it's about us ⁽ʰˢ⁾ ✔

34: egy darabot a szívedből

- Ne, Harry!! NE!

Levegőért kapok, és szorosan lehunyom a szemeimet miközben várom a csapódást. A medence aljáig merülök, aztán mikor megérzem a csempét a lábam alatt, azonnal elrugaszkodom, és a felszínre lököm magam.

- Ez nagyon aljas volt! - nézek rá morcosan, közben pedig kisimítom az arcomba tapadt vizes tincseimet.

- Felkapni és a vízbe hajítani? - billenti oldalra a fejét a medence széléhez sétálva. - Inkább vicces.

- Nos... Kinek mi - nyúlok felé. - Segíts ki, csurom víz a ruhám.

A szoknyám körülöttem lebeg, és már most érzem azt a kellemetlen érzést, amit akkor is szoktam, mikor megázok a szakadó esőben, és az összes ruhám rám tapad. Legalább a cipőmet volt időm levenni..

Valószínűleg tudja mire készülök, de ennek ellenére megfogja a kezemet, hogy kihúzzon, én pedig vigyorogva berántom őt magam mellé. Szépen korrigál, és fejest ugrik a vízbe, én meg hangosan nevetek, hogy még ezt is képes úgy kihozni a végén, mintha direkt ugrott volna be a medencébe, és nem én billentettem volna ki az egyensúlyából. Amikor felbukkanik, úgy rázza meg magát, mint a kutyák szokták, ezzel pedig egyenesen az arcomba fröcsköli a vizet.

- Szerintem meg ez volt a vicces - harapok az ajkamba, elfojtva ezzel a mosolyomat.

- Örülök, hogy jól szórakozol - túr bele a hajába. - Mekkora mázli, hogy nem kártyával nyitjuk a szobát, hanem kulccsal - húzza ki a zsebéből az említett tárgyat, aztán meglóbálja azt előttem. - Más esetben kicsit gázos lett volna a szitu.

- Mi lett volna gázos abban, ha este tízkor odaállítunk a recepcióra úgy, hogy csavarni lehet belőlünk a vizet, és közöljük, hogy elázott a kártya, nem tudunk bejutni a szobába? - ráncolom a homlokomat. - Semmi.

- Igazán humoros vagy - úszik hozzám közelebb.

- Talán az a három pohár bor közrejátszik - vakargatom meg az államat.

- Levegő. - Ennyit mond, nekem pedig visszakérdezni sincs időm, elkezd lefelé nyomni, úgyhogy gyorsan belé kapaszkodom mielőtt teljesen sikerülne leküzdenie, és magammal húzom a víz alá.

Nevetnék, ha attól nem fulladnék meg idelent, ezért inkább csak összepaszírozott szájjal mosolygok, de valószínűleg elég hülyén nézhetek ki, mert Harry elvigyorodik, a levegőbuborékok pedig azonnal elindulnak a felszín felé. Átkarolom a nyakát, ő pedig mégtöbb buborékot fúj az arcomba miközben megragadja a derekamat, hogy közel tartson magához. Amikor az összes levegője elfogy, elrugaszkodik és, amint kint a fejünk, nevetni kezdek.

- Minden bizonnyal a bor az oka - helyesel ő is, közben pedig magához szorít. A lábaimat összekulcsolom a háta mögött, a szoknyám továbbra is összevissza lebeg, Harry fehér ingje alatt pedig átütnek a tetoválásai. - Meg sem kérdeztem, hogy megérte-e eljönni a pizzáért.

- Ó, de még mennyire - bólogatok hevesen. - Életem legjobb pizzája volt!

- Ennek igazán örülök - simítja át a hajamat a vállam fölött.

- És a hely is jó volt. Barátságos - tanakodom el. - Ha legközelebb netán erre járnék, tudni fogom hol egyek.

Harry édes hangon kacag. Nem hallottam még így nevetni, és valami egész fura érzést vált ki belőlem. Hónapok után tényleg úgy érzem, hogy most kikapcsoltam. Most jó.

- Köszönöm a vacsorát - szólok halkan. - Meg úgy mindent. Éreztem, hogy ki kellene szakadnom az otthoni dolgokból, a teendők tömkelegéből, a kötelességekből, meg úgy mindenből, de mostanáig nem jöttem rá, hogy mennyire is szükségem volt erre - piszkálgatom a tarkójánál a fürtjeit. - Tényleg köszi.