a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>12<

Alina a fiú előtt állt, aki még mindig maga elé meredve gondolkodott. Egyszerűen nem hitt annak, amit látott. Túl sok volt ez számára. Csak ott állt, bámulta a lányt, s próbálta felfogni azt, hogy az a 'jó nő', aki 'dögös', az épp Alina. Az az Alina, akit évekig csak csúfoltak azért, mert volt fogszabályozója, szemüvege és fűzője. Sosem gondolta volna, hogy Alina tényleg dögös, s ezt csak azért nem vette észre, mivel az alapján ítélte el őt, amit látott. Nem gondolt bele abba, hogy ezek a szükségtelen eszközök nélkül, Alina egy gyönyörű lány.

- Mondj már valamit - kérlelte a fiút, aki percekkel később is csak szótlanul meredt hol maga elé, hogy őrá.

- Én... én most megyek - kapott észbe a fiú, majd elhagyta a termet.

Idegességében dús tincseibe túrt, majd mélyen beszívta a levegőt.

Megállt szekrénye mellett, majd nekidőlt annak. Fejében újra és újra leperegtek azok a képkockák, amelyek az imént a szeme előtt történtek meg. Daphney az Alina. Vagy fordítva? Fogalma sincs.

- Hé, haver, minden rendben? - állt meg Shawn mellette.

Már csak ő hiányzott.

Elmondja-e neki? Vajon abból milyen haszna válna? Alina, vagy Daphney - a fene sem tudja, hogy most melyik énje beszélt hozzá - azt mondta, hogy ne mondja el Shawn-nak. Vajon hallgasson-e a lányra? Mire jó az neki, hogy ha ennyit hazudik?

- Persze. Minden oké - bólintott a fiú, ezzel is bizonyítva azt, hogy tényleg semmi baja sincs.

Shawn csak bólintott, ám legbelül érezte, hogy haverjával valami nincs rendben. Ugyan filozofált azon, hogy rákérdez, s kiszedi belőle az igazat, ám tervét el kellett, hogy vesse, ugyanis amikor rá akart volna kérdezni, Zack nyomtalanul eltűnt.

Alina otthon ült a szobájában, s a mai napról filozofált. Fogalma sincs, hogy miért tette azt, amit tett. Kibújhatott volna alóla. Meg tudta volna magyarázni, s most titka nem lenne egy ismeretlen, idegen kezében. Ha kimagyarázta volna magát, akkor most nem tartana attól, hogy Zack bármikor, bármelyik pillanatban elmondhatja Shawn-nak azt, amit nem kéne, hogy tudjon.

Délután négy óra volt. Alina az ágyában ült, lábát keresztbe fonva tanulta a másnapra szükséges kémia leckét. Belemarkolt a mellette lévő tálba, s arcába gyűrt - nem túl nőies módon - egy kevés vajas pattogatott kukoricát. Rettenetesen unta már a tanulást, mindez az miatt, mert egyáltalán nem érdekelte őt a lecke, na meg egyes anyagok kémiai és fizikai tulajdonságai.

Úgy tűnik, imái meghallgatásra találtak, ugyanis valaki belépett a szobájába.

Ám nem az, akire számított.

Zack állt előtte. Kék rövid ujjút viselt, hozzá illő farmerrel. Arca gondterhelt volt.

- Alina - érces hangja vészjóslóan csengett a lány fülében. - Kitaláltam valamit - emelte fel tekintetét, majd leült a lány mellé. - Egyezzünk meg!

- Mi? - vonta fel szemöldökét a lány.

Sosem értette, hogy a fiúk miért beszélnek fél szavas mondatokban. Lehet, hogy egymás között ez bevált módszer volt, de így, hogy Zack-el mindössze a mai napon váltott két szóval többet, nem fog sikerülni.

- Szövetkezzünk, vagy mit tudom én - mély levegőt vett, majd folytatta. - Te nem akarod, hogy elmondjam Shawn-nak és bárki másnak a titkodat. Emiatt pedig adnod is kell cserébe valamit.

Hangja izgatottá vált, arca kisimult, szeme sarkában előbújt egynéhány nevető ránc.

- Mire célzol? - ráncolta össze homlokát.

Még mindig halvány lila ibolyája sem volt arról, hogy Zack mire is akart célozni ezalatt.

- Szükségem van egy haverlányra - bökte ki pár másodperc csend után.

- Haver micsodára? - Alina próbálta visszatartani a nevetését, ám ez nem igazán sikerült.

- Haverlányra. Vagy egy kishúgra. Tök mindegy az elnevezés. A lényeg, hogy egy barátot szeretnék az ellenkező nemből - harapta be ajkát.

- Fogalmam sincs, hogy mire lesz ez jó neked. De, tudod mit? Legyen! Leszek a te haverlányod - adta be végül a derekát, majd kezet ráztak.

Haverlány? Fura egy kifejezés. Mindkettőjüknek fura egy állapot. Minden esetre megpróbálnak hozzászokni a gondolathoz. Nem lesz könnyű, ez igaz. De ki mondta, hogy mindennek egyszerűnek kell lennie?

Vannak olyan esetek, amikor egyes dolgok megoldhatatlannak bizonyulnak. Ilyen ez az eset is. Ally azt hitte, hogy Zack el fogja mondani Shawn-nak a titkát, ezzel romba döntve azt a várat, amit mindeddig oly' tökéletesen építhetett. Azt hitte, hogy minden el van veszve. Ám nem így lett. Zack-et félreismerte. Nem is kicsit. Ez az egyesség pedig nem is olyan rossz ötlet. Talán ezzel helyre fog rázódni minden. Talán...

Másnap viszont váratlan dolog történt. Ally épp az ebédlőben ült az egyik eldugott asztalnál, amikor társasága akadt. Nem, nem a stréber Agatha, akinek be nem áll a szája. S nem, nem a matek zseni, akinek senki sem tudja a nevét.

Hanem Zack. Igen, igen, Zack.

Tálcáját az asztalra helyezte, majd leült Alina-val szembe. A körzetben lévő emberek szeme kikerekedett, ám az Ally szeme sem volt valami természetes.

- Na, mizu van, haverlány? - kérdezte a fiú, egy szív döglesztő mosollyal megspékelve.