a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>28<

{ elég perverzre sikeredett. Most olvastam az 'Osztozzunk Haileyn -Becky, sikerült leírnom? :))) - t, és... Eh egy kicsit elszabadult a fantáziám. Picit... }

Alina Croxx

Miután megreggeliztünk, Daphney átkérezkedett a szomszéd lányhoz, Shawnnak hála pedig el is engedtem. Miután Daph elment, a konyhába mentem összeszedni és elmosni a mosatlant.

Lépteket hallottam, majd egy sóhajtást, végül pedig Shawn megállt mögöttem.

— Beszélnünk kell — suttogta erőtlenül.

Sóhajtva raktam le a kezemben lévő félig vizes tányért, majd felé fordultam. Ott állt előttem, kicsit esetlenül, tanácstalanul.

— Ally, Blanche mikor született? — kérdezte elfojtott hanggal.

Haboztam. A testem remegni kezdett, a légzésem és a szívverésem szabálytalanná vált, a pislogások száma az egekbe szökött.

Elfordítottam a fejem, majd halkan, alig érthetően kinyögtem: — Januárban.

— Az épp kilenc hónappal azután volt, miután te meg én... szóval miután mi ketten ott a tetőn... — hebegte.

Ekkor gurult le az első könnycseppem.

— Ally, ki a gyermek apja?

Nem válaszoltam. Túl... Túl fájdalmas volt ezt kimondani.

— Válaszolj már, az istenit neki! — dörrent rám.

Az asztalra csapott, majd egy lépéssel közelebb jött. A testéből áradó hő szinte megperzselte hófehér bőrömet.

— Én... Én... — makogtam. — A rendes neve Daphney — nyögtem ki fájdalmasan. —, Blanche pedig csak a második neve, amit eddig sosem használtunk.

— A francba is —szitkozódott.

Azt hittem, hogy emiatt most utálni fog. Hogy megüt, vagy valami hasonló. Elszalad, és soha többé nem jön vissza. Hisz ő egy sztár, nem kell neki sem egy gyerek, sem pedig egy múltbeli lány, aki iránt semmit sem érzett.

Ehelyett...

Ehelyett hevesen megcsókolt. De az a hév, az a szenvedély, az a vágy... Ó te jó ég! Úgy még sosem csókolt meg! Soha.

Erőszakosan falta ajkam, nyelve pedig érzékien vad táncot járt az enyémmel. Még levegőt sem vett. Teste teljesen az enyémhez passzírozódott, keze szorosan a derekamra tapadt, s nem engedett el. Bár... én sem akartam elengedni őt.

Tíz évig vártam rá, most már nem fogom elszalasztani.

— Szeretlek — nyögte ajkamra, miután egy milliméternyit eltávolodott tőlem. — Mindig is szerettelek. A francba is! Fogalmam sincs, hogy eddig hogyan bírtam nélküled — hitetlenkedve megrázta a fejét, majd még egy csókkal jutalmazott. — Ally, nem vertelek át akkor.

— Shawn, ne most! — nevettem fel, s egy puszit nyomtam duzzadt, vörös ajkára. — Annyi időnk lesz még erre, ugye?

— Annyi, amennyit csak szeretnél — nevetett fel.

Fenekembe markolt, megemelt, s az ölébe vett. Lábam a dereka köré fonódott, ajkam pedig az ajkához simult. Kezem a hajába vándorolt, s pödörni kezdtem elkószált barna tincseit.

Lassan lépkedett a saját szobám felé, egy mozdulattal kinyitotta az ajtót. Óvatosan ledobott az ágyra, majd ismét ajkamnak esett.

— Tiszta vagy? Csak mert teljesen a magaménak akarlak tudni, amelyhez nem szükséges semmiféle kisegítő eszköz — mormogta ajkamra.

— Öhm... — haraptam ajkamba, arcom pedig felvette a vörös egyik legsötétebb árnyalatát.

— Nehogy azt mondd, hogy te meg Zack nem...

— Próbálkozott, de valahogy... sosem sikerült — makogtam kelletlenül.

— Azt a... — ám a szitokszót magába fojtotta, s inkább megcsókolt.

— És... te? — kérdeztem félve.

— Teljes mértékben.

Eltávolodott tőlem, a lábaim szétfeszítette, s közéjük térdepelt. Ujjaival a pólóm szegélyét markolászta, majd kínzó lassúsággal lehámozta rólam.

— Rajtad nincs... — csillogott fel a szeme, majd végigpásztázta meztelen felsőtestemet.

— A pizsama alá sosem veszek — mosolyogtam rá.

Egy óriási vigyor kíséretében esett neki egyik mellemnek. Harapdálta, nyalta, rágcsálta, pödörte... a létező összes dolgot megtette. És ez tetszett. Ó, de még mennyire, hogy tetszett.

Ajka ezután lefelé indult, végigcsókolta a köldököm körüli érzékeny bőrt, majd megállt a nadrágom szegélyénél.

— Biztos, hogy szeretnéd? Nem akarok az a puhapöcs lenni, aki csak azért vallott szerelmet, hogy a bugyidba férkőzzön — komorodott el.

— Shawn, az istenit neki! Tíz évet vártam rád, szerintem ideje lenne megtedd — lihegtem kéjtől sűrített hangon.

— Szeretlek — motyogta, s folyamatosan ezt mondogatta mindaddig, ameddig el nem távolította rólam az utolsó ruhadarabot is.

Levette magáról a pólót és a nadrágot is. Lehunyt szemmel vártam arra, hogy végre - tíz hosszú év után - kitöltsön, de...

— Mami, megjöttem! — hallottuk meg Daphney vidám hangját.

— A pokolba!