Világbajnok a szerelmem

8

- Jó reggelt szépségem! - néz rám a már elkészült Renault pilóta.
- Jó reggelt! Miért nem ébresztettél fel korábban?- nézek az órára ami már 9:30at mutatott.
-Olyan aranyosan aludtál.
-Na jó, menjünk reggelizni. - kelek ki az ágyból és gyorsan felkaptam egy gatyát. A liftben láttam, hogy Nico kicsit megfeszült és azonnal tudtam is, hogy miért. Nem tudta, hogy mi lesz, nem merte felhozni mert tudta nekem ez kényes téma, de mielőtt bármit mondott volna rákulcsoltam ujjaimat kezére és mosolyogva, magam után húzva kiszálltam a liftből. Mielőtt viszont még beléptünk volna az étterembe Nico megállított. - Biztos ezt akarod?- néz rám bizonytalanul. - Ezt akarom. - mosolygok rá, majd nyomok egy puszit a szájára. Kézen fogva és mosolyogva beléptünk az étteremben ahol már mindenki reggelizett. Mikor Daniel felénk nézett azonnal elkezdett köhögni mert félrenyelte a reggelit. Mindenki nagyon meglepődött, de azért a legtöbben mosolyogtak. - Az igen, össze jöttél a csapattársad húgával. - kiabálta az egyik mérnök. Eléggé csúnyán ránéztem majd el is fordult. Éreztem, hogy Nico kicsit megfeszült, de megszorítottam a kezét és mosolyogva leültünk a szokásos helyünkre (Én Dani mellé és szembe velem Nico)
- Jó reggelt bátyus. - nyomok egy puszit arcára. - Jó reggelt. - néz rám kicsit furán, de most már azért mosolygott.- Most már sajnálom, hogy kinevettem Charlest. - mosolyogva rá néztem és megingattam a fejem. -Ha nem mutatsz be Charlesnak tegnap akkor most nem lennék boldog. - mosolygok rá. - Gondolom jössz szabadedzésre úgyhogy a pályán találkozunk. - nyom egy puszit arcomra majd Nico felé nézett. - Veled még beszédet van! - mondja majd elindul a kijárat felé.
- Hát a nehezén már túl vagyunk. - sóhajt Nico megkönnyebbülve.
- Azt csak hiszed. - nevetek majd elkezdem enni a reggelit.