it's about us ⁽ʰˢ⁾ ✔

41: június vége

Ahogy egyre közelebb érünk időben az album megjelenéséhez, annál jobban felülkerekedik rajtam a kétségbeesés. Félek, hogy az emberek mit szólnak majd a dalokhoz. Félek, hogy Barry-n fog csattanni az egész. Félek, hogy egy örök életre megutál majd.

Sokat ártottam neki, még akkor is, ha kívülről ez nem látszik meg rajta. Valószínűleg tönkretettem a nőkbe vetett bizalmát, és ezek után minimum kétszer megfontolja majd, hogy mégis kivel álljon szóba.

Vagy, hogy kinek mutassa be a barátnőjét...

Nem vagyok büszke magamra. Egyáltalán. Én, aki arról papolt, hogy a megcsalás rossz, akinek mindig is azt tanították, hogy ez rossz, egyszercsak elkezd érzéseket táplálni egy másik pasi iránt, és aztán próbál úgy tenni, mintha ez nem így lenne. Hát mit ne mondjak, szép teljesítmény...

Egy ideje nem beszéltem Harry-vel, hiába próbáltam eleget tenni Barry kérésének. Muszáj volt elzárkóznom kicsit. Át kellett gondolnom néhány dolgot. Hogy mit kellett volna másként tennem, hogy mit bántam meg és mit nem, hogy miért jobb ez így most. Még listát is írtam, negatív, illetve pozitív oldalakra osztva a papírt. Nem sokat ért, de legalább kiírtam magamból dolgokat.

Ja és megírtam plusz egy dalt az albumra.

Mason iszonyúan örült, hogy az utolsó utáni pillanatban még intézkednie kellett, de kikötöttem, hogy ezt a számot nem hagyhatjuk ki, úgyhogy sikeresen betettük a legelejére. Azt hiszem szép kezdés lesz.

Tudom, hogy nem kellene halogatnom a dolgokat, de egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy az érzéseimről kezdjek magyarázni Harry-nek. Pedig joga lenne tudnia róla. Megérdemelné az igazságot, és azt is, hogy viszontszeressék.

Akkor legalább felhagyhatna a kamu kapcsolatával, és az lehetne aki lenni akar.

Legutóbb amikor találkoztunk, a Late Late Show-ban léptünk fel a dalunkkal. Itt sem - úgy, mint a szakításom utáni találkozásaink alkalmával - tértünk ki arra, hogy hogyan tovább. Mondhatnám, hogy sodródunk az árral, de elég fura folyása van ennek a folyónak. Kicsit sem kedvező helyzetű.

Emlékszem, Corden megjegyezte, hogy elég depressziós hangulatot varázsoltunk a stúdióba, mi pedig halk nevetéssel próbáltuk elvenni az élét a dolognak, mert ekkor a rajongók még nem tudták, hogy Barry-vel többé nem vagyunk egy pár, én pedig valóban eléggé nyomott voltam akkor. Harry volt az egyetlen, aki pontosan tudta miként érzek és, hogy mennyire bánt a dolog. Tudta, hogy magamat hibáztatom, és igyekezett megváltoztatni a látásmódomat, de nem sikerült neki. Becsülöm ezért, de én vagyok az egyetlen, aki ezen tud bármennyit is változtatni.

Tizenhárom nap van a megjelenésig. Tizenhárom.

Amikor kijelöltem a naptárban a dátumot, Mason rákérdezett, hogy miért pont július 13. Azt feleltem: "Mert akkor kezdődött minden." Valójában nem minden, de szűkebb értelemben fogalmazhatunk így is. Az albumom azt hiszem nyolcvan százaléka egy bizonyos emberről, és a vele való "kapcsolatomról" szól, és azt hiszem a Just a Little Bit of Your Heart után nem is kell említenem, hogy ki ez a bizonyos illető..

Harry tudta. Valószínűleg Barry is sejtette.

Azt hiszem ezzel nagyjából mindent elárultam.

- Brown guilty eyes and little white lies - dúdolgatom, a lábammal pedig az ütemet dobolom a parkettán.

Általában, ha az embernek születésnapja van, akkor ünnepel. Családdal, barátokkal, ismerősökkel, bárkivel.