - emeli ki a nevét, és bár tudom, hogy így helyes, és azt kellene csinálnunk amit mond, annyira nehéznek érzem a lelkem, hogy olyan, mintha visszatartanának attól, hogy meg is tegyem ezeket. - Figyelj csak - nyúl az állam alá. - Fel tudsz innen kelni? - kérdi, mire egy aprót bólintok, bár fogalmam sincs miért szeretné, hogy felálljak.