it's about us ⁽ʰˢ⁾ ✔

16: túl sok alkohol

Hatalmasakat nevetve állok fel ismét a boxból, hogy kikérjek egy újabb felest, de minden egyes alkalommal nehezebben jutok el a pultig. Kissé forog körülöttem a világ, vagy az is lehet, hogy én forgok a világ körül, nem tudom igazán, de az biztos, hogy beletelik kis időbe, mire a márványlapra könyökölve, rámosolygok a srácra, és az ujjaimon mutogatva kikérek három adagot. Nem sokkal később már elém is teszi őket, én pedig felmarkolva a pohárkákat, minden idegszálammal arra fókuszálok, hogy visszaérjek Harry-ékig anélkül, hogy egy cseppet is kiburítanék az alkoholból.

Elég késő van, nem is tudom hány órája vagyunk már itt, de a legendás hetesünk mostanra legendás hármassá vált, mert a többiek fáradtságra, vagy munkára hivatkozva már leléptek. Lehet nekem is haza kellett volna mennem, hogy Barry-vel lehessek, és lecsekkoljam, hogy egyben van-e még, de túl jól érzem magam ahhoz, hogy elmenjek.

- Tessék fiúk - teszem le a kelleténél kicsit erősebben a feleseket, aminek következtében mindegyikből kilöttyen valamennyi, s bár ez még nem vészes, nekem azonnal lekonyul a szám. - A francba - vágódok be Harry mellé.

- Most hívtam a sofőröm, de ezt még lehúzom, ha már kikérted - nyúl el Louis a saját adagjáért.

- Elmész? - tátom el a számat. - Nemár.

- Muszáj. Holnap délután még dolgom van, és aludni is kellene - magyarázza, mire összevonom a szemöldököm.

- De ma már vasárnap van Lou - sandít oldalra az említettre.

- Na faszom. Akkor főleg mennem kell - emeli meg a poharát, így mi is a kezünkbe fogjuk a sajátunkat, aztán összekoccintjuk őket a magasban, csak ezután húzzuk le a tartalmát. - Fapofával megittad? - döbben meg, mutatóujjával felém bök közben.

- Azt hiszem...? - A kijelentésem sokkal inkább hangzik kérdésnek, és még a fejemet is oldalra biccentem közben, így nem lehetek túl meggyőző a fiúk számára. Talán ezért nevet fel mindkettő, miközben én visszahelyezem az asztalra az üres poharamat.

- Kemény fából faragott nő vagy - biccent elismerően, aztán feltápászkodik az asztaltól. - Na jól van fiatalok. Jó éjszakát nektek - búcsúzkodik.

- Kikísérlek - áll fel Harry is, majd a haverja mellé lép. - Vic? - pillant vissza rám. - Te jössz?

- Várj egy másodpercet - hunyom le a szemeimet, közben pedig veszek egy mély levegőt. - Oké, mehetünk - tántorgok el a srácokig. - Bár nem szívesen kísérlek ki úgy, hogy tudom nem jössz vissza - mutatok Louis felé.

- Bocsi - húzza el a száját. - Majd legközelebb is csinálunk ilyet - ígéri meg miközben felnéz Harry-re is.

- Szavadon foglak - bólogatok, de ez nem bizonyul valami jó ötletnek, ugyanis eddig is szédültem, de most aztán meg végképp. - Hu, fogj meg - nyúlok Harry felé, aki azonnal átkarol, hogy megtartson.

- Jól vagy? - torpan meg néhány pillanatra, miközben közelebb hajol hozzám.

- Aha, persze. Kicsit megszédültem. Nincs gáz - nyugtatgatom. - Mehetünk tovább - mosolygok rájuk, s bár Harry megindul, a biztonság kedvéért inkább nem ereszt el. Ennek örülök, mert legalább biztos nem esek el, ha netán megbotlok valamiben. Mondjuk a saját lábamban. Arra még úgyis képes vagyok, hogy nem vagyok részeg.

Nem megyünk ki Louis-val, csak az ajtóig kísérjük el, ahol aztán egy kicsit hosszabbra nyúlt búcsút veszünk tőle, majd Harry-vel, mostmár kettesben, visszatámolygunk a beltérbe. Nemrég azt mondtam, hogy a kisujjamból kirázom a magassarkúban való táncolást, most viszont, hogy az alkohol már a fejembe szállt, azért elgondolkodok azon, hogy le kellene vennem magamról. Hirtelen torpanok meg, Harry szinte észre sem veszi, hogy lehagyott, mert csak akkor fordul vissza amikor megszólalok.