Világbajnok a szerelmem

23

Reggel még mindig be voltak dagadva a szemeim a sok sírástól. Valtteri háromnegyed hétig velem volt.
Amíg itt volt jó volt mert elterelte a figyelmemet. Viszont amint elment megint eszembe jutott minden. Ahogy Totoval csókolóztunk meg amiket mondott nekem és végül az utolsó kép ahogy Susieval csókolózott.

Hamar össze pakoltam minden ruhámat majd felöltöztem és mivel az arcomon már a smink sem segít ezért már az épületben felvettem a napszemüvegemet.
- Jó reggelt. Hogy vagy? - nézett rám Lewis aggódva. Bár nem tudta mi is volt közöttünk Totoval, de én este azt mondtam neki azért nem megyek a többiekkel mert szarul vagyok és kipihenném magam.
- Jól, és te?
- Jobban. A lázam már tegnap este óta nem ment fel.
- Ez szuper.
- Miért vagy napszemüvegben?
- Mert erős a nap. A szemem ezt nem bírja. - mondom gyorsan.
- De hát itt nincs is nap, csak lámpák. -mondja furcsán.
- Minden fényre érzékeny vagyok. -vágom rá reménykedve abban, hogy le szállunk a témáról. Lewis bólintott, de látszódott, hogy nem teljesen érti.
- És mit szólsz ahhoz, hogy, Toto és Susie újra össze jöttek?
- Nagyon jó. - mondom nem túl boldogan.
- Huu szerintem, ha felszálltunk a repülőre feküdj le pihenni.
- Nem kell jól vagyok. Csak ma még kávét sem ittam.
- Gyere ezen ne múljon a jó kedved. Lewis autójába beszállva elindultunk, de sokkal hamarabb megálltunk mint kellett volna. Egy Starbucks előtt.
- Menjünk. - mosolyog. - sütit is kérhetsz.
- Kedves tőled. - nevetem el magam. Már észre se vettem, hogy szar hangulatom van.
- Szia. Szeretnénk kérni kettő ilyen muffint, meg egy olyan szendvicset is illetve azt a nagyon szép zöld leveles termoszt. Jaaa és a legfontosabb, két Coffee Frappuccinot kérünk ezt mind elvitelre. És ha lehet kérnem a termoszt egy szép zacskóba tegyétek bele.
- Rendben, persze. - mosolygott a barista. Látszott rajta, hogy azonnal felismerte Lewist és mindent megtesz amit csak kér. Lewis tisztában van mindezzel, de nem használja ki a lányokat és teljesen észnél van. Ez tetszik benne.
Miután mindent meg kaptunk Lewis jó nagy borravalóval ott hagyva a baristánkat ki sétáltunk a kávézóból.
- Tessék. - nyújtja felém a becsomagolt termoszt.
- Mi? Ezt én kapom? - csodálkoztam.
- Igen, hogy jobb kedved legyen. - mondja halvány mosollyal.
- Nem vagyok szomorú.
- Tudod a szemüveged, nem 100%osan takarja el a szemedet így látom, hogy mindkét szemed be van dagadva a sok sírástól illetve azt is láttam, mikor fel hoztam Totot könnyes lett a szemed. Szóval biztos vagyok benne, hogy szomorú vagy. - mondja halkan.
Én teljesen ledöbbentem. Azon, hogy ennyire figyelmes és nem úgy mint a többi srác vagy éppen a régi barátom Justin akinek azt mondom, jól vagyok, de igazából szarul nem veszi észre. Meghatódva Lewis nyakába borultam.
Ő szorosan magához húzott. Nem érdekelt minket, hogy az utcán vagyunk, nem érdekelt a sok fotós most csak és kizárólag Lewis érdekelt aki tényleg ennyire figyelmes.
- Köszönöm. - súgom a fülébe.
- Mit?
- Hogy ennyire figyelmes vagy. Ritka az ilyen srác.
- Tudom. - mondja nevetve.
- Hülye. - Nevetek én is majd elengedtem.
- Tudod mit. Mivel magán repülőm van megtehetjük azt is, hogy később indulunk és a kávét leülünk meginni valami nyugis helyen.
- Okés, de hova?
- Ismerek egy szép helyet. Gyere szálljunk be. - Én csak bólintottam, majd beszálltam az autóba.
Kb negyed óra kocsikázás után megérkeztünk a Gellért-hegy legtetejére. Gyönyörű volt a kilátás. Mindent belehetett látni.
- Lewis ez gyönyörű.
- Egyszer voltam itt, de örökre bele is égett az agyamba ez a kép.
- Hát igen nem csoda. - mosolygok rá. - Mennyi időnk van?
- Amennyit csak akarsz. - mondta majd leült egy padra.
- És hol van Angela?
- Ő már tegnap haza utazott. Neki nem kötelező részt venni a holnapi megbeszélésen és ilyenkor mindig haza megy meglátogatni a családját.
- Értem.

Egésznap a Gellérthegyen voltunk nevettünk és beszélgettünk észre se vettük, hogy már naplemente van.
- Nézd, milyen gyönyörű.
- Igen, tényleg gyönyörű. - nézi Lewis csillogó szemekkel.
- Hamar elmúlt a náthád. - nézek rá mosolyogva.
- Igen. Jót tett, hogy tegnap így kipihentem magam meg persze a teád. Mi volt a teában?
- Nem mondom meg.
- Miért?
- Mert ez az én titkos receptem, egyszer majd befutók vele. Én leszek a nátha elmulasztása 2 perc alatt. - nevetek Lewissal együtt.

- Menjünk. Fél óra az út a reptérre aztán a repülő út is több mint egy óra.
- Jaa basszus már Valtteri is vagy 50-szer hívott.
- Ja engem is.
- Visszahívom, de közben mehetünk.

Szófi —> Valtteri
- Szia. Bocsi nem láttam, hogy hívtál.
- Hát vagy százszor. Azt hittem lezuhantatok. - mondta Valtteri idegesen.
- Sajnálom. Most vagyunk kocsiban.
- Akkor nem sokára itt vagytok?
- Jaa nem, még Budapesten vagyunk. Most megyünk a reptérre. - mondom elhúzva a számat.
- Mi van? Még Magyarországon vagytok? Mit csináltatok egész nap. Szófi azért mert Toto hülye te ne csinálj semmi baromságot. Eddig azt mondtad nem akarsz semmit senkitől. Lewistól sem akkor az legyen is így.
- Valtteri, jesszusom nyugi már. Csak reggel megálltunk kávézni aztán meg egy kicsit sétáltunk, hogy kiszellőzőn az agyam ezután a sok baromság után. - állítottam le.
- Oké. Azt csinálsz amit szeretnél, bocsi. Csak izgulok érted. - mondta  megbánóan.
- Nincs semmi baj. Sőt Köszönöm, hogy így figyelsz rám.
- Szeretlek.
- Én is. Viszont most leteszem. Puszii.
- Puszi.

- Mi volt? - néz rám Lewis egy piros lámpánál megállva.
- Semmi. Csak kicsit félt.
- Miért? Azért mert velem vagy?
- Nem azért mert össze van törve a szívem és nem akarja, hogy még szilánkosabb legyen.
- Tőlem nem lesz. - mosolyog.
- Azt rögtön gondoltam. - nevetek.
- Bár ma nem beszéltünk Totoról, ha szeretnéd magad kibeszélni nekem nyugodtan mondhatod. Tudom mi volt, de aztán nem tudom mi történt köztetek.
- Köszönöm Lewis, de erről most inkább nem beszélnék. - néztem rá szomorú mosollyal. Jó volt ma Lewissal lenni mert elfelejtette velem azt a sok rosszat ami tegnap este történt.
Nagyot csalódtam Totoban, mérges is vagyok rá és egyelőre semmi kedvem a holnapi naphoz.