it's about us ⁽ʰˢ⁾ ✔

54: hivatalos

Az ember azt hinné, hogy a nagy napot könnyebb megélni, ha a testvéred esküszik, nem pedig te, de már most látom, hogy kész kihívás lesz a holnap.

Június közepe van, egész álló nap meg lehet tikkadni, olyan meleg van és, ha ez még nem lenne elég, ma végig kellett sétálnunk az esküvő helyszínét, ami történetesen elég nagy területet jelent. A Nap úgy éget, mintha komolyan muszáj lenne, és annyi naptejet még életemben nem használtam el, mint ma.

Amikor tegnap felszáltunk a gépre, még mindenki oda meg vissza volt azért, hogy Párizsba utazunk, hogy két nap múlva Frankie és Jaxon egybekelnek, hogy mennyire romantikus lesz és, hogy mennyire jó helyet választottak az alkalomra. Nos... Mára már kevésbé volt lelkes a csapat, de bízom abban, hogy mire az esküvőre kerül a sor, addigra mindenki összeszedi magát, hogy felejthetetlenné tegyük a napot a bátyáméknak.

- Szóval megvan minden? - nézek szét a szobánkban, amit erre a pár napra bérlünk Harry-vel, amíg a városban vagyunk.

- Lássuk csak. Kulcskártya, telefon, pénz, iratok, te - sorolja, a végén pedig rám mutat. - Igen, azt hiszem megvan minden - vigyorog felém.

- Oké, akkor mehetünk is. Cat és a barátnője lent várnak a hallban - sürgetem, majd elindulok az ajtó felé, de aztán egy pillanatra mégiscsak megállok. - Hívhatom Holly-t a barátnőjének? Ah, még mindig nem tudom!

- Majd én kiszedem belőle. Elvégre jön nekem egyel - fűzi az ujjait az enyémekre.

- Mi? Miért jön neked egyel? - nézek rá értetlenül.

- Majd meglátod - von vállat közömbösen.

Értem, szóval megint mesterkedik valamiben, engem meg megint megőrjít a kíváncsiság. Jó kis estének nézünk elébe, pedig még el sem indultunk.

Miközben a liftben ácsorgunk, átható pillantásokkal bombázom Harry-t, de a tervem, miszerint ezzel szóra bírom és kikotyogja nekem mit szervezkedett ismét, befuccsol. A srác mosolyogva állja a tekintetem. Látom a szemeiben, hogy tudja mire megy ki a játék, ő pedig azért sem fog beszélni.

Hát ezt buktam. Asszem' muszáj lesz várnom.

Catalina és Holly az előtérbe kihelyezett fotelekben ülve beszélgetnek. Napközben kitaláltuk, hogy este kiruccanunk egy kicsit - mert ma még nem sétáltunk eleget ugyebár... -, de azt nem sikerült kitalálnunk, hogy hova menjünk. Várost akarunk nézni, mert Harry-vel végre nem munka miatt vagyunk Párizsban, a két lány meg még egyáltalán nem járt itt, szóval evidens volt, hogy járunk egyet, csak azt nem tudjuk, hogy hol.

- Na, megvan már, hogy hova megyünk? - kérdem miután közelebb érünk hozzájuk.

- Meg - vágják rá hárman egyszerre.

Na várjunk csak....

- Tessék? - pislogok körbe. - Miért érzem úgy, hogy valamiről lemaradtam?

Azok az ártatlan szemek amikkel néznek rám, mindent elárulnak. Mostmár csak azt nem tudom, hogy a nap folyamán mikor jutottak dűlőre, illetve hol voltam én ekkor, mert egyáltalán nem rémlik, hogy bármelyikőjük is említette volna nekem az úticélt.

- Gondolom nem fogtok beavatni - billentem oldalra a fejem. Ismét nagyon szépen néznek rám, úgyhogy a válasz egyértelműen 'nem'. - És valószínűleg a te kezed van a dologban. Igaz, édesem? - pillantok fel Harry-re.

- Ezt kikérem magamnak - tátja el a száját felháborodást tettetve. - Ő volt - mutat egyenesen Cat-re.

- Hé, ez nem ér! Te is pont ugyanannyira benne vagy, mint amennyire én - utánozza le a mozdulatait. Vádlón a mellettem álló srácra mutat, aztán összevonja a szemöldökeit. Egy ideig tartják a szemkontaktust, aztán mindketten biccentenek és Holly-ra pillantanak.