Világbajnok a szerelmem

71

A repülőtérről kisétálva megláttam Lewist ahogy az autójának volt dőlve. Napszemüveg volt rajta így nem láttam a szemét csak ahogy karba tett kézzel áll ott. Amint észre vett elrugaszkodott a mercitől és felém sietett.
- Szia, annyira sajn.... - kezdtem volna el, de Lewis nem hagyta végig mondani a mondatomat csak megcsókolt. Két keze közé fogta arcomat és csak csókolt. Ledobtam táskáimat magunk mellé és nyakánál fogva még szorosabban magamhoz húztam.
- Sajnálom. - fejezem be a mondandómat.
- Nem, én sajnálom elvoltam foglalva az önsajnálattal és észre se vettem, hogy közben ellöklek téged magamtól. Jobban kellett volna rád figyelnem, ne haragudj.
- Érthető volt miért voltál ki.
- De akkor is oda kellett volna rád figyeljek.
- Mindegy Lewis, felejtsük el ezt az egészet a lényeg, hogy mostmár újra együtt vagyunk. Töltsünk egy csodás hetet a barátainkkal. - mondom majd újra a szájához hajoltam és megcsókoltam.
A kocsiban se engedtük el egymás kezét és minden pirosnál oda hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam.

- Miért sötét a ház?
- Lehet Valtteriék elmentem vásárolni.
- Hogy vannak?
- Jól, nagyon szerelmesek.
- Ezt nagyon jó hallani. - mosolygok.
- Szofi.
- Igen?
- Sokat gondolkodtam és rájöttem, hogy nagyon szeretnék apuka lenni. - nézett rám mosolyogva én meg először nem is tudtam, hogy mit reagáljak. Azóta, hogy elvesztettem Valtterivel a közös babánkat nem merek belegondolni sem, de ezt most nem tehetem meg Lewissal úgyhogy bármit is éreztem mosolyogva válaszoltam is.
- Én is nagyon szeretnék anyuka lenni.
- Szeretlek. - húz magához nagyon boldogan.

Miután kipakoltam a bőröndömből hallottam meg, hogy megérkeztek Valtteriék, így vidáman lesiettem a lépcsőn és boldogan Valtteri majd Tiffany nyakába ugrottam.
- Annyira hiányoztatok.
- Te is nekünk.
- Milyen volt az út? - kérdezi Tiffany.
- Jó és viszonylag rövidnek tűnt.
- Ennek örülünk.
- Körbevezesselek? - mosolyog rám Tiffany. Valtterivel egy pillanatra összenéztünk mert mindannyian visszaemlékezzünk arra, hogy én már éltem is itt.
- Szofi má.... - kezdte volna Valtteri, de én közbe szóltam.
- Igen kérlek. - karolok Tiffanyba és hagyom, hogy körbevezessen a nagy házban amiben minden kis sarok közös emlékeket rejt Valtterivel. Ebben a házban szerettük volna felnevelni a gyermekünket.
- Lewis, hogy viselte a tegnapi napot? - nézek kíváncsian rá.
- Nehezen, Valtteri beszélt vele. Lefeküdtél Totóval?
- Nem.
- És ki csókolt meg kit?
- Ő csókolt meg engem. - mielőtt bármit válaszolhatott volna Valtteri zavart meg minket.
- Szívem, Lewis hív, tudsz neki segíteni?
- Persze. - fordul meg és ott hagyott minket.
- Köszönöm.
- Mit? - nézek a finnre.
- Hogy hagytad, hogy körbe vezessen.
- Ez már az Ő otthona és legyen abban a hitben, hogy mindig az Övé is volt. - mosolygok halványan miközben az ablakon néztem ki. Minden csupa hó volt, az ég csillagos.
- Hogy vagy?
- Lewis gyereket szeretne. - mondom halkan miközben könnybe lábadt a szemem. Valtteri pontosan tudja, mit érzek, mert együtt éltük át ezt a szörnyűséget.
- Miért nem mondod el neki mit érzel ezzel kapcsolatban.
- Mert tartozóm neki és mert mert a mennyasszonya vagyok nyilván szeretne családot, nem foszthatom meg ettől.
- Sajnálom Szófi. Itt vagyok neked mindig, rendben!
- Köszönöm. - törlöm le arcomról a könnyeket.
Valtteri magához húzott és úgy néztünk ki az ablakon.
- Kész az ebéd. - kiabált Lewis a konyhából. Valtteri még nyomott egy puszit homlokomra és lementünk az étkezőbe ahol már terjengett az isteni illat.

valtteribottas és további 1 719 278 személy kedvelte

lewishamilton: Gyönyörűm❤️

A hozzászólások levannak tiltva.