a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>2<

Alina az utolsó órájáról tartott a suliboxa felé, amikor ismét meglátta Shawn-t és a csatlósait. Ma miattuk nem tudott az étkezdében enni, mivel mellé akartak ülni. Azt nem érti, hogy miért épp őt szemelték ki. Annyi ember van még ebben az átkozott iskolában, miért épp az ő idegeit akarják tönkretenni?   

Vállára kapta táskáját, és szélsebesen kivágtatott az épületből. Elakarta kerülni Shawn-t. Csak akkor van biztonságban, ha minél messzebb van ettől az istenverte épülettől.

Már épp belenyugodott abba, hogy Shawn nem követi. Már kezdte elhinni, hogy nyugodtan hazamehet.

De Shawn ezt a tökéletes elképzelést darabokra törte. Pedig olyan szépen elképzelte...

- Ally, várj már - kiáltott a lány után.

- Shawn, mi a bajod? De most komolyan. Egy szar fotó kell rólam, amit majd felraksz a közösségire? Emiatt követsz? Mert ha igen, azt akkor is megkapod, ha nem követsz. Rólam mindig szar fotók készülnek - tört ki a lány.

Lágy szellő kezdett el fújni, ami belekapott Alina göndör fürtjeibe.

- Félreértesz Ally. Én tényleg csak meg szeretnélek ismerni - húzta mosolyra ajkát a fiú, ami miatt még hihetőbb volt a hazugsága.

- Keress mást. Van nekem jobb dolgom is - mordult a fiúra, majd megindult lakása felé.

Reménykedett abban, hogy Shawn békén hagyja őt. Hogy nem követi. Ez viszont valahogy nem jött össze. Shawn akkor is mellette baktatott, amikor a fülhallgatót a fülébe nyomta. Maximumra húzta a hangerőt, ezzel elterelte figyelmét a mellette sétáló fiúról.

Más esetben - ha nem nézne ki úgy, ahogy - még örülne is annak, hogy a suli legmenőbb diákja épp neki csapja a szelet. Sőt. Majd' kiugrana a bőréből.

De: a kinézete borzalmas, a haja olyan, mint a rugó, a kisegítő eszközei miatt pedig egy robothoz hasonlít. Ha a szülei látnák őt, akkor elborzadnának.

Hamarosan megérkeztek a ház elé. Alina kivette füléből a fülhallgatót, s a fiú felé fordult.

- Be is követsz, vagy most már hazamész? - muszáj volt mély levegőt vennie, hogy el ne káromkodja magát.

- Mennék én be is, de programom van. Mindenesetre, köszönöm a meghívást, majd máskor viszont szívesen bemegyek hozzátok - biccentett a fiú, majd zsebre vágta kezét, s elsétált.

Alina mély levegőt vett, amit aztán idegesen kifújt. A mai napja maga volt a borzalom. Mintha minden és mindenki ellene lett volna.

Taylor-t ismét a konyhában kapta, amit rettenetesen furcsának tartott. Bátyja sosem szokott ennyi ideig a konyhában lenni, mivel utál főzni.

- Taylor, minden oké? Fura vagy - húzta el ajkait a lány, majd megállt a konyhapult mellett, s bátyját figyelte.

- Rajtad meg feleslegesen vannak azok a szarok, szóval levehetnéd már őket. Ha te ezt megteszed, én is elmondom, hogy mi miatt vagyok itt - pillantott húgára.

- Nem zsarolunk - húzta össze szemöldökét.

- Már miért nem? - öltötte ki nyelvét a srác, majd a tepsit berakta a sütőbe.

Alina felment a szobájába, s megszabadult a felesleges daraboktól. A fűzőt, ami miatt eddig nehezen tudott lélegezni, a sarokba helyezte, fogszabályozóját pedig annak dobozába. Haját kibontotta, s hagyta, hogy a vállára omoljon. A szemüveg a tokjába került, s ruháját is átcserélte valami normálisra.

Szabadabbnak, felszabadultabbnak érezte magát. Ugyan nem volt olyan biztonságban, mint amikor rajta van a páncélja, de megpróbált nem arra gondolni, hogy valaki bántani akarja. Hisz ez az ő háza. Meg a bátyjáé, de ez most lényegtelen. Ebben a házban senki sem bántaná őt.

- Itt vagyok - szólt oda bátyjának, aki épp az asztalt terítette. - Mesélj - Alina helyet foglalt az egyik széken, s rakott magának a forró levesből.

- Vacsoravendégünk lesz - húzta mosolyra ajkait.

- Deborah?

- Az meg kicsoda? - vonta össze szemöldökét Taylor.

- Múlt héten még egy Deborah nevű szőke cicababáról beszéltél - forgatta meg szemeit, s kanalazni kezdte a levest.

- Nem rémlik. Amúgy, a neve Anca, és egy évvel kisebb nálam. Dögös vörös...

Taylor kinézete hasonlíthatott egy kinyújtott nyelvű kutyához, aki liheg, ha látja, hogy gazdája csonttal közeleg felé.

- Néha szívesen letagadnálak - kortyolt bele vizébe.

- De pedig... áh, ezt te úgysem értenéd - ingatta meg fejét a fiú.

- Talán mert nem is akarom megérteni - biccentett, majd felment a szobájába.

Tanulnia kellene, viszont ahhoz semmi kedve sem volt. Így inkább felnyitotta laptopját, s felment a közösségi portáljaira. Nem igazán talált rajtuk érdekeset, s már épp ki akarta kapcsolni az ablakot, amikor felugrott egy chatablak.

Nem meglepő módon Shawn írt neki.

Helló, szépségem

Alina röhögni kezdett, majd kikapcsolta az ablakot. Elhatározta, hogy egyáltalán nem fogja érdekelni, hogy a fiú megpróbálja tönkretenni az idegeit. Igenis meg fogja neki mutatni, hogy képes nem rá figyelni. Be akarja bizonyítani, hogy őt nem olyan fából faragták, akit könnyen át lehet verni.

Ám hiába kapcsolta ki a számítógépét, Shawn így is elérte őt.

Telefonja, ami mindeddig mellette volt, ismét rezegni kezdett.

Ismeretlen szám

Valamivel megbántottalak? Miért nem írsz vissza?

Kérdések hada támadta meg fejét, s fogalma sem volt, hogy melyikre válaszoljon elsőnek.

Az a kérdés foglalta le jobban elméjét, hogy mégis honnan van meg neki a száma. Hiszen senkinek sem adta meg, csupán csak az osztályfőnökének. Mrs. Hill pedig nem az a fajta nő, aki kiad diákoknak mindenféle telefonszámot.

Alina

A nem melyik részét nem érted?

Idegesítő Seggfej

Egyiket sem. Ezért kérlek, magyarázd meg nekem ;)

Alina

Már miért tenném?

Ezután érkezett még üzenete, ám egyikkel sem törődött

Este tizenegy felé, miután megfürdött, lefeküdni készült. Már épp lekapcsolta volna a villanyt, amikor kopogtatást hallott az erkélyről.

De hisz az emeleten van. Akkor meg hogyan...?