a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>1<

Reggel hatkor Alina ébresztője énekelni kezdett. Egy nyögés kíséretében a szundi opciót nyomta meg, majd oldalra fordult, s fejére nyomta párnáját. Még két teljes hónapot kell végigszenvedjen abban az iskolában, amit ki nem állhat. Utána jön az érettségi, és irány a nagyvilág. Annyiszor álmodozott már arról, hogy milyen lesz majd azon az egyetemen, amelyre készült. Tudta, hogy rengeteget kell tanulnia, s azt is tudta, hogy olyan sok információt sosem lesz képes magába szippantani... Mégis meg fog próbálkozni vele.

Az ébresztőórája ismét félbeszakította őt, viszont most nem a 'szundi' gombot nyomta meg.

Nagyon sóhajtott, majd felült ágyában. Dús, barna hajába túrt, s egy grimasz kíséretében bement fürdőjébe. Megmosta fogát és az arcát, majd visszament a szobájába. Szekrényéből előkapott egy vékonyabb, szürke, kopott pólót, s egy régi farmert, amit aztán magára öltött. Göndör fürtjeit egy copfba fogta, majd megállt a tükör előtt.

Azon filozofált, hogy vajon felvegye-e azokat a 'kisegítő tárgyakat', amelyek miatt mindenki elítéli őt. Hiszen már nyár óta nem kellene hordja sem a fűzőt, sem a fogszabályozót, a szemüveget már vagy két éve le kellett volna tegye. Mégis, ha ezek rajta vannak, biztonságban érzi magát. Tudja, hogy ha a fűző rajta van, nem esik bántódása, mivel olyan anyagból készült, amelyet ha megütnek, nem neki esik baja, hanem támadójának törnek el az ujjai.

Miután minden egyes dolog rajta volt, vállára kapta táskáját, s lement a konyhába. Bátyja már elkészítette a mai napra szánt uzsonnát. Szülők híján rá hárult a felelősség és minden fontosabb feladat is.

— Már megint felvetted ezeket a szarokat? — kérdezte köszönés nélkül.

— Köszönöm kérdésed, Taylor, nagyon jól aludtam. És te? — vágott vissza, mit sem törődve bátyja kérdésével.

— Bocs, de még mindig nem értem, hogy mi miatt hordod ezeket a valamiket. Az orvosok is megmondták, hogy most már semmi probléma sincs sem a szemeddel, sem a fogaddal, sem a hátaddal. Ideje lenne végre kiszabadulj a gubódból, mert végül bele fogsz rohadni — bátyja nyers beszéde miatt összevont szemöldökkel meredt maga elé.

Egy pillanat erejéig elgondolkodott azon, hogy mi lenne, ha levenné magáról a fűzőt. Talán akkor nem nézne ki úgy, mint egy hájas disznó. Ha pedig levenné a szemüveget, akkor az arca is normálisabban festene. És, ha a fogszabályozót is inkább a dobozban tartaná, akkor már kész nőként nézne ki.

— Két hónap, és lerakom őket. Rendben? — a választ viszont meg sem várta.

Elvette a zacskót, amelyben az uzsonnája volt, a táskájába dobta, majd elhagyta a lakást. Telefonja fülhallgatóját a fülébe nyomta, majd elindított egy random zenét. Az útja viszonylag rövid volt, hisz csupán három sarokra lakott az iskolától.

Shawn és haverjai a lépcsőnél várták áldozatukat. Most Alina-t szemelték ki Shawn-nak, mivel elvesztette a hétvégén kötött fogadást. Átkozta is magát emiatt, mivel egy olyan büntetést kapott, ami miatt hányingere volt. Megfektetni Szerencsétlen Alina-t? Ezek teljesen meg vannak húzatva? Még ha Dagadt Maggie-ről lenne szó, akkor bevállalta volna. Talán. De inkább leugrana egy hídról. Ha hozzá akarna érni Alina-hoz, akkor meg kell fogja azt a kemény valamit, ami páncélként védi meg a felsőtestét. És ha megcsókolná? Lehet, hogy a drótok beleakadnának a szájába. És az az óriási szemüveg, ami miatt kétszer akkora a lány mogyoróbarna szeme, mint amekkora valójában? Kirázza a hideg, ha mindezekre gondol. Bárcsak ne fogadott volna ilyen marhaságra. Bárcsak ne fogadott volna seggrészegen.

Ekkor lépett be Alina az iskola ajtaján. Göndör fürtjei most is kócosan lógtak az arcába, ezzel eltakarva a szemüveg egyik felét. Ismét rajta van az a valami - állapítja meg magában Shawn elborzadva. Ha belegondol, hogy egyszer le kell szednie a lányról...

— Menj oda, Shawnie — röhögte el magát Alex, s meglökte barátja vállát.

Shawn száját csupán egy szitokszó hagyta el, majd csendben, zsebre vágott kézzel baktatott Alina felé, aki már a szekrényénél állt, s a könyveit pakolta.

— Helló, cica — Shawn maga sem hitte el, hogy mit mondott az imént Szerencsétlen Alina-nak.

Nekidőlt a szekrénynek, fejét pedig a lány felé fordította.

Alina kétszer is körbenézett azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Shawn tényleg hozzá beszél-e, vagy máshoz.

— Mendes, téves a házszám, a ribancok eggyel odébb vannak — biccentett a fejével oldalra, majd kezébe vette a kémiafelszerelését.

— Én viszont hozzád jöttem. Szeretnék veled beszélgetni — fújta ki a levegőt a srác. Mire vállalkozott...?

— Keress mást, nekem jobb dolgom is van, minthogy hallgassam a süket dumádat— vonta meg vállát a lány, majd bement a kémialaborba.

Az elmúlt években megtanulta kezelni az ilyen helyzeteket. Külseje miatt sokan csúfolták, lökdösték, s köpködték őt. Megtanult úgy visszavágni az embereknek, hogy azoknak egy életre elmenjen a kedvük attól, hogy őt idegesítsék. Tudta, hogy ez is csak egy csel, amivel átvághatják őt. Ha olyan naív lenne, mint amilyennek hiszik, akkor talán be is dőlne az ilyeneknek. Viszont túl sok hasonló dolgot élt már át, s tudja, hogy az ilyen ismerkedős dumáknak csak az a céljuk, hogy megszégyenítsék őt, akár az egész iskola előtt.

Arra viszont nem számított, hogy Shawn kitartó lesz. A telefonja kijelzője viszont teljesen másról árulkodott.

Ismeretlen szám

Cicám, én tényleg csak meg akarlak ismerni. Ennyire probléma ez? S.

[Hey. Uhm magyarázat: a fűző az hasonlít a régi kosztümös filmekben lévő fűzőkre, amit a nők viseltek, csak ez műanyagból készült és rohadt kényelmetlen]