a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>6<

Zack és Nolan kiválasztották a filmet, Alina pedig a nassolnivalót intézte. Egyik tálkába mogyorót öntött, míg a másikba egyéb sósat. Egy nagyobb tálba vajas ízesítésű popcornt tett.

Zack igyekezett a segítségére, mivel nem tudta volna elhozni egyedül az összes tálkát.

— Nem láttalak még erre — jegyezte meg, miközben elvette az egyik tálat.

— Anyuék halála óta nem itt élek — harapott ajkaiba.

Mennyi hazugság! Pedig még csak kilenc óra volt.

— Oh, ez így már érthető — mosolyodott el. — Még mindig hihetetlen — torpant meg hirtelen.

— Mégis micsoda? — vonta fel szemöldökét Alina.

— Az, hogy te és Alina testvérek vagytok. Te olyan... dögös vagy, ő pedig... — kereste a megfelelő szavakat.

— Ő pedig? Ő pedig milyen, Zack? Talán csúnya? Csupán azért, mert szüksége van azokra az eszközökre? — kérdezte ingerülten.

— Nem... illetve... — túrt hajába a fiú.

— Mindegy. Nem éri meg veled veszekedni — ingatta meg fejét a lány, majd a nappaliba csörtetett.

Az üvegaaztalra helyezte a tálakat, majd megindult kifelé. De valaki megállította. S nem, nem Zack volt, aki miatt majdhogynem sírógörcsöt kapott. Nem is bátyjai, akiktől most megérdemelne egy alapos fejmosást és prédikálást. Hanem Shawn.

— Nem maradsz itt? — fonta fel szemöldökét.

— Nincs már kedvem — hunyta le szemét, s megpróbálta türtőztetni magát.

Ordítani akart. Üvölteni torkaszakadtából. Fájt, hogy ezt mondták neki. Tudta magáról, hogy szerencsétlenül néz ki azokban a göncökben. Na de hogy ennyire...?

Mély levegőt vett, majd elindult az ajtó felé. Közben fél szemmel Zack-re pillantott, aki egy sajnálomot tátogott el. Alina ezzel nem törődve felment az emeletre, egyenesen a szobájába.

Minden vágya az volt, hogy a két srác végre elhúzzon innen. Nem elég, hogy most félig-meddig rájöttek a titkára, de célozgatnak is a csúnyábbik énje felé. Elege volt már a folytonos legnézettségből, a kiközösítve élésből, s abból is, hogy nem lehet önmaga.

Két hónap. Két istenverte hónap, és eltakarodik ebből az iskolából. Távol lesz Zack-től, Shawn-tól, az iskolába járó emberektől, akik csak lenézik őt.

Unatkozott egyedül a szobájában. Nem találta a helyét. Olyan máshogy érezte magát.

Az emeleten lévő nappaliban leült az ablakpárkányra, s kifelé bámult. Este volt. Sötét. Csend. Olyan hátborzongató. Mégis olyan békés. Senki sem járt az utcán, egy autó zajától sem zengett a környék. Mindenki aludt, mindenki pihent.

— Csatlakozhatok? — egy férfi hang törte meg gondolatmenetét.

Lassan fordult hátra, tekintetét a srácéba fúrta. Aranyosan nézett rá, olyan kisfiúsan.

— Zack megbántott? — kérdezte pár perc csend után.

Leült az egyik fotelbe, lábát maga alá húzta, s úgy figyelte a lányt.

— Nem. Illetve igen. Csak nem engem. A húgomról mondott egy pár sértő megjegyzést — vonta meg vállát.

Majdnem lebukott. Kicsin múlt, hogy el nem kotyogja magát.

— Biztos nem úgy gondolta — kelt barátja védelmére Shawn.

— De. Épp úgy gondolta, ahogyan elmondta. És ez a probléma — ingatta meg fejét.

— Közel állsz hozzá? Mármint Alinához — mosoly terült az arcára.

— Mondhatni. Anya halála óta csak rám számíthatott, meg persze Taylorra és Nolanra — elmerengve tekintett maga elé, fejében emlékek milliói keringtek.

— Aha — bólintott a fiú. — Amúgy most hol élsz? — váltott hirtelen témát.

Hát ezt jó lenne már tudni...

— A közeli városban. Egyetemen vagyok — illetve csak lenni fogok az érettségi után.

— Milyen szakon?

— Kommunikáció.

Beszélgetni kezdtek mindenféle értelmetlen, jelentéktelen dologról. Szó volt hobbiról, elképzelésekről a jövővel kapcsolatban, családi és egyéb kapcsolatok.

Mintha az idő is megállt volna a két fiatal között. Csak ők voltak ott: Alina — illetve most Daphney — és Shawn. Nevettek, beszélgettek, érdeklődtek a másik iránt. Mintha már rég barátok lennének.

Alina boldog volt. Szert tett egy barátra. Illetve reméli. Csak az a baj, hogy nem mondhatja el neki az igazat. Nem mondhatja el neki azt, hogy milyen is ő valójában. Nem mondhatja el a titkát.

Milyennek gondolná akkor őt? Egy hazudozó, kétszínű embernek, akinek személyiség problémái vannak? Elmondhatná mindenkinek. Holnapra már az egész suli arról csámcsogna, hogy Alina nem is Alina. Sőt. Ő egy hazudozó, álszent dög.

— Daphney... — kezdett bele a srác kissé félve.

— Igen? — vonta fel kérdőn szemöldökét.

— Leszünk barátok?

Shawn kérdése kissé döbbenetes volt. Hihetetlen, ugyanakkor jó is.

— Barátok?

— Barátok.