it's about us ⁽ʰˢ⁾ ✔

44: győztes

- Te mégis mit csinálsz? - torpan meg Mason az ajtóban, közben pedig hatalmasakat pislog felém.

- Horgolok.

- Negyedóra múlva a színpadon kell lenned - mered rám értetlenül, aztán beljebb lép az öltözőmben, és behajtja maga mögött az ajtót.

- Tudom - bólintok.

- És tulajdonképpen... megkérdezhetem, hogy miért is csinálod ezt? - fonja össze a mellkasa előtt a kezeit.

- Levezetem a stresszt - felelem tömören.

- Ó, szóval mostantól ez lesz az új szokásod? Stresszlevezetésképp horgolsz? - billenti oldalra a fejét kérdőn.

- Figyelj. Engem senki nem készített fel arra, hogy ma Porsha a családommal és a barátaimmal együtt fog egy szupi jót bulizni az új albumomra, amire felkerült olyan szám is ami róla szól, meg olyan is, amihez köze van.. Úgyhogy vagy horgolok, vagy szétverem valaki fejét - vigyorgok felé erőltetetten.

- Jól van......folytasd csak - lép néhányat hátrébb. - Ha netán kellene még fonál-

- Hoztam - vágok közbe, mert már ezzel is számoltam.

Igazából már meghorgoltam egy fél sálat. Július közepén. Mindegy, jó lesz télre.

Fogalmam sincs mi vett rá arra, hogy horgolni kezdjek, de valamikor a hónap elején nekiálltam esténként, hogy ezzel kapcsoljam ki az agyamat, aztán azóta néha előveszem, ha el akarom terelni a figyelmemet valamivel. Talán akkor kezdtem el jobban belemenni ebbe, amikor megtudtam, hogy Porsha októberig még Harry életében rontja a levegőt. Vagyis így az enyémben is. Hát nem fantasztikus?

Nem örültem a hírnek, de szerintem ez nem meglepő. Abban reménykedtem, hogy vége lehet ennek az egésznek, Harry pedig kiléphet ebből a fura ketrecből, amibe bezárták, de pofonvágott a tudat, hogy nem...

- Vic, jó lesze- Már megint horgolsz... - sóhajt fel hirtelen, mire felé kapom a fejem.

- Jó leszel így, Harry - bólintok a befejezetlen kérdésére.

Bíztam benne, hogy nem mond nemet a holdacskás csizmákra, de nem is értem miért kételkedtem benne. Pont Harry lenne az aki nem venné fel? Hah.

- Nem lesz semmi baj - lépked közelebb, aztán leguggol elém, kezeit a térdeimre vezeti, majd a szemeimbe nézve, némán bíztat. - Erre az estére készülsz már mióta. A rajongók imádják a dalokat, nem? De. Egy csomó szép kommentet olvasgattunk délelőtt. Miért izgulsz?

- Nem izgulok - csóválom meg a fejemet. Végülis nem hazudtam túlságosan nagyot, mert tényleg alig izgulok. Ez inkább az egészséges fajtája. Ehhez már szinte hozzá is szoktam. Még mindig Porsha személye bosszant.

- Akkor miért horgolsz sálat nyár közepén? - vonja fel a szemöldökét egy félmosollyal a száján.

- Ehhez volt kedvem - helyezem magam mellé a dolgaim. - Abbahagytam. Most jó?

- Nekem eddig is jó volt, csak kérdeztem - simítja meg az arcomat. - Gyere, mutatok valamit amitől jobb lesz - ragadja meg a kezeimet, aztán felránt a kanapéról, ahol eddig ücsörögtem. - Rázd meg magad - kezd el összevissza ugrálni. Először azt hiszem csak viccel, de amikor még mindig nem hagyja abba, úgy döntök, hogy becsatlakozom. - Ezaz Vic, rázd ki magadból! - kiált fel, mire nekem is üvölthetnékem támad.

- Kibaszottul nem hagyom, hogy bármi is elcsessze ezt az estét!!

- Ez a beszéd! - nevet fel hangosan.