a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>23<

Alina Croxx

Az elmúlt tíz év csodálatos volt, de egyben borzalmas is.

Megszületett életem egyik gyöngy szeme, Daphney Blanche Croxx, aki mára egy kilenc és fél éves gyönyörű, szőkés-barna hajú, csokoládébarna szemű, cserfes kislány, akinek mindene a másfél évvel ezelőtt megkapott gitárja. Rengeteget hisztizett érte, és, most őszintén, nem hittünk abban, hogy nyolc évesen lesz annyi bátorsága és kedve, hogy gitározzon. De végül bebizonyította az ellenkezőjét, a tanára pedig rettenetesen büszke rá.

Úgy tűnik, hogy rengeteg mindenben hasonlít az apjára.

Daphney tudja, hogy az apja egy - mostanra - híressé vált ember, akinek, sajnos, nincs ideje ránk. Ámbár nem is érdekelte őt az, hogy itt van mellette az apja, vagy nincs. Nagyon is jól elvolt az ő saját kis világában, ahol csak ő volt és a zene.

Ha tudná, hogy mennyi mindenben hasonlít Shawnra...

És, ha már Shawn-ról van szó... Nos igen. Híres ember vált belőle, bár ezen kár csodálkozni. Fantasztikus a hangja és tehetséges is. Nem is volt kérdés, hogy amint megjelenik az első dala, rögtön követni fogja azt az összes többi.

Nem keresett. Ugyan hívott egy párszor, és Nolan-éknál is érdeklődött felőlem, de senki sem mondott neki semmit. Daphney-ról sem tud. És nem is szándékozom neki elmondani. Jobb, ha úgy él, hogy nem tud a lányáról. Megbolygatnánk a karrierjét, s akkor pedig mi lennénk a hibásak. Azt viszont nem szeretném. Jó nekünk így, Shawn is biztos jól megvan - az alkalmi nőivel együtt.

Rengeteg újságban szerepelt már, volt, hogy hetekig csak rajta csámcsogott a sajtó. Sok hírességgel boronálták már össze, szinte minden fellelhető fiatal Hollywood-i színésznőhöz volt már köze.

Mindkét bátyám megállapodott. Igen, igen, igába hajtották a fejüket, s mindkettőjüknek van két-két szép gyermeke. Rengetegszer utaztak már ide, s mi is rendszeresen jártunk hozzájuk.

Ám egy bizonyos pontom túl már csak ők jöttek hozzánk. De azt majd később...

Zack.

Zack egy fantasztikus ember... volt. Csodálatos, odaadó, sármos és tökéletes. Évek múltán kezdtem rá úgy tekinteni, mint egy férfira. Feladtam azt, hogy Shawn már úgysem jön vissza hozzám, s elkezdtem nyitni Zack felé.

Minden tökéletes volt.

Egészen egy évvel ezelőttig. Akkor ugyanis kiderült, hogy Zack-nek daganatja van. A tumor előrehaladott volt, túl későn vettük észre, hogy valami nagyon nincs rendben a szervezetével. Kezelésekre jártunk, a megye legtöbb orvosához is elutaztunk, ám mindegyik nemet mondott. Kezdtünk beletörődni. Zack már el is temette magát.

Szinte alig bírtam aludni. Fogalmam sem volt, hogy melyik percben veszíthetem el őt, ezért mindig vele voltam. Napokig nem aludtam, csak az ágya mellett feküdtem, s néztem, ahogyan alszik. Amikor nem látták, akkor zokogtam. Féltem. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz velünk ezután.

Két hónappal ezelőtt viszont javult az állapota. Az orvosok hitetlenkedve meredtek a papírra, s nem tudták megmagyarázni ezt a hirtelen jött javulást. De nem is érdekelt. Örültem, hogy visszakaptam őt.

Ismét minden a helyére került. Tökéletes volt minden. Talán túlságosan is.

Három nappal ezelőtt viszont a konyhában találtam rá, összeesve a földön. Azonnal hívtam a mentőket, de már nem lehetett rajta segíteni.

Ha lehunyom a szemem, akkor ismét magam előtt láttam az élettelen testét, s azt, hogy ott fekszik a konyhában... holtan. Felfoghatatlan. Pedig... pedig minden annyira rendben volt.

Most pedig itt lépkedek a koporsó hátánál, kezemmel szorítva kislányom apró, hófehér kezét, s próbáltam nem elsírni magam - a mai nap vagy hatodjára.

Daphney hozzám bújt, amikor Zack koporsóját a földbe süllyesztették. Zokogott, s közben Zack nevét suttogta. Annyira szerette őt. Zack bácsinak hívta, pedig tudta, hogy Zack utálja, ha bácsi szóval illetik. Alig volt huszonnyolc, nem illett még rá a bácsi kifejezés.

Leguggoltam kislányom mellé, s átöleltem őt. Óvatosan a hajába túrtam, s egy puszit nyomtam hideg homlokára.

Halk autócsikorgás zavarta meg a csendet. Észrevétlenül pillantottam a hang irányába. Egy fekete Audi állt meg a temető parkolójában, s egy sötét öltönyös férfi lépett ki belőle. Egy mozdulattal becsapta az ajtót, majd a tömeg felé lépkedett. Arcát egy fekete napszemüveg fedte, ám így is felismerhető volt.

Illetve... számomra az volt.

Ott állt. Shawn itt volt.

Ki szeret? Jó, ez hülye kérdés volt :---/