a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>27<

Alina Crox

Másnap reggel az ébresztőm elfelejtett felkelteni. Ezt egy ideig nem is vettem észre, élveztem a csendet, a sötétséget és a kényelmet, de egy idő után kezdett furcsa lenni.

Mindig beállítottam a telefonomat hétre, így reggel van időm összedobni még valami kaját aznapra.

De most nem szólt az ébresztőm.

Szemem még mindig csukva volt, s eszem ágában sem volt megváltoztatni szemhéjam állapotát. Túlságosan is kényelmes volt és kellemes.

Morogva kezdtem el kutakodni az éjjeliszekrényen, ám nem találtam ott a telefonomat.

Erre viszont azonnal kipattant a szemem. Felugrottam, ám a hirtelen mozdulás miatt fájdalom nyilalt a fejembe. Eltorzult arccal túrtam a hajamba, majd idegesen kifújtam a levegőt. Összeszorítottam a szemem, majd, miután úgy éreztem, hogy a fejem már nem szeretne millió darabokra hullani, felnyitottam szemhéjam.

Az éjjeliszekrényre pillantottam, ám nem volt ott a telefonom. Egy mozdulattal felpattantam az ágyból, s úgy, ahogy voltam,kimentem a szobából.

Félig lehunyt szemmel baktattam át a konyhába, ahol egy óriási meglepetés fogadott.

Shawn Mendes

Miután felkeltem, lezuhanyoztam, átmentem Blanche-hoz. Összegömbölyödve aludt az ágyában, a takarója a lábára volt csavarodva, feje pedig le volt csúszva a párnáról.

Odahajoltam hozzá, ujjammal elrendeztem az arcába hulló tincseit, ami miatt elkezdett mocorogni. Arca ráncba futott, halkan sóhajtott.

- Ébresztő, királylány - suttogtam mosolyogva, s egy puszit nyomtam homlokára.

- Shawn bácsi, még korán van - mormogta, majd ásított és oldalra fordult.

- Meg szeretném lepni anyukádat, de ehhez a te segítséged is kell - vágtam a közepébe, mire azonnal kipattantak a szemei.

- Miért akarsz te meglepetést csinálni a maminak? - kérdezte összevont szemöldökkel.

A francba! Ez a gyerek okos!

- Hát mert megérdemli. Túl sok minden történt vele az utóbbi időben - vontam vállat.

- Pár perc és kész vagyok - mondta felragyogott arccal. - Megvársz itt?

Kérdésére csupán bólintottam. Eltávolodtam az ágytól, hogy fel tudjon állni. A szekrényéhez sétált, kivett egy kötött blúzt és egy nadrágot, amit azonnal magára kapott. Egy hajgumival felkötötte haját, majd megállt előttem.

- Kész vagyok - mondta vigyorogva.

- Menjünk - mosolyogtam rá, majd a kezem a vállára tettem, s kifelé indultunk.

A konyhába érve megálltunk a pult előtt.

- Mit akarsz csinálni? - kérdezte kíváncsian.

- Palacsinta? - vetettem fel.

- Nem szereti.

- Akkor... Nem tudom. Saláta meg... hidegtál?

- Az jó lesz - bólintott hevesen.

A hűtőhöz léptem, elővettem a szükséges darabokat és az asztalra helyeztem őket. Blanche elővett két lapítót és két kést. Mindegyikből egyet a kezembe nyomott, majd nekifogtunk a zöldségek felvágásához.

- Shawn bácsi... - kezdett bele félve.

- Igen, Blanche? - pillantottam rá, ám szemem sem az éles késről sem a zöldségről nem vettem le.

- Te mióta ismered a mamit?

- A gimi óta. Az utolsó évben eléggé...összemelegedtünk - vörösödtem el.

Összemelegedtünk... Khm... Eléggé. Talán inkább összefonódtunk... A tetőn... Khm...

- Akkor te biztos ismered a papát.

Bennem pedig ebben a pillanatban megállt az ütő.

Hogy... a... kicsodát?

- Ezzel... mire akarsz kilyukadni? Nem... Nem Zack az apukád? - kérdeztem eltorzult arccal.

- Nem - válaszolta egyszerűen. - Kész! - mosolyodott el, s elém nyomta a felszeletelt uborkát.

- Öntsd bele a tálba... - miután úgy tett, ahogy kértem, folytatta a szeletelést. - Hogy érted azt, hogy nem Zack volt az apukád? - kérdeztem, visszatérve a tárgyra.

- Úgy, hogy Zack bácsi csak Zack bácsi volt. A papát sosem ismertem - rántotta meg a vállát hanyagul.

- Akkor...

- A papa... A papa sosem élt velünk. Sosem láttam még. A mami azt mondta, hogy nem akar gondoskodni rólunk.

Ki az a vadbarom, aki...

- ... Óriási sztár lett, vagy... nem tudom. A mami sosem mesélt róla, de nem is kérdeztem rá - rántotta meg a vállát.

Bennem pedig másodszorra is megállt az ütő.

Azt a rohadt...

- Shawn bácsi - szakította félbe cenzúrázatlan gondolatmenetemet Blanche. - Nem tudnád rávenni a mamit, hogy elengedjen Sarah-hoz? Rég találkoztam vele. Itt lakik a szomszédban.

- Persze - válaszoltam kábultan. - Azt ide öntsd - makogtam neki, s az egyik tál felé biccentettem.

- Azt nem oda kell. Akkor nem lesz jó - magyarázta.

Megráztam a fejem, ezzel helyre próbáltam állítani a gondolataimat.

- De, de oda kell - nevettem fel.

- De nem.

Folytattuk volna még ezt az értelmetlennek tűnő beszélgetést, de egy édes, rekedtes hang megszakította szócsatánkat.

- Mi lenne, ha inkább megterítenétek az asztalt? Addig én befejezem azt, amibe ti nekikezdtetek.

Mosolyogva bólogattam, majd mellé léptem, egy puszit nyomtam szája szélére, majd Blanche-val együtt elmentünk asztalt teríteni.