Világbajnok a szerelmem

19

Csak ültem és vártam Lewis autóját figyelve. Már éjfél is elmúlt, sehol nem voltak, de mi nem mentünk sehova. Türelmesen vártunk. Ebből is látszik, hogy ez egy igazán jó csapat. Igen a Mercedes csapatnak van a legtöbb pénze, a legtöbb szponzora és a legtöbb munkása, de mi vagyunk akik a legjobban össze tartanak. Minden csapatnál annyi veszekedés van. A Ferrarinál sem lehet mást hallani csak, hogy Vettel és a csapat között gáz van. Hazudnék, ha azt mondanám itt sosem volt gáz, mert mikor még Nico Rosberg volt Lewis csapattársa mást sem lehetet hallani minthogy ölik egymást és ami a legrosszabb volt, hogy Toto nem bírt velük. Így történt, hogy Toto megbeszélte Nicoval, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését. Viszont le igazolták Valtterit, akit mindenki szeretet. Az elején volt egy kis aggodalom, hogy az Ő kapcsolatuk sem lesz könnyű. De végül össze barátkoztak. Nem mondom, hogy legjobb barátok, de barátok akik az életben ott vannak egymásnak, ha gáz van. Mint például most.

Körülbelül háromnegyed egy lehetet természetesen éjszaka mikor Lewis és Toto egymás mellett csöndben besétáltak a boxba.
Azonnal felpattantam a földről és kíváncsian néztem Totora és Lewisra.
- Sziasztok! Ti hogy hogy itt?- néz meglepetten körbe Toto.
- Megvártunk titeket. Nem tudtunk volna aludni szóval mindegy, hogy itt vagy otthon várunk görcsösen. - válaszolt James.
- Mi volt? - kérdezem hirtelen.
- Hát sok minden. A riportert kirúgták és soha többet nem engedik semmilyen sport eseményre. Lewist és Danit pedig megbüntetik és komoly pénz bírságot kapnak. De szerencsére nem rúgják ki Őket. - néz rám megnyugtatva Toto. - És ez a te beszédednek köszönhető. Mert egyetlen cikk se jött le negatívan csak pozitívan, hogy Lewis és Dani milyen jó emberek és az újságíró egy köcsög.
- Ooo édes istenem. - takarom el kezemmel arcomat és a megkönnyebbüléstől elkezdenek folyni a könnyeim. Annyira, de annyira megnyugodtam, hogy nem rúgták ki Őket.
- Héé. - lép hozzám Lewis, bár nem nem látom mert arcomat még mindig takartam, de hangját 1000 hang közül is felismerném. Óvatosan kezemhez nyúl és leveszi arcomról. - Köszönöm! Csak miattad maradhattam. - néz rám hálásan.
- De majdnem miattam rúgtak ki. - nézek rá könnyes szemmel.
- De ez nem történt meg. Szóval ne izgulj, látni fogsz még egy ideig. - én csak nevetve magamhoz húzom és szorosan megölelem.
- Valtteri rendelt nektek kaját. Vegán. Úgyhogy egyél biztos nagyon éhes vagy.
- Nem tudom. Ha kaja vagy közted kéne választani akkor nem vagyok éhes.
- Ne szórakozz. Egyél, te hülye. - nevetek.
- Rendben. - mosolyog Lewis is majd mielőtt megfordult volna még egy nagy puszit nyomot homlokomra.
Mindenki látta, de nem mondtak semmit csak mosolyogva csináltak úgy mintha egymással beszélgetnének.
Én csak megkönnyebbülten néztem a csapatra. Toto és Lewis elkezdtek enni, de közben a többieknek meséltek akik úgy figyelték Őket mintha szuperhőst látnának. Mosolyogva bementem Valtteri szobájába ahova le van téve a táskám. Gyorsan össze pakoltam mindent majd a mercis dzsekimet és a fekete táskámat felvéve elindultam kifelé.
- Sziasztok srácok. Holnap találkozunk.
- Hova mész? - néz rám csodálkozva Valtteri.
- Haza. Sétálok. Most jól esik ez a friss levegő.
- Haza viszlek. - szólalt meg egyszerre három barátom is. Toto, Lewis és Valtteri válaszomat várva de egy kicsit zavarban néztek rájuk.
- Köszi srácok, de nem kell. Járok még egyet a pályán aztán haza sétálok. Sziasztok. Holnap találkozunk. Nehéz nap lesz. - köszönök el majd a box utcából kisétálva a pályára elindulok. Végig szerettem volna sétálni a pályát, nem tudom miért most éjszaka, de most kellett.
- Szófi! - kiabál utánam egy hang. Kíváncsian fordultam meg bár a hangból rögtön tudtam ki az. - Tudod nem voltam veled teljesen őszinte.
- Ezt meg, hogy érted?
- Szükségem van rád. És nem érdekel senki véleménye, felnőttek vagyunk. Nem szeretném, hogy elmenj a szerződés lejárta után. Azt akarom, hogy maradj a csapatnál, mellettem. És csak reménykedni tudok, hogy amiket ma mondtál az újságíróknak nem volt igaz és még mindig tetszem neked. - áll meg előttem Toto. Meglepődtem, de hazudnék ha azt mondanám, nem örülnék neki amiket mondott.
- És mi van Susieval. Azt mondtad kibékültetek.
- Elváltunk. - lép közelebb még egy lépést így márcsak két lépés választott el minket.
- Micsoda?
- Elváltunk. Jóban vagyunk, de nem működött a házasságunk. Sose voltam otthon és elkezdtem más valakibe szerelmes lenni amit nem akartam beismerni magamnak, de végül muszáj volt.
- Szerelmes vagy?
- Teljesen.
- Kibe? - nézek rá megint öröm könnyes szemekkel mert persze tudtam, hogy rólam beszélt, de jó volt hallani.
- Beléd Szófi! - lép közelebb még egy lépést. Már csak egy lépés választott el minket egymástól.
- Szeretlek Szófi!
- Toto én is szeretlek téged, de ezt most nem lehet. - nézek rá szomorúan. - Lehet. Csak nem most. Várjuk meg, hogy lejárjon a szerződésem. Kérlek. Szeretnék úgy dolgozni, hogy nem követ a sajtó mert a csapat főnökkel csókolózok szünetekben.
- Tartsuk titokban.
- Tudod, hogy az nem megy nekünk.
- Oké rendben. Várok rád, de ez gáz mert nem akarom, hogy ne dolgozz nálunk egy év múlva.
- Toto. - mondom ki halkan a nevét.
- Jesszus ezt ne mond így ki többet.
- Miért? - nevetek.
- Az hadd maradjon az én titkom. - nevet kínosan.
- Rendben. - nevetek én is. - Vársz rám?
- Ameddig csak kell. - mondja most Ő suttogva.
- Huu ezt tényleg ne mond így. Tényleg durva. - nevetek.
Toto csak hangosan elkezdett nevetni majd a Hungaroring első kanyarában lépett még egy lépést és még mindig nevetve, de vággyal a szemében le hajolt hozzám és forró csókot lehelt ajkamra. Hajánál fogva még jobban magamhoz húztam. Hát így történt a második csók Toto Wolffal a Mercedes csapatfőnökével aki most vallott szerelmet nekem!
Nem tudtam elengedni. Vagy Ő húzott vissza magához vagy én. Annyira sok érzelem volt a csókunkban, hogy talán még sose volt ilyen érzésem. A pillangók a gyomromban majd felrobbantak. Szerelmes vagyok Totoba, de ezt sajnos most nem tehetjük. Most csillapodtak le a dolgok és nem akarom, hogy újabb pletyka legyen. Óvatosan eltoltam magamtól Totot majd szomorúan rá néztem.
- Tudod mennyire szeretnék veled lenni. De ezt most nem lehet. Most aztán pláne nem. Mikor még csak most alakulnak vissza a dolgok. Mindenkinek azt mondtuk nincs semmi, erre megint a pályán csókolózunk. 1 év múlva vissza térünk ide, ha még akkor is így érezzük. Rendben!
- Rendben! Igazad van! - bólint helyeslően. És igen bármennyire szomorú nem lehet.
- Kérlek szépen legyél csak a főnököm.
- Meg a barátod.
- Tudod, hogy akkor nem bírunk majd magunkkal.
- Nem baj. Vissza fogom magam.
- Rendben. A főnököm és a barátom vagy, de ennyi.
- Rendben. Szeretlek! - mondja.
Én persze csak elnevettem magam mert tudtam, hogy ez nehezen fog menni nekünk. Búcsúzás képpen arcához hajoltam és egy nagy puszit nyomtam arcára.
- Majd beszélünk. - lépek el tőle. Majd körbe sétálom a pályát. Mikor kisétáltam a parkolóban már csak egy autó állt. Valtteri autója.
- Hát te?
- Toto mondta, hogy még sétálsz. Úgyhogy gondoltam meg várlak, ne sétálj ilyenkor az utcákon.
- Köszönöm. - nézek hálásan barátomra majd beültem Valtteri mellé.

A szállodában elbúcsúztunk Valtterivel majd az ajtót kinyitva beléptem szobámba. Minden rendbe volt. Bevolt ágyazva, friss virág és gyümölcs volt az asztalon. Már nem tudtam enni olyan késő volt, de egy nagy zuhanyra szükségem volt így szinte az ajtóban ledobtam magamról mindent és beálltam a zuhany alá. Sok mindenen gondolkodtam. Toton, Lewison és a bátyámon. Hogy ma mennyire össze vesztünk, és mennyire haragszom rá még most is mert nem támogat és ez nagyon fáj.