a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>3<

Az ablakon halk kopogás hallatszott, Alina-ban pedig a vér is elfelejtett folyni. Rettenetesen megijedt a fura hangok hallatán, így beburkolózott a paplanja alá.

— Alli, Alli ébren vagy? — ismerős hang csapta meg fülét. Sajnos túlságosan is ismerős volt.

— Menj a pokolba, Mendes — morogta orra alatt, majd felállt ágyából, s az erkély ajtóhoz sétált.

A függönyt behúzta, így a fiú nem láthatott be. Az ablak viszont nyitva volt.

— Alli, tudom, hogy itt vagy — Shawn arcára mosoly rajzolódott.

Talán most sikerülni fog. Ha minden összejön, akkor elfelejtheti ezt az egészet.

— Takarodj innen — sziszegte a lány, s nekidőlt az ajtónak.

Nem láthatja meg így. Most normálisan néz ki.

— De be szeretnék menni — erősködött tovább a fiú.

A francba!

— Mendes! A 'takarodj el' melyik részét nem érted?

— Alli, Alina. Kérlek. Csak beszélni szeretnék veled — szólt negédesen.

— Hajnali háromkor? Ezt te sem gondolhattad komolyan! — rázta meg a fejét hitetlenkedve. — Takarodj innen, vagy hívom a bátyámat.

— Csak pár szóra engedj be. Mondani szeretnék valamit.

— Azt el tudod kint is, nem?

— De szemtől szembe hatásosabb — és akciódúsabb.

— Akkor majd elmondod reggel. Na, takarodj, mert ha nem, akkor hívom Taylort.

Shawn feladta. Ennek az estének - vagy inkább a hajnalnak - nem lesz olyan vége, mint ahogyan megtervezte azt. Megadottan mászott le az erkélyről, s megindult kifelé.

Ekkor viszont észrevett valakit.

Arcát nem látta, de azt meg tudta állapítani, hogy férfi volt, vagy inkább fiú. Nagyjából vele egy magasságú lehetett, s úgy mászott fel a falra futó növényen - amelyre nemrég még ő mászott fel —, mintha világ életében ott közlekedett volna.

Az ismeretlen megállt az erkélyen, s kopogott kettőt. Ez volt a jel, amit anno kitaláltak.

Ám Alina nem ismerte fel. Gondolataiban még mindig Shawn-nál járt, s magában arra a kérdésre próbált választ adni, hogy a fiúnak milyen szándékai vannak vele kapcsolatban.

Most is azt hitte, hogy Shawn kopog.

— Shawn, takarodj már el — morogta, de épp olyan hangosan, hogy az ismeretlen meghallja.

— Shawn? Ki az a Shawn? Lina, hát megcsalsz? Sosem hittem volna ezt — háborodott fel Nolan. — Pedig szövetséget kötöttünk.

Mikor meghallotta a fiú hangját, azonnal kiugrott ágyából, lábát beledugta mamuszába, s kinyitotta az ajtót. Nolan karjai közé vetette magát, s egy puszit nyomott az arcára.

Ez az ártatlan arcra puszi több méter távolságból egy csóknak tűnt.

Ki az az elmeháborodott, aki megcsókolja Alina Croxx-ot? Lehet, hogy vak a srác. Nem, akkor nem tudott volna felmászni az erkélyre. Ki a fene lehet ő?

A holdfény épp az erkélyre világított, így tisztára mosódott a két ember arcvonala.

A fiú kissé szakállas volt, arcvonalait mintha egy festő rajzolta volna. Minden egyes milliméter megegyezett a mai nők álmával. Nevezhető még Adonisznak is.

Pedig csak Nolan Croxx ült az egyik széken, a mellette lévőn pedig Alina foglalt helyett.

Ekkor tévedt a szeme a lányra.

Olyan más volt. Sokkal, de sokkal másabb. Bár, az is meglehet, hogy nem is Alina van ott, hanem valaki más.

A lány, aki Nolan mellett foglalt helyet, dögös volt. Oh, de még milyen dögös.

Kissé nyirkos, barna haja vállára omlott, s csupán egy sportmelltartót és egy rövidnadrágot viselt. Nos, ha már a sportmelltartónál tartunk, Shawn be kellett vallja, hogy a lány keblei formásak voltak.

Alina - vagy épp az, aki a széken ült - arca csodaszép volt. Hasonlított Alina arcára, de mégis valamivel másabb volt.

Bár ennek a szemüveg nem viselése volt az oka. Arca anélkül pedig tényleg gyönyörű volt.

Alina fejét a fiú vállára döntötte, s magába szippantotta pólója illatát. Oly' rég találkozott kisebbik bátyjával, hogy már el is felejtette, hogy milyen illata is van neki.

— Mikor jött a géped? — kérdezte bátyjától.

— Másfél órája. Gondoltam, megleplek téged. De, mint hallom, másra számítottál — röhögött fel, s egy puszit nyomott húga fejére. — Ki az a Shawn?

— Egy szerencsétlen, aki nem hagy békén — fújta ki idegesen a levegőt.

— Vagy inkább a bugyidba akar bejutni.

— Azt nem hinném. Tudod, még mindig azokat a valamiket hordom — húzta el ajkait.

Tudta: ismét egy fejmosás vár rá.

— És megmondanád nekem, hogy miért teszed? — Nolan ökölbe szorította kezeit, s megpróbálta türtőztetni magát.

— Mindenki megszokott így. Most miért változtatnék ezen? Meg, amúgy is, megszoktam, hogy mindezek rajtam vannak, s így érzem magam biztonságban.

— Ez akkor sem megoldás.

— Két hónapot még kibírok — vonta meg vállát.

×××

Shawn idegesen vágtatott be az iskolába. Ugyan nem várta meg, amíg az ismeretlen srác és Alina be nem megy a szobába. Tudta, hogy az 'egyszerű csókból' nem csak egy csattant el, s azt is tudta, hogy tovább is mentek a csóknál.

Hamarosan Alina is belépett az iskola épületében. Arcára egy vigyor telepedett, hisz Nolan egy örömhírt osztott meg vele és Taylorra nagyjából fél órával ezelőtt.

Ám ezen nem tudott tovább gondolkodni, mivel valaki behúzta őt a szertárba.

A fűző, ami most is a hátán volt, hatalmas zörejjel csapódott az ajtónak. Szemüvege lecsúszott az orráról. Szerencséje volt, hogy fogszabályozóját - bátyjai unszolására - otthon hagyta, mivel biztos volt benne, hogy azzal is történt volna valami.

— Az ismeretlent beengedted, de engem nem? Tudod, hogy ez miatt büntetés jár — morogta a fiú Alina fülébe.

— Shawn... Shawn eressz el — nyögte ki, bár kételkedett abban, hogy a fiú meghallotta volna.