a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>13<

— Te teljesen meg vagy hibbanva? Nem ülhetsz le ide, csak így! — förmedt rá a fiúra.

Testéből szinte áradt a düh, kezét ökölbe szorította, hangja pedig oly' halk volt, hogy Zack alig ismerte fel. Felvont szemöldökkel vizslatta az előtte ülő, érthetetlen kifejezéssel rendelkező lányt.

— Ally, barátok vagyunk, nem? A barátok szoktak együtt kajálni. Vagy tévednék?

— Igen. Ez igaz. A normális barátok tényleg ezt teszik. De: te egy menő diák vagy, én pedig a ranglétra legalján állok, továbbá rólad olyan pletykák fognak keringeni, amelyek miatt a hátad közepére sem kívánnál. Szerintem most állj fel, mert csak most van rá alkalmad. Ha még egy percet eltöltesz a társaságomban, annak rossz vége lesz — hadarja le mindezt alig fél perc alatt.

— Nem érdekelnek a pletykák. Veled akarok ülni, veled akarok lenni. Ha lehet, akkor azzal az éneddel, amelyik az igazi — motyogta a fiú, s beleharapott kenyerébe.

Alina tovább puffogott, fél szemmel pedig körbesandított. Rengeteg tekintetet tudhat a magáénak, köztük a Shawn-ét is. A fiú kérdő tekintettel közeledett az asztal felé, majd mit sem törődve a furán bámuló szemekkel, leült Zack mellé.

Két dolog jutott eszébe. Elsőnek az, hogy Zack az utóbbi napokban közel sem viselkedett valami normálisan. Ami probléma. Óriási probléma. Haverja sosem volt ennyire titoktartó, és sosem rejtegetette előtte titkait. Másodszor eszébe jutott a fogadás, amit még mindig nem sikerült teljesítenie.

A francba már! Hisz lehetetlen dolognak bizonyul az, hogy megdöntse a suli legcsúnyább, legvéznább lányát. Inkább megeszi a büfésnéni ünnepi kosztját, ami amúgy gusztustalan, undorító és büdös.

Alina mindeközben felvázolta magában a tényeket. Előtte ült a suli két legmenőbb diákja. Ez még elfogadható lenne, hogy ha Daphney-ként jelent volna meg. De ő most Alina-ként van itt, ami annyit jelent, hogy undoknak kell lennie Shawn-al. Nem fog menni, hisz az utóbbi időben rendesen összemelegedtek. Zack őt kérdezi. Zack sokat kérdez, néha értelmetlen dolgok felől is érdeklődik. Várjunk csak... Zack őt kérdezi? Mi van?

— Bocs. Elmondanád ismét? — rázta meg fejét, majd teljes figyelmet fordított a fiúra.

— Szóval holnap is együtt eszünk? Mármint mi hárman — vonta fel szemöldökét.

— Nekem megfelel — rántotta meg vállát válaszképp.

Nem értette Zack viselkedését, s valószínűnek tartotta, hogy soha nem is fogja. Csak ült ott, s hallgatta a két fiú beszélgetését, közben pedig azon tűnődött, hogy hogyan jutott el idáig.

Kellemes, ugyanakkor döbbenetes érzés volt a két legmenőbb srácot a haverjának tudni. Shawn-al akkor van jóban, amikor Daphney-ként éli az életét. Olyankor felszabadultabbnak, szabadabbnak érzi magát. Akkor jobban önmaga. De így, Alina-ként is szeret élni, hisz már megszokta a sok cikizést, gúnyolódást, meg a többi rossz leszólást. Igazándiból nem is érdekelte már őt, hogy mit mondanak róla mások. Csak magával foglalkozott, s azzal, hogy neki mi a jó.

Most viszont vigyáznia kellett. Ha a két énje egymásba fonódik, furcsa, kissé kellemetlen következményekkel nézhet szembe.

— Ally, jössz? — kérdezte Shawn, ezzel kizökkentve őt gondolkodásából.

— Mi? Ja. Persze — rázta meg fejét zavarában.

Felállt helyéről, kezébe vette tálcáját, majd elvitte a mosogatóhoz. Miután mindketten végrehajtották ezt a műveletet, megindultak a szekrényük felé.

— Milyen órád lesz? — kérdezte Zack a lánytól.

— Francia — morogta orra alatt.

— Nekem töri, szóval srácok én most léptem — emelte fel a kezét köszönésképp, majd hátat fordított, s megindult az ellenkező irányba. — Jó szórakozás nektek — kuncogott, majd végképp eltűnt a látóhatárból.

Shawn és Ally egyedül maradtak. A lány már egy ideje a kezében tartotta francia könyvét, s füzetét, s várta, hogy Shawn is ugyanígy tegyen.

— Mehetünk — szólt a fiú, miután becsukta maga mögött szekrénye ajtaját.

Alina csupán bólintott, majd megindult a francia terem felé. Közben Shawn utolérte őt. Testük rettenetesen közel volt egymáshoz, kezük szinte összeért. A levegő izzani kezdett, ajkaik szétnyíltak, ám rezzenéstelen arccal baktattak tovább.

Ismét rengeteg tekintetet tudhattak maguknak, ám ezzel nem igazán foglalkoztak. Nem szóltak egymáshoz, még csak nem is néztek a másikra. A feszültséged szinte tapintani lehetett volna, ám egyikük sem tett ez ellen.

Hosszú lesz ez a francia óra.