a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>32<

- Ki maga? - kérdeztem kimérten.

A nő végignézett rajtam, mély levegőt vett, majd kifújta azt.

- Alina, igaz? - bólintottam.

Ki a fene ez?

- Shawn hol van? Beszélnem kell vele, azonnal.

Hirtelen két kéz tapadt a derekamra. Shawn állt a hátamnál, ajkával pedig egy apró puszit nyomott a nyakamra. Csupán csak ekkor vette észre az előttem álló nőt, aki furán kezdte méregetni őt is, és engem is.

- Akkora egy balfasz vagy, Mendes, hogy dudálnod kéne - forgatta a szemét a nő, majd utat kért magának, s bejött a lakásomba.

Hát, csak tessék. Én nem állok az utadba...

- Miért is vagyok balfasz? - kérdezte a mellettem álló srác.

Mindhárman a nappaliban ültünk, s vártuk, hogy valaki megszólaljon.

- Azt mondtad, hogy vigyázol magadra. Hogy nem lesz semmi probléma abból, hogy az ünnepeket Ally-vel és a kislánnyal töltöd. Igaz? Erre fel... - és elkezdte kihalászni a táskájából a magazinokat.

Majdnem mindegyik címlapján mi szerepeltünk, ám amelyikben nem mi kaptuk a legnagyobb főszerepet, akkor abban két hosszú oldalnyi cikk fényezte Shawnt, és ócsárolt engem, mint hülye libát, aki kihasználja a közkedvelt sztárt.

- A picsába - morogta a srác, s lapozgatni kezdte az újságokat.

- Abba, bizony - morgolódott a nő. - Amúgy, Daisy vagyok, ennek a baromnak a menedzsere - nyújtotta felém a kezét.

Kétkedve ugyan, de megráztam a kezét, s rávicsorogtam.

- Pakolnod kell. Nem tudom, hogy mennyi időre, de ismét vissza kell állj a rivaldafénybe. Tudom, hogy két hónapos szünetet terveztél, amelyben a családoddal lehetsz, de ezt itt és most le kell rendezd. Délutánra meg vagy hívva egy rendezvényre, ahol nyilatkoznod kell. Mindenről. Nem tudom, hogy hogyan fogod ezt megcsinálni, de sietnünk kell - hadarta el a nő.

- Rendben. Negyed óra és kész vagyok - adta be a derekát Shawn.

Daisy bólintott, majd megindult az ajtó felé. Még mielőtt kimehetett volna, visszafordult, s ránk mosolygott: - Lent várlak.

Ezzel kiment.

Shawn kifújta az eddig benntartott levegőt, majd dús tincseibe túrt.

- Mit fogsz csinálni? - kérdeztem kissé remegő hangon.

A választ sejtettem, bár nem akartam elhinni. Azt akartam, hogy azt mondja, hogy itt marad velünk és, hogy soha többé nem fog elhagyni minket.

- El kell mennem - jelentette ki.

És ekkor tört el bennem valami.

Az arcom égni kezdett, szívem hevesen dobogott, s csak arra tudtam gondolni, hogy ez nem velem történik, vagy csak egy álom. Egy őrült álom, amelyből nemsokára fel fogok ébredni, s örömmel fogom tapasztalni, hogy Shawn mellettem van, és soha nem hagy el.

Kár, hogy ez a valóság.

A csúf valóság.

- Ne sírj - suttogta a fülembe.

Karjába vont, s úgy tartott mindaddig, ameddig a sírógörcsöm csillapodni nem kezdett. Ugyan még mindig remegtem, s a könnyeim még mindig potyogtak, de már nem voltam annyira önkívületi állapotban, mint a legelején.

- Nem akarom, hogy elmenj - suttogtam remegő hangon a fülébe.

- Tudom, Ally, tudom.

Nyugtatásképp elkezdte simogatni a hajamat, de nem vált be.

- Azt akarom, hogy velünk maradj örökre. Hogy itt legyél, amikor felkelek, és nappal, amikor Daphney-al vagyok, és este, amikor lefekszek. Téged akarlak látni mindig. Maradj velünk. Maradj velem - suttogtam elhaltan.

- Nem, nem lehet. El kell mennem. Ez a munkám, és szeretném jól befejezni. Szeretlek Ally, rendben? Ezt sose feledd el - suttogta az ajkamra.

Ezután összepakolt és lelépett.

Egyedül hagyott engem a gondolataimmal.

Csak magamra és Daphney-ra számíthattam.

Másra nem.

Shawn-ra sem.

#ilyenrövidrészeklesznekéshamarosanbeisfogomfejezni

#csatlakozzatokacsoporthoz facebook: Sexy animals ☺ Minden kedves olvasót szeretettel várok <3