it's about us ⁽ʰˢ⁾ ✔

52: kijózanító hegyibeszéd

A múltkor sikeresen kiütöttem magam. Jónéhány percre elveszítettem a kapcsolatot a külvilággal, mert a sötétség olyan erősen ragadott magával, hogy valahogy egyszerűbbnek láttam azt, ha vele tartok. Szerencsére nem lett komoly baj, Harry-nek sikerült visszarántani az életbe, de az alatt a pár perc alatt elhatározásra jutottam. Tudtam, hogy nem hagyhatom ennyiben az egészet. Beszélnem kell Barry-vel, különben halálra fog mardosni a bűntudat.

A gond ott kezdődik, hogy azóta nem találkoztunk, hogy szakítottunk. Amikor megjelent az albumom, ő retweetelte amit megosztottam róla, de ennyi. A kommunikációnk a végéhez ért, pontosan akkor, amikor elment.

Éppen ezért elég furán veheti ki magát, amikor kikeresem a kontaktot a telefonomban, aztán lepötyögök neki néhány sort.

/10:17/

Ria:
Szia Barry!
Ne haragudj a zavarásért, gondolom nem vártál tőlem mostanság semmilyen üzenetet. Először is Boldog Új Évet, nagyon remélem, hogy az. Másodszor pedig, örülnék, ha tudnánk találni egy olyan időpontot, ami mindkettőnknek jó. Lenne itt valami, amiről szeretnék veled beszélni..

Eltelik vagy fél óra is, de még mindig nem érkezik válasz, én pedig kezdek kissé kétségbeesni, ami abban mutatkozik meg, hogy percenként csekkolom az értesítéseimet, közben meg fel-alá járkálok és stressz-evést tartok.

- Vicky, nyugodj már meg - sóhajtja Cat, de ő maga is tudja, hogy ezzel nem segít rajtam, szóval nem értem miért mondja. - Kizabálod a hűtőm tartalmát.

- Majd bevásárolok, esküszöm - ígérem, aztán betömök a számba egy újabb szelet sajtot, mellé pedig benyomok egy adag felvágottat is. - Sajnálom, de pánikolok. Mi van, ha a számom már tiltólistára került nála? Mi van, ha nem is akar hallani felőlem többé? Ha nem kíváncsi rám? Ha-

- Jesszusom, hagyd abba - szól közbe, én meg elcsitítom magam egy kis sonkával. - Akkora hülyeségeket beszélsz. Nem ő maga mondta, hogy ha szükséged lenne valamire, akkor őt bátran keresheted? - tárja szét a kezeit. - Miért mondta volna, ha utána töröl a névjegyei közül?

- Nem tudom - felelem miután lenyelem az aktuális falatot. - Bármi megeshet! Lehet, hogy azért mondta csak, hogy ne érezzem magam olyan fosul és amúgy nem is gondolta komolyan.

- Igen, valószínűleg igazad van. Azért osztotta meg az albumodat amikor kiadtad. Pedig az egyetlen szám ami konkrétan róla szól, az a legelső, és az is fél perc, ráadásul arról szól, hogy szakítottatok - magyarázza. - Annyira logikus a gondolkodásod szivi, úgy irigyellek érte.

- A cél az lenne, hogy lenyugtass, nem a beszólogatásaidra vágyom - húzom el a számat.

- Nyugodj meg, mert attól megnyugszol - könyököl a pultra velem szemben. - És hagyd abba a zabálást! Rosszul leszel.

- De olyan jó - forgatom a sajtot a kezemben.

- Tudod mit? Csinálok neked valamit ebédre - csap a márványra. - Lasagne? Jó lesz?

- Ah, igen. Tökéletes - pillantok rá hálásan. Szerintem a tudatalattimban olvas, mert most, hogy így kimondta, tényleg nagyon megenném a lasagne-t..

- Rendben. Akkor megtennéd nekem, hogy lereszeled azt a maradék sajtot? Legalább lefoglalod magad - biccent, aztán egy bájos mosollyal elém tol egy edényt, meg egy reszelőt.

Azonnal nekiugrok, mert valóban el kellene terelnem a gondolataimat arról a hülye üzenetről, meg arról, hogy még mindig nem válaszolt. Valószínűleg csak dolga van, vagy őt ismerve talán még mindig alszik, úgyhogy nem tudom miért stresszelek rajta ennyire. Amikor elbúcsúztunk megígértük egymásnak, hogy bármikor számíthatunk a másikra, szóval tuti nem azért nem írt még vissza, mert nem is akar, csak szimplán még el sem olvasta amit küldtem neki.