a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>8<

— Hová megyünk? — kérdezte Daphney, miután elhagyták a lakást.

— Az meglepetés — sejtelmes mosoly telepedett Shawn ajkaira.

Gondolkodás nélkül megragadta Daph kezét, majd húzni kezdte maga után. Tette mindkettőjüket meglepte, Daphney-n mindez meg is látszódott, mivel arcára halvány pír szökött

— Erre gyere — motyogta a srác, majd behúzta őt egy egyirányú utcába.

Ujját észrevétlenül a lány ujja köré kulcsolta, s most már ugyanazon tempóban mentek egymás mellett. A májusi szél gyengéden cirógatta bőrüket, s egy kellemes borzongás járta át testüket. Vagy az talán a kettejük között lévő aprócska szikra volt? Ki tudja?

Lassan lépkedtek a kissé kihalt utcán, a Nap pedig megkezdte árasztani a kellemes meleget.

— Szereted a turmixot? — kérdezte hirtelen a fiú.

— Ki nem szereti a turmixot? — nevetett fel a lány.

— Ez igaz — bólintott egyetértően Shawn, majd behúzta a lányt egy cukrászdába. — Itt árulják a világ legjobb turmixát — kezdte le mesélni, s beálltak a sorba. — Milyet kérsz? Van banános, epres, sárgadinnyés és barackos.

— A sárgadinnyés megfelel — mondta a lány Shawn-ra nézve

— Máris szeretlek — nevetett fel az említett. — Két sárgadinnyés lesz — intett oda a kiszolgálónak, aki egy biccentéssel nyugtázta kérésüket.

Hamarosan már a kezükben tarthatták turmixukat, s fizetés után — mielőtt ismét veszekedni kezdtek azon, hogy ki fizet — elmentek az egyik asztalhoz, ahol helyet foglalva inni kezdték édességüket.

— Mióta ismered ezt a helyet? — kérdezte Daphney.

— Két-három éve — vonta meg a fiú a vállát.

— És azóta idehozod a kiszemelt nőket? — vonta fel szemöldökét, s ajkára egy pimasz mosoly varázsolódott.

— Tulajdonképpen te vagy az első lány, akit idehoztam — pirult el a srác.

— Akkor most megtisztelve érzem magam — nevetett fel, s ismét belekortyolt italába.

— Érezd is. De még hátra van a java.

— Úgy érted, terveztél még valamit? — kerekedett el a lány szeme.

— Úgy értem — biccentett helyeslően a srác.

Miután megitták italukat, elhagyták a cukrászdát. Útjuk a közeli játszótérre vezetett, amelyen, különös módon, de nem volt senki. Daphney helyet foglalt az egyik hintán, Shawn pedig a másikon.

— Mikor költözöl vissza? — vonta fel a srác a szemöldökét.

— Egyenlőre nem tervezem. Jelenleg vakáció van, illetve szesszió-szünet, amelyet tanulással kellene, hogy töltsek. Ehelyett itt vagyok melletted — mosolyodott a fiúra.

Egyik lábával meglökte a hintát, közben haja szabadon szállt a háta mögött.

— Meddig maradsz?

— Jövőhéten megyek vissza, mivel akkor vannak a vizsgák. Utána pedig szabad vagyok — meredt maga elé.

Túl sok ennyi hazugság. Le kellene már álljon vele. De olyan nehéz. Már annyira belejött ebbe az egész 'Daphney vagyok' dologba. Fogalma sincs, hogy ebből hogyan is fog kimászni.

— Utána megint zaklatni foglak — jelent meg Shawn ajkán egy diadalittas mosoly.

Dehogy fogsz! Megtudod, hogy ki vagyok valójában, s észtvesztve fogsz elszaladni mellőlem.

— Ennek most örülnöm kéne? — pillantott a srácra, aki helyeslősen bólintott.

— Mi az, hogy! Imádni fogod a hülye fejem.

— Szerény. Ezt akartad mondani, igaz? — öltötte ki nyelvét.

Ki gondolta volna, hogy Shawn Mendes egy jófej srác? Senki. Ki gondolta volna, hogy Shawn Mendes-el majd jól el lehet szórakozni? Senki. Ki gondolta volna, hogy Shawn Mendes romantikus alkat, és, hogy aranyosan elpirul, ha zavarban van? Senki.

Mennyire döbbenetes, hogy mennyire lenézzük a nálunknál másabb embereket, s amikor megismerjük őket, rá kell, hogy döbbennünk, hogy igazándiból teljesen félreismertük őt. Sőt, teljesen más modort és viselkedést képzeltünk mellé.

— Hamarosan mennünk kéne — böki ki Daphney pár perc gondolkodás után.

— Igazad van — mondta a srác, s felnézett a már besötétedett ég felé.

Felállt a hintáról, majd kezét a lány felé nyújtotta. Shawn keze forró volt, már-már égette a lány kezét. Felrántotta maga mellé, ami kissé furán jött ki, ugyanis túlságosan is közel kerültek egymáshoz.

Daphney kissé tehetetlenül állt a srác előtt. Shawn forró lehelete égette a lány kissé hideg arcát.

— Szóval... uhm... menjünk — bökte ki végül Daphney, majd eltávolodott a fiútól.

Shawn ujja ismét a lány ujja köré csavarodott, s így mentek tovább. Az út nem volt hosszú, sőt, Daphney csodálkozott azon, hogy nagyjából tíz percre van tőlük egy fantasztikus cukrászda és egy játszótér, de még egyikben sem járt.

— Köszönöm a mai délutánt — mosolyodott el a lány, miközben Shawn felé fordult a lakásuk előtt.

— Én köszönöm, hogy eljöttél velem — suttogta kissé kivörösödve a srác.

Shawn megragadta a lány kezét, s magához húzta őt. Szívesebben megcsókolná... sőt. Meg akarta csókolni, de túl korainak tartotta. Ezért inkább a lány homlokára nyomott egy aprócska puszit.

— Jó éjt, Daphney — mondta a srác kissé eltávolodva a lánytól.

— Neked is, Shawn.